Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának 2 időkben a munkáskérdés tulajdonképpen közigazgatási vagy rendőrkérdéssé zsugorodott össze. Tagadhatatlan az is, hogy igen sokan voltak úgy a bal-, mint a jobboldalon, akik bizonyos szervezeti alapon' igyekeztek munkásérdekeket képviselni és védeni. Ügy a jobb-, mint a baloldalról mondom ezt, mert voltak keresztényszocialista szakszervezetek is. Minden-politikát kikapcsolva meg kell azonban állapítani, hogy ezeknek két bajuk volt, először nem ölelték fel a munkásság összességét, másodszor akármennyire is méltóztatnak e felett vitatkozni, bizonyos vonatkozásban, úgy a jobb-, mint a baloldal felé adresszálom ezt: politika is volt ezekben a szervezetekben. (Buchinger Manó: Természetesen! — Peyer Károly: A Gyosz, nem politizál?) Ha természetes, akkor szeretném, ha a kormány reformprogrammja kapcsán az érdekképviseleti rendszer alapján most felállítandó munkásszervezetet vagy munkáskamarát úgy létesítenék, hogy annak alapfeltétele lenne először az, hogy minden kategóriát felöleljen, másodszor, hogy minden politikától mentes legyen, harmadszor, hogy politikai védelem helyett az a munkás állami védelemben és támogatásban részesüljön, minden politikától mentesen. (Buchinger Manó: Ez csak szép szó!) Mi nem részesítjük előnyben a kalapácsot és a kaszát a szellemiekkel szemben, mert mi azt mondjuk, hogy minden munka egyforma értékű, ezt mondjuk még a tőkével szemben is. Azt hiszem, nincs szükségünk nekünk külföldi példából kiindulni munkás érdekképviseleteink vagy kamaráink felállításánál, azon egyszerű oknál fogva, mert hiszen a mi speciális berendezkedésünk nem hasonlítható össze más környező államok ilyen irányú próbálkozásával. Célzok itt elsősorban Olaszországra és Svájcra. Az 1923:XXV. te. alapján a földmívelésügyi miniszter urat felhatalmazta a kormány bizonyos bérmegállapítások végzésére. Itt már az alap le volt fektetve, a baj csak az, hogy a háromeeeregynéhány község közű] tulajdonképpen csak ötszázban lépett ez életbe. Baj volt még az is, hogy a bérmegállapításokkal kapcsolatban bizonyos béralákínálási folyamat ment végbe, különösen vidéken. En az olasz mintából kiindulva — de nem akceptálva azt az olasz gondolatot, hogy 13 csúcsszervezetnek és mit tudómén minek alapján igyekezziülnk itt munkásérdekképviseileteket és kamarákat felállítani — feltétlenül átveendőnek és feltétlenül sarkalatos alapdogmának tartom azt, amit az olasz szervezetek bevezettek, tehát először a gyári fegyelmet, és másodszor azt, hogy a munkás hazafias nevelését minden vonatkozásiban ezeknek a kamaráknak és azok vezetőin keresztül maguknak a személyeknek kell garajitálniok. (Peyer Károly: Ott is csődöt mondott! — Buchinger Manó: Kenyér kell azoknak!) Az olaszoknak hosszú próbálkozás után sikerült egy pártatlan fórumot létrehozniuk, amely ma feltétlenül jobb szervezet, mint bármelyik érdekképviseleti rendszer Magyarországon. (Buchinger Manó: Bízza azt a munkásokra! Maga csak törődjék a saját fajtájával! — Zaj jobb felől.) £lnök: Bucthinger képviselő úr, ne szóljon közbe! vitéz Martsekényi Imre: Igen t. képviselő úr, nincs tudomásom arról, hogy a képviselő úrnak mi a foglalkozása, (Buchinger Manó: Munkás voltam és vagyok!) de én vasgyárban születtem, mióta eszemet tudom, munkások közt élek és velük foglalkozom, tehát valószínűleg KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ H. '. ülése 1935 május 29-én, szerdán. 133 van annyi jogom a munkások nevében és érdekében itt beszélnem, mint a képviselő úrnak. (Peyer Károly: Nagy különbség az, parancsolni és velük dolgozni! — Mozgás a jobboldalon. — Buchinger Manó: Az legfeljebb hajcsároskodás!) Beszédem elején azt mondtam, hogy minden néven nevezendő politikumot igyekeztem kikapcsolni. Kérem tehát a képviselő urakat, hogy amilyen objektivitással hallgattam meg én a felszólalásokat, méltóztassanak engem is ugyanazzal az objektivitással megtisztelni. (Bucinger Manó közbeszól.) Elnök: Buchinger képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom! (Zaj.) vitéz Martsekényi Imre: Az építőiparral kapcsolatban szeretném még a t. Ház figyelmét pár gondolatra felhívni. (Halljuk! Halljuk!) A köztudatba átment, hogy 37 iparágat foglalkoztat az építőipar. Vettem magamnak azt a fáradságot, hogy utánanéztem, és 75 ilyen iparágra, bukkantam. Mindennek ellenére azt látom, hogy 1930-ban Magyarországon a téglából és kőből épült házak össz-száma 356.000 volt, míg a sárból és vályogból épült liázak száma 712.000. A sáron és vályogon kívül egy kerületem'beli specialistást is meg kell említenem: a barlanglakást. A 14 községemben 15.198 lakos közül 3008 barlanglakó és a 3395 lakóházból 718 a barlanglakás. Közbiztonságilag ezek közül — a hivatalosan megállapított adatok szerint — 289 közveszélyes, mert bedőléssel fenyeget. Ügy erkölcsi, mint kulturális és egészségügyi szempontból, valamint a csecsemőhalandóságot, a tuberkulózist, a trachomát, a hastífuszt és a venereás-betegségeket tekintve, úgy érzem, hogy a kormánynak igen helyes az a reformjavaslata, hogy a telepítés kapcsán bizonyos kategorizálást szem előtt tartva, elsősorban az ezekben a barlangokban és improvizált lakásokban lakókat igyekszik letelepíteni. (Buchinger Manó: Barlang érdekképviselet!) Nem igaz az, hogy nincs munkaalkalom. Van munkaalkalom és ha a telepítésre szánt 10 millió és az ehhez jövő kétmillió kevés, meg lehet oldani ezt a kérdést fokozatosan. Például ezekben a községekben — magam számítottam ki — ez az összeg körülbelül egymillió pengőt tenne ki, tehát öt-hatévi részletben ezeket a dolgokat el lehetne intézni. Végül az építőiparral kapcsolatban tiszteletteljesen kérem a kereskedelemügyi kormányzatot és a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy most Budapesten, illetőleg a Tabán 25 éves jubileuma alkalmával méltóztatnék odahatni, hogy a lebontott Tabánban, amelyre nézve két évvel ezelőtt adómentességet hirdettek, ahol mindenki telket akar venni, végre ne legyen akadálya az építkezésnek. Még mindig nincs szabályozási terv sem a Tabánra, sem a Böráros-téri, sem az óbudai hídfő, sem az Erzsébet-sugarút környékére. (Friedrich István: Mi lesz a Bethlen-udvarral?) Végre teremtsenek a városházán lehetőséget arra, hogy legalább az, aki építeni akar, építhessen. (Friedrich István: Mi lesz a Bethlen-udvarral? Odaépítették azt a nagy hodályt!) A kisipari hitellel kapcsolatban csak egy tiszteletteljes kérésem van a miniszter úrhoz, a kisipari hitelek lehetővé tételét illetőleg. Méltóztassék, akár az löksz, keretén belül is és ellenőrzése mellett bizonyos fakultatív hitelegyletek létesítésével, a miniszter úr által adományozandó fond perdu veszteségi alap dotálása mellett, amire ez a hitel egylet öt-nyolcszorosát tudja megkapni annak a bizonyos veszteségi 1 alapnak, lehetővé tenni, hogy a kisiparosság 20