Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

138 Az országgyűlés képviselőházának mányzat közgazdasági tevékenységével és programme ával szemben. A másik a kiskereskedők és a kisiparosok helyzete. A kiskereskedők és a kisiparosok a csődbe jutott gazdákon kívül a legszomorúbb és a legsanyarúbb rétegei a polgári társadalomnak. Ez a társadalmi osztály elsősorban nemzeti érzésű és bástyája minden polgári rendnek és nemzeti érzelemnek, ugyanakkor azonban csak morzsákat kap segítségül, azt is csak a papiroson, tényleges Segítségre eddig nem számíthatott. Szeretném, ha a kormányzat a védett birtok mellé megteremtené a védett boltnak és a védett műhelynek az intézményét, mert 'annak a kisiparosnak vagy kiskereskedőnek ugyanúgy van joga ősiségi alapon ragaszkodni a maga boltjához és műhelyéhez, mint ahogyan a földet mívelő gazdának a maga földjéhez,, A kiskereskedelmi és kisipari kérdésen kívül szólanom kell egy másik osztályról, a magántisztviselők osztályáról. Itt a már huszonöt év óta húzódó és mindeddig még meg nem alkotott magántisztviselői szolgálati pragmatika elkészítését várom a kormányzattól és a magántisztviselők megsegítését, amely osztálynak ma B-lista, éhhérvagy pedig munkanélküliség jut csak osztályrészül. Ugyanúgy, ahogyan Propper képviselőtársam, én is szólni kívánok a, telefondrágaság kérdéséről, amelyről az elmúlt országgyűlésen a kereskedelemügyi miniszter úr elődjéhez számtalanszor volt alkalmam interpellációt intézni. Méltóztassék az angol és az osztrák példát követni a telefondíjszaibások és alapdíjak leszállításánál. Méltóztassék megnézni, hogy Angliában és Ausztriában ezen díjak leszállítása után mennyivel emelkedett a telefonforgalom és ezáltal mennyivel emelkedett az állam bevétele. Még csak egy kérdésről kívánok szólni és ez az idegenforgalom kérdése. Engedje meg a t. miniszter úr, nogy a Balatoni Társaság memorandumát ismertessem iabban a részében, amely az idegenforgalom szemponjából a kereskedelemügyi tárca keretébe tartozik. A Balatoni Társaság kéri a kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy az Államvasutak igazgatósága módosítsa azt a tarifapolitikát, amely az eddigi utazási kedvezményeket megszüntette és az 50%-os utazási kedvezményt is 33%-ra mérsékelte. Kéri azt, hogy a vonat járatok menetideje akként állapíttassák meg, hogy az utazások lényegesen megrövidüljenek s így olyan vonatokat állítsanak be, amelyek a Balatonig, de legalább Székesfehérvárig teljes sebességgel mennek, ami csak gyorsvonatokkal érhető el, viszont azonban a gyorsvonatokat a nagyközönség nem veheti igénybe. A forgalmat úgy lehetne lényegesen fokozni, ha a Máv. is a nyugati országokhoz mérten, — mint Anglia, Olaszország a tengeri fürdőire utazó közönség részére 75%-os kedvezményt biztosít — a Balatoni mellé utazó bel- és külföldi közönség részére 75%-os utazási kedvezményt biztosítana. Nagyon fontos ebben a témakörben a balatoni hitelügy kérdése. A balatoni hitelt meg kell indítani. Az államnak és a közületeknek érdeke, hogy idegenforgalmi célokból beruházások létesüljenek. Ezzel kapcsolatos a balatoni szállodaprogramm megvalósítása és a balatoni beruházások, főleg a vízvezetékberendezések létesítésének kérdése. A balatoni élelmiszerellátás kérdésének megoldását is elsősorban a balatonmenti vármegyéknek kell elkezdeniök. Élelmiszerközpon23. ülése 1935 május 29-én, szerdán. tokát kellene felállítani és gondoskodni az élelmiszerpiacok helyes elosztásáról. Igen fontos e térem a gyümölcspiacok helyes megszervezése. T. Ház! Ugyanebben a memorandumban foglaltatik az a kérelem is, hogy a Balaton egyetlen víziútjának kimívelése történjék meg. A Balaton partvidékének érdeke szoros kapcsolatban van a Sió—Sárvíz hajózhatásával. A Sió—Sárvíz hajózhatóvá tétele érdeke a Balatonnak, vidékének, az egész Dunántúlnak, de érdeke az egész nemzetinek is, hogy e hatalmas kultúrvidék a nemzetközi hajóforgalomba bekapcsoltassák. Az idegenforgalom kérdésében az a felfogásom, t. Ház, hogy ha — sajnos — már nincs Tátránk, nincs Erdélyünk, nincs Herkulesfürdőnk, sőt még Taresafürdőnk sincs — mert ezt is Ausztriához csatolták — és nincs többé tengerpartunk: van még Budapestünk, amely idegenforgalmi szempontból fellendült, van Balatonunk, van Mátránk és van Bükkünk, amelyeknek idegenforgalma fellendítése érdekében mindent el kell követnie a kormányzatnak s minden áldozatot is meg kell hoznia azért, mert ez az áldozat feltétlenül megtérül. Amint az általános vita során a demokratikus berendezkedés és a puritanizmus szempontjából példaként Svájcot voltam bátor felhozni, ugyanúgy az idegenforgalom tekintetében is boldog lennék, ha a legcsekélyebb százalékban is arról beszélhetnénk, hogy Magyarország Keletnek Svájca. Az idegenforgalom kérdése is összefügg azzal a kérdéssel, amely a kereskedelem és ipar fellendítéséhez vezet. A fogyasztóközönségnek, a fogyasztópiacnak megszervezése a legfontosabb probléma. Ezért fontos, hogy támogattassék a magántisztviselőosztály, mert ha a magántisztviselőknek megvan a megélhetésük, fogyasztói lehetnek a kereskedelemnek és az iparnak. Ezért kell mindent elkövetnie a kereskedelemügyi miniszter úrnak, hogy a fogyasztóközönség megerősödjék, de ugyanakkor segítségben részesüljön a legbecsületesebb, a leg-' puritánabb, a nemzetért mindenkor kitartó es a polgári jogrendnek mindenkor védelmére álló kiskereskedő- és kisiparostársadalom. Ennek segítségét eddig nem láttam s éppen ezért a kormányzat iránti bizalmatlanságnál fogva a kereskedelemügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés half elől.) Elnök: Szólásra következik Esterházy Móric gróf képviselő úr! Gr. Esterházy Móric: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy az idő előrehaladott voltánál fogva csak néhány percre vegyem igénybe az igen t. Ház figyelmét. A magam részéről teljesen egyetértek azzal, amit előttem szólott igen t. képviselőtársam a Balaton felvirágoztatása tekintetében mondott és a felolvasott és az ismertetett memorandumot magamévá teszem, annyival is inkább, mert hiszen az a vidék most már éppen a harmadik természeti csapást sínyli és az amúgy is redukált kereseti lehetőségek jövőre és a folyó nyárra igazán a minimumra szálltak alá. Csak három kérdést vagyok bátor felvetni. Mind a három az útépítéssel van kapcsolatban, azzal a kérdéssel, amelynek jelentőségét, azt hiszem, igazán fölösleges szószaporítás volna itt bővebben megindokolni. Első kérdésem a hazai kőiparra, kőbányákra vonatkozik. Tudvalevő, hogy bizonyos hatósági kőbányák annakidején — megengedem — bizonyos árszabályozási tevékenységet fejtettek