Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

136 Az országgyűlés képviselőházának állapítása, hogy a kapitalizmus mai korszakában már nem elégszik meg a kizsákmányolással, hanem kirabolja, kifosztja a munkást. Ez történik az egész vonalon, filléres órabérek vannak és el sem hinné az ember, ha nem látná, amit Peyer Károly képviselőtársunk mutatott be itt a Ház színe előtt, talán 2—3 nappal ezelőtt, hogy egy háromgyermekes családanya 3 napos munkáért 1.40 pengőt kapott. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Emberi és társadalmi szükség az életüzem fenntartása, tehát legalább annyi munkabért adnának, hogy az emberek éhen ne haljanak, de az életfenntartáshoz is kevés három napra 1.40 pengő munkabér. És ez nem ritkaság, tessék megnézni. Szurday képviselőtársam hiába int nekem nemet, én majd be fogok önnek mutatni éppen a textilszakmából fizetési szalagokat, amelyekre olyan pocsék bérek vannak felírva, hogy ön is meg fog tőlük borzadni. (Szurday Róbert: 25 pengőt keres hetenként egy szövőnő. Majd én is hozok szalagokat! — Peyer Károly: Regény, amit mondani tetszik! — Zaj. — Elnök csenget.) T. miniszter úr, tessék végrehajtani az 1932:XIX. törvénycikket! T. Képviselőház! Itt van a vasárnapi munkaszünet kérdése. Ezzel megint úgy vagyunk, mint az asztalosszakma 48 órás munkaidejével. Mindenki akarja, hiszen erre nézve az összes munkaadói és munkás érdekképviseletek egyetértenek. Legutóbb már Serédi hercegprímás is beleavatkozott ebbe a kérdésbe és egy vegyes küldöttség előtt odanyilatkozott, hogy. vallási és emberi szempontból egyaránt szükségesnek és fontosnak tartja a vasárnapi munkaszünetet. Az élelmiszerüzletek 7 órai zárórája hasonló kérdés. Tessék elhinni, egészen áljelszavak azok és nem helytállóak, amikor azt mondják, hogy itt a kereskedők érdekéről van szó. Ök erről az érdekről lemondtak. Én azt mondom Önöknek, t. miniszter úr és t. Képviselőház, bár minden magyar fogyasztónak volna annyi jövedelme, amennyit a hét 6 napján reggeltől oste 6 óráig el tud költeni, el tud vásárolni. Angliában tökéletes munkaszünet van vasárnap. Azt hiszem, hogy még a mulatóhelyek egy része is szünetel és senki sem akad fenn rajta, ezt mindenki természetesnek tartja. Ott hat-, sőt öt és félnapos munkahét van, mert szombat délben végződik a munka a vveek-end beszámításával és mindenki egészen természetesnek tartja, hogy öt és fél-, vagy hatnapi robot után annak a munkásnak is és annak a kereskedőnek és iparosnak is meg kell pihennie. (Ügy van! Ügy van!) És ha a templomba akar menni, menjen a templomba es ha szereti a vizet, a levegőt és a napfényt, akkor menjen a természet ölébe és szívja magát tele friss levegővel. Tessék erre nekik módot adni. (Zaj jobbfelöl.) Csak a tejkartell az, amely ezt megakadályozza. Van bizonyos rendszabályozás a vidék egy-egy részére, Budapebten pedig egyegy szakmára nézve a vasárnapi munkaszünet máskép van szabályozva. Tessék összefogni, ott van tennivaló. Itt van az igazi alkalom reformok teremtésére, tessék végre az ezeresztendős Magyarországon ezer esztendő után megcsinálni azt a vasárnapi munkaszünetet, amely emberi szempontokon kívül egyébként vallási parancs is. (Helyeslés a jobboldalon. —- Peyer Károly: Mindenki helyesel és nem történik semmi!) A helyesléssal magával vasárnapi munkaszünet, sajnos, „em lesz. Méltóztassék, miniszter úr, elővenni az erre vovonatkozólag tavaly megtartott ankét iratait, bizonyára meglesznek a minisztériumban; tes23. ülése 1935 május 29-én, szerdán. sék azokat átnézni és meg méltóztatik győződni arról, hogy ez nem egyoldalú munkáskövetelés csak, hanem mindkét érdekeltségnek olyan kívánsága, amely nem ütközik a 'közérdekbe. {Eckhardt Tibor: A kereskedők is akarják!) Igen, a kereskedők is akarják, t. képviselőtársam. Mindenki akarja« Amikor ezzel a kérdéssel foglalkoztam, vizsgálódtam s elmentem a boltokba és láttam azt az emberfeletti munkát, amit ott munkaadó és alkalmazott egyaránt kifejt. Egy keresztény fűszerkereskedő azt mondotta nekem: »Uram, harminc éve vagyok kereskedő, de nem volt még egy szabadnapom. Irigylem zsidó kartárs aimat, mert nekik legalább három szabadnapjuk van egy esztendőben, amikor bezárhatnak: az újév két napja és a hosszúnapjuk«. (Derültség). Azt hiszem, ez az egyetlen eset a világon, amikor keresztény ember zsidót irigyel. (Derültség.) De irigyli, mert soha sincs 24 órás szabadideje. Ebbe a témakörbe kapcsolódik a week-end kérdése is. Ez is a modern kor terméke. Ez is szociális szükséglet, ezt is tessék megcsinálni. Gazdasági jelentősége is igen nagy, viszont semmi gazdasági hátránya nincs. Ezzel is foglalkozni kell. T. Ház! Át kell térnem egy másik témára. Azért mondtam a házszabályokra azt a nem egészen hízelgő kritikát, mert a helyzet az, hogy ha az ember beszélni akar kérdésekről, kellően nemi fejtheti ki nézeteit, mert az óra megy, az elnökség szigorú, tehát sietni kell. {Derültség a jobboldalon. — Peyer Károly: Csak némelykor állítják meg az órát!) Nagyon kérem a miniszter urat, vegye kezébe Budapest környékének villanyvilágítással való ellátását. Tessék elhinni, hogy Budapest közvetlen környéke egykét vállalat rabszolgája. Valóságos rabszolgaság az, amelyben a tröszt és ennek egyik alvállalata, a Phobus, részesíti Budapest környékét. (Ügy van! a szélsőbaloldálon.) Csináltak hallatlan rossz szerződéseket, érthetetlenül hosszú időkre. (Peyer Károly: ötven évekre!) Ez a vállalat már nem is termeli az áramot, hanem átveszi a Talbottól, tudomásom szerint kilowatttönként 3*5 fillérért és továbbadja a fogyasztóknak hektowa.ttonként 6'7 fillérért. Olyan 1700—1800%-os kis polgári hasznot jelent ez a vállalatok részére, a következmény pedig az, hogy sötétségben él Budapest egész környéke, amelynek minden vágya az, amit Goethe mondott: Mehr Lieht! — ezt mondják a, kornyéken is. A környékbeliek szívesebben fizetnék meg az olcsóbb áramot, de a drága áramra nincs pénzük. Ott van a villanylámpa, a kor nagyszerű vívmánya, de le kell csavarni a villanykörtéket, mert nem tudják megfizetni a drága áramot. Nem kell feltétlenül olyan sokat keresni a vállalatoknak. En nem tudom, milyen rejtett utakon történik az ilyen drágítás^ és nem tudom, hogy mi vezeti a különböző városi és községi képviselőtestületeket akkor, amikor az ilyen, a közönségre abszolút terhes és elviselhetetlen feltételeket elfogadják és a szerződéseket megkötik. Ez tarthatatlan állapot. T. miniszter úr, az energiatörvény alkalmat ad önnek arra, hogy ebbe a dzsungelbe belenyúljon, önnek módjában áll a szerződések revíziója, legalább is az energiatörvény tárgyalásakor annak idején ezt így magyarázták, méltóztassék tehát saját szakértőit meghallgatni és ebben a dzsungelben egy kis világosságot gyújtani és Budapest környékének a népét hozzájuttatni a villany világításhoz.