Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

144 Az országgyűlés képviselőházának nél nem vonták le száz százalékban a konzekvenciáját, tehát a lehetőség szerint nem bocsátották el a munkásokat. Ellenben történtek olyan dolgok, amelyekről most nem tudom, hogy ezidőszerint hogyan állnak, és azért szerettem volna a miniszter úrtól választ kapni, hogy vájjon még most is rendszer-e az, ami hosszú időn át rendszer volt abban a gyárban, hogy tisztviselőembereket teljes nyugdíjjal nyugdíjba küldenek és azután órabéres munkási minőségben újra alkalmazzák őket. (Fábián Béla: Hogyan képzel el ilyet képviselő úr?) Sajnos, el tudom képzelni. Remélem, hogy e téren javulás jelei mutatkoznak, de nem vagyok biztos benne. Azt hiszem, még ma is vaiir nak ilyenek ebben a gyárban. Visszatérek arra, hogy nem tud eleget tenni ez a gyárüzem a minimális szociális kívánságoknak és ennek következménye az, hogy most számításom szerint 4—5000 munkást foglalkoztatnak, akik a legkétségbeejtőbb helyzetben vannak. Egy-két fizetési lapot mutatok be, csak úgy kapásból. Méltóztassék ebből megállapítani a helyzetet. Itt van például egy munkás, aki 19 munkanap alatt keresett ebben a gyárban 62 pengőt. Most ha ebből levonják az illetőnek az Oti.-járulékát, kereseti adóját és egyebet, és ha kapott is bizonyos előleget hónap közben, akkor a 19 nap után az egy hónapra kifizetett összeg 39 pengő 48 fillér. Nem ritka eset, hogy a munkásember a zártfizetésnél 3 pengővel megy haza. Es bár ilyen alacsonyak a munkabérek, megtörtént az a sajnálatos eset, hogy a gyár vezetősége ezektől a telepeken lakó munkásoktól nem bírta a lakbéreket levonni, mert a munkásnak a keresetére rá kellett volna fizetnie, ha a lakbért is le akarták volna vonni. Itt százával vannak olyan munkások, akik vagy a Wekerletelepi állami telepen, vagy az állami vasgyár munkástelepén laknak, s akiknek sokszáz pengő lakbérhátralékuk van. Egy kis munkaalkalom volt mostanában a gyárban és a gyár vezetősége ezeket a lakbérhátralékokat kegyetlenül vonja le továbbra is a munkásoktól; a különbség az előbbi rendszerrel, r illetőleg helyzettel szemben az volt, hogy régen nem volt munka s azért nem volt kereset, most dolgoznak egy keveset és a gyár vezetősége nem tesz egyebet, mint levonja a régi lakbérhátralékokat. T. Ház! En tudom azt, hogy jogrendnek kell lenni és tudom, azt, hogy az adósnak fizetnie kell, de végeredményben olyan sokat hallottunk itt a Házban a, gazdaadósságok rendezéséről s a gazdák védelméről, — én teljesen méltányolom is ennek a kérdésnek horderejét és egy szóval sem ellenzem, hogy a törvényhozás tegyen meg ezen a téren mindent, amit megtehet, — de ha van gazdavédelem és ha lesz gazdaadósságrendezés, akkor az ilyen szegény, nélkülöző — aláhúzom, nélkülöző — kenyérnélküli munkások adósságát is lehet valamilyen formában rendezni. Hiszen maga az állam a háztulajdonos és ha az állam nem tud nekik munkát adni, találjon módot a miniszter úr arra, hogy ezek a munkások, ha már most dolgozhatnak egy kicsit, ne azért dolgozzanak, hogy 25 pengőket vonjanak le a fizetésükből hátralékos lakbérek fejében. T. Ház! Nem jobb természetesen a gyárban foglalkoztatott nyugbéresek helyzete sem- A nyugbéresek általában 80—90 pengőt kapnak havonta 40 évi szolgálat után. Aki tehát 40 évig szolgált a gyárban, az kap 80—90 pengő havi nyugbért. Ha ott lakik a telepen, akkor körülbelül átlagban 40 pengőt vonnak le ebből 23. ülése 1935 május 29-én, szerdán. a 80—90 pengő nyugbérből lakbér fejében. Ha a betegsegélyző intézet tagja akar lenni, akkor ezen a címen 11 pengő 70 fillért vonnak le tőle, úgyhogy végeredményben ez a szegény nyugbéres havi 30 pengő nyugbért kap. Méltóztassanak elképzelni, hogy ezek között sok a sokgyermekes családapa is, akik gyermekeiket felnevelték ugyan, de nem tudják őket elhelyezni s kénytelenek ők eltartani. Vannak munkások, sokgyermekes családapák, ezidőszerint nyugbéresek, akik havi 30 pengőből kénytelenek fenntartani magukat és családjukat. Az volt az előző törvényhozásnak és az előző kormányoknak szerintem talán a legsúlyosabb vétke, hogy ezeket az embereket is kegyetlenül sújtották a szanálási eljárással, mert a 80 pengős nyugbéreket éppúgy leszállították 10—15%-kai, mint ahogyan leszállították 10—15%-kai az 1000 és 2000 pengős fizetéseket. Antiszociális felfogás nyilvánult meg itt, mert még a létminimumot sem biztosították nekik. Az államnak nem volna szabad hántani ezeket az embereket és nem volna szabad a takarékosság jegyében ezeknek az embereknek az egzisztenciáját ilyen erőszakos módon megtámadni. Ezenkívül ezek a szegény emberek, amikor a múltban nyugdíjba mentek, megkapták a 180 pengőt kitevő temetkezési segélyüket is; én nem bánnám, ha ezt az összeget a gyár vezetősége talán akkor fizetné ki, amikor az illető meghal, hogy a család gondjait enyhítse, de ha már kifizették, ezzel is segítenek a családon, ellenben most ezt eltörölték és így elveszítették ezt a járandóságukat is. Nagy nyugtalanságot váltott ki a kormánynak az az intézkedése, hogy ezektől a szegény nyugbéres ^ emberektől a múltban nekik biztosított utazási kezdvezményeket teljesen elvonta. Ad a gyár ezeknek a munkásoknak évente négy darab félnegyedik osztályra szóló utazási igazolványt, de ha ezt a nyugbéres meg akarja kapni és valahol kint lakik Pest környékén, először kérvényt kell készítenie, azt he kell vinnie a gyárvezetőségnek, ott a tisztviselő azt elveszi s akkor másod- vagy harmadnapra a nyugbérest berendeli, de mivel a dolog nincs elintézve, negyednapra mégegyszer el kell jönnie. Végeredményben tehát a villamosköltség többe kerül, mint amennyit megtakarít a félnegyedik osztályú jegy révén. Tudom, hogy a mélyen t- miniszter úr nem bürokrata, éppen azért nagyon ajánlom jóindulatú figyelmébe, találjon módot arra, hogy egyszerűsítse ezt a kérdést. Adjanak a nyugbéreseknek évente mondjuk két rezsijegyet, de adják ki ezeket még januárban és a nyugbéresek használják fel a jegyeket akkor, amikor ez a legjobban tetszik nekik, s amikor a legjobban értékesíthetik a jegyeket. Ne kelljen az ilyen jegykezelésnél három-négy tisztviselőt foglalkoztatni a gyárban, mert úgy látszik, ez a rendszer csak azért van, hogy három-négy tisztviselőnek ott valami foglalkozása legyen. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem, fejezze be. Szabó József: Befejezem felszólalásomat. Az elmondottakat a miniszter úr figyelmébe ajánlom, és csupán csak arra kérem, hogy ha a költségvetési keret ezidőszerint nem is teszi azt lehetővé, ezeket a problémákat oldja meg, hiszen végeredményben a költségvetés mégsem I olyan száraz dolog, hogy annak keretében jóJ indulattal és jóakarattal ilyen kérdéseket, egyszerű kisemberek problémáit ne lehetne meg1 oldani.