Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-23
132 Az országgyűlés képviselőházának Ha valaki nem akar fizetni, akkor nem fizet és akkor ez a munkája, ez a tevékenysége be van fejezve. Nagyon kérem a túloldalon ülő képviselő urakat, — és lejárván beszédidőm ezzel be is fejezem felszólalásomat — ne méltóztassanak ezt a kérdést olyan felszínesen kezelni. Méltóztassanak ennek a kérdésnek anynyi figyelmet szentelni, amennyit ez megérdemel és méltóztassanak a munkásság intézményeit annyira megbecsülni, amennyire maga a munkásság megbecsüli saját intézményeit. (Felkiáltások jobbfelől: Jobban megbecsüljük, mint maguk!) A tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Brandt Vilmos jegyző: vitéz Martsekényi Imre! vitéz Martsekényi Imre: Mélyen t. Ház! Mély tisztelettel kérem, méltóztassanak megengedni, hogy az általános vitánál elmondandó általános megjegyzéseim fenntartása és szem előtt tartása mellett az idő rövidségére való tekintettel mindjárt in médias res rátérjek felszólalásom tartalmára. Bármennyire is kecsegtető volna előttem felszólalt képviselőtársammal éppen a munkáskérdést illetőleg bizonyos polémiákba bocsátkozni, tekintettel éppen az idő rövidségére és az előttünk fekvő tárgy komolyságára, méltóztassanak megengedni, hogy míg az általános vitánál a népesedésről, a termelés eszközeiről; a tőkéről, a munkáról és különösképpen a magyar munkás sorsáról beszéltem, ezt a témát rövid tőmondatokban folytatva, most a népesedés kapcsán az iparosodásról, ezzel kapcsolatban pedig a munkáskérdésről ; a munkás védelemről és az építőiparról beszélhessek. Mélyen t. Ház! Statisztikai adataink szerint 1930-ban a mezőgazdasági foglalkozású lakosság az ország össznépességének 51-8%-át tette ki, míg 1900-ban az agrár foglalkozásúak 60'8%-ot alkottak, ami 9% csökkenést mutat. A bányaiparral és kereskedelemmel foglalkozó lakosságnál 1930-iban 32"3%-ot mutat a statisztika, míg 1900-ban 24'9%-ot. Ez azt jelenti, hogy az egyik oldalon a földmívelésnél 9% csökkenést, a másik oldalon pedig a bányaiparnál és kereskedelemnél egy 7'6% emelkedést látunk. A kettő összevéve 16'6% eltolódást jelent. Mélyen t. Ház! Nem érdektelen az, hogy 1920-han az őstermeléssel foglalkozók létszáma Magyarországon 4,454.200 volt; ugyanez a szám 1930-ban 4,499.000-re emelkedett, ami egy 45.000-es átlagos többletet mutat, százalékban kifejezve egy százalékot. Ha ugyanezt nézzük ipari viszonylatban, akkor azt látjuk, hogy a,z iparral foglalkozók száma 1920-ban 2,406.000 volt, míg 1930-ban ez a szám 2,806.000-re emelkedett, ami 400.000 főt számláló többletet jelent. Százalékban itt is kijön az előbbi 16*6%-os eltolódás. Mélyen t. Ház! 1930-ban az 1920-as években meglévő 2 milliós agrártöbbség 1*7 millióra csökkent le. Az őstermelési kategóriában a 4,454.000-es tőlétszám mellett a szaporodás 473.000, vagyis 10 "6% volt. Ezzel szemben az előbbi adatok szerint az őstermelésben el tudott helyezkedni ebből a feleslegből 1%. A másik oldalon az iparnál azt látjuk, hogy a 2,406.000-es látszani 285.000-nyi szaporulatot mutat természetben, ami 11'9%-nak felel meg, míg ugyanokkor felvett ugyanez az ipari ágazat 399.000, vagy ahogy az előbb kikerekítettem, majdnem 400.000 főt, ami azt jelenti, hogy a saját szaporulatán kívül felvette még a mezőgazdaságnak 11'9%-át és a 4*7% pluszt. 23. ülése 1935 május 29-én, szerdán. •'• i. A? 1 ^ 01 az ember ilyen adatok birtokába jut, akkor meg kell döbbennünk a mezőgazdaság (hanyatlásán. Ezt a hanyatlást azonban nem az ország mdusztrializálódásának terhére írom, mert hiszen ezt örömmel kell fogadnunk, hanem ajinak a terhére, hogy a föld eltartó képessége csökkent, vagy talán modernebb megfogalmazásban: a föld lévén a leglustább tőke, nem tud konkurralni a mobilabb tőkével, a pénzzel. Amikor idáig jut az ember, akkor önkéntelenül megint előkerül a hitelélettel kapcsolatban a töke fogalma és azt kell mondani, hogy a hitelélet nem gyengült, hanem ezekhez a számokhoz viszonyítva összezsugorodott, (Mozgás es zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) mert ugyanezen számadatok birtokában ugyanilyen konzumáló tömeg létezése mellett, emelkedvén az adminisztrációja, kénytelen-kelletlen a kamatláb felszökkent. Hogy egészséges arány-e ez, vagy sem, azt majd beszédem további során bátor leszek elmondani. Ha a kisiparról beszélek, axiómaképpen szeretném leszögezni azt, amit a kereskedelemügyi miniszter úr legutóbbi beszédében mondott, hogy egyformán az ipar fogalma alá tartozik a kis-, közép- és nagyipar és nem az a baj, hogy kis-, közép- és nagyipar van, hanem a kis-, közép- és nagyipar gesztusát kell vagy alátámasztani, vagy egyéb vonatkozásban a nagyiparnál megnyirbálni. Lehet, hogy ezek a pontok néha kínosak, lehet az is, hogy ezek fájdalmasak, lehet az is, hogy ezek igen sokszor bizonyos fokig vitatkozásra adnak alkalmat, de tény az, hogy az ipari probléma keretén belül ma az államnak bizonyos erős gestióval kell fellépnie. T. Ház! Ha az iparról beszélek és azt látom, hogy 190ö-ban a földmívelésből élők és az eltartottak összlétszáma a mai területre vonatkoztatva 4,165.000 volt, 1930-ban pedig 4,500.000, ami tekintetbe véve a népszaporodást, alig jelent valami emelkedést, az iparnál pedig azt látom, hogy a keresők száma 1900-ban 713.000 volt, az eltartottaké majdnem egymillió és 1930-ban a keresők száma felemelkedett 1,260.000-re, az eltartottaké meg másfélmillióra: akkor rendkívül nagyarányú iparosodást kell megállapítanunk. Az építőiparban még kirívóbbak ezek a számok: 19101-ben átlag 80.000-es létszámot jelöl meg a statisztika, míg 1930-ban 112.000-re emelkedik ez a szám, ami 41%-os emelkedést mutat. A textiliparnál egyenesen meglepő az emelkedés. 1910-ben 22.000 volt a létszám, míg 1930-ban 53.000-re emelkedett, vagyis itt 141%-os emelkedés mutatkozik; a munkabéreket tekintve viszont elérkeztünk a 141%-os emelkedés mellett a heti 6—7 pengős kereseti átlaghoz. Kérdés, hogy mi itt a baj? Nem az a baj, hogy az iparban alkalmazottak száma emelkedett, hanem baj, hogy az önálló iparosok száma fogyott. Nagyon helyesen mutatott rá a kereskedelemügyi miniszter úr arra, hogy a kisipar felsegélyezésének egyedüli célja és módja az, hogy önálló adófizetőalanyokat termeljünk. Mi az oka annak, hogy ezek a számok ennyire megdagadtak? Az ipar keretén belül foglalkoztatott tisztviselők és munkások száma emelkedett, ami azt mutatja, hogy iparunkban tulajdonképpen a nagyipar és a gyáripar foglalt el majdnem minden pozíciót. Mélyen t. Ház! Tekintettel az idő rövidségéibe, csak egy pár gondolatot szeretnék még az iparosodással kapcsolatban felvetni. Itt előtérbe kerül a munkásvédelem és a munkáskérdés. Tagadhatatlan az, hogy a háborúelőtti
