Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

122 Az országgyűlés képviselőházának zoan abban, hogy a miniszter úr figyelmét felhíván, feltétlenül rövid időn belül kapunk vagy meghívást, vagy választ, hogy mi történik ezzel a mi megállapításunkkal. Amennyiben ez nem következnék be, akkor kénytelen leszek ide jönni a Ház elé, interpellációmat elmondani és a konkrét esetekre, a hibákra, a tételekre és a súlyos ezrekre rámutatni, amelyekkel megkárosították az államot. T. Ház! Egy másik ügyet akarok szóvátenni a kereskedelemügyi költségvetés tárgyalásánál és ez a kisipari hitelek elosztása. Különösen szóvá akarom tenni az 1924:XVIII. te, alapján szerzett Iparosok Országos Központi Szövetkezetének ügyét. Pár nappal ezelőtt egyik képviselőtársam az Ioksz.-t bizonyos tekintetben támadta és éppen azért helyezek súlyt arra, hogy egy kissé részletesebben foglalkozzam ezzel az intézménnyel, hogy a képviselőház figyelmét felhívjam arra, hogy milyen volt és hogyan áll ma az löksz., hogy tényleg megérdemli-e a támadást, vagy pedig elismerést érdemel-e? (Halljuk! Halljuk!) Az állam 3 millió pengő üzletrészt vállalt az Ioksz.-nál, ami az alaptőkének körülbelül 90%-át jelenti. Elismerem, a múltban nagyon sok jogos kritika volt az Ioksz.-szal szemben. Hoszszá éveken keresztül nem volt löksz,-közgyűlés, amelyen fel ne szólaltam volna, amelyen ne kritizáltam és ne bíráltam volna azt a működést, amelyet az löksz, körülbelül egy évtizeden keresztül kifejtett. El lehet tehát mondani, hogy a múltban rossz gazdálkodás volt. Az iparosságnak támasztott az löksz, konkurrenciát azzal, hogy az állami pénzzel dolgozó központ maga vállalatokat létesített, vállalkozásokba bocsátkozott. Vállalkozásai a mellett rendszerint nagy deficittel végződtek, úgyhogy az állami pénz meglehetősen tekintélyes része ezeken a rossz vállalkozásokon úszott el. Egyes szövetkezeteket talán túl tápláltak és gyenge volt szerintem az ellenőrzés, mert másképpen nem lehetett volna annak bekövetkeznie, hogy voltak olyan szövetkezetek, amelyek ténylegesen alig néhány tucat tagot számláltak és sokszázezer pengő hitelt tudtak igénybe venni és végeredményben ez a hitel, vagy ez a kölcsönvett tőke mind befagyott és az állam elvesztette. Ugyanakkor voltak olyan szö vetkezetek, amelyek sokszáz taggal rendelkeztek és mégsem jutottak így hitelhez. Állítom azonban, hogy ez a múltra vonatkozik. Ezek a veszteségek az évek során körülbelül 9—10 millió pengőt tettek ki, úgyhogy 10 millió pengő az az összeg, . amelyet az löksz.-központon keresztül az államnak vállalnia kellett, mint veszteséget. Állítom, hogy a rossz központi ügyvitel miatt három esztendeig nem tartott a központ közgyűlést. Kérdezem: hogyan ellenőrizhet egy központ a kötelékébe tartozó szövetkezeteket, ha ő maga három esztendeig nem tett eleget kötelességének és mindig kereskedelemügyi miniszteri engedéllyel tudta csak továbbvinni az ügyeket, mert a cégbíróság állandóan felszólításokat intézett hozzá, (vitéz Martsekényi Imre: Joggal szólította fel!) Még az igazgatóság sem tudott a helyzetről. Csekélységemet annakidején a miniszter úr delegálta oda igazgatósági tagnak. Előrebocsátom, hogy igazgatósági működésem alatt, amely körülbelül öt-hat esztendőre terjed ki, amikor képviselővé választottak, felajánlottam lemondásomat, de anivel ez 23. ülése 1935 május 29-én, szerdán. altruista intézmény és az első perctől kezdve egészen mostanig soha semmi néven nevezendő jutalmazást, egy fillért nem vettem és nem vett fel az igazgatóság sem, tehát ebből a szempontból a magam részéről nem látok összeférhetlenséget. Amennyiben a Ház megállapítaná, hogy még díjazás nélkül is összeférhetlen ez az állás, én készséggel hagyom ott, mert sok gondot és bajt okoz nekem ez az igazgatósági tagság. T. Ház! A költségek az Ioksz.-nál az 1924. és 1933. év között eleinte mindig növekedtek, — később már a közérdekeltségekre felügyelő hatóság leszállította a tisztviselők fizetését mégis a tízesztendős átlagban évi 802.000 pengőt tettek ki. A szanálás radikális eredményeként ma ezek a költségek 279.000 pengőre csökkentek, vagyis közel 540.000 pengőt takarít meg a központ évenkint. Kérdezem: talán nem volt itt helytelen, rossz, az igazgatás? Az állam nagy ráfizetéseket volt kénytelen áldozatul hozni, azért, mert a központi igazgatásban volt a hiba. A vállalkozásokban való részvétel most már teljesen megszűnt és ezzel az löksz, ki tudta kapcsolni ezeket a deficites üzleteket, hanem — nagyon helyesen — minden vállalkozást, közmunkát a tagszövetkezeteknek, vagy pedig egyéni iparosoknak enged át. Ez is a helyes. A központ az ellenőrzésre, irányításra való, nem pedig arra, hogy a vállalkozásokban részt vegyen. Tagadhatatlan, hogy a tagszövetkezetek, a szakipari szövetkezetek is válságos helyzetbe jutottak, azonban nem olyan nagy mértékben történik itt likvidálás, mint ahogyan különösen a napilapok napnap után megemlékeztek róla. 1933-ban volt 36 szakipari szövetkezet, ebben az évben kettő felszámolt, egy kilépett és kettő csődbe került, úgyhogy maradt 31. Ma az löksz, megalapozott szerv. Állítom, hogy hivatása magaslatán állva a fősúlyt a kisiparosok hitelellátására fekteti és a közszállításoknak kisiparosok részére való megszerzésére. Már az elmúlt esztendőben száz százalékkal emelkedett az Ioksz.-on keresztül nyújtott közszállítások értéke, s azt hiszem, ebben az évben is elértük már a multévi forgalmat. Itt bebizonyult, hogy intézményesen, kormánytámogatással, de anélkül, hogy ez a kormánynak pénzébe kerülne, segíteni iehet a kisiparon munkaalkalmakkal és bizonyos hitelekkel, amelyek az üzletvitel forgótőkéjét jelentik. A kisipari hitelakcióban a múltban nemcsak kisiparosok, hanem középiparosok is részesültek. Sajnos, a középipar részére is jelentékeny összegeket helyeztek ki és ezek az öszszegek úgyszólván majdnem mind elvesztek. A jövőben már csakis, kisiparosok fognak hitelt kapni az Ioksz.-nál Azt is figyelembe kell venni, hogy az löksz, nem ad személyi, fedezet nélküli hiteleket. Sokan fordulnak még képviselőtársaink részéről is az Ioksz.-hoz azért, hogy kerületeiknek megszorult iparosai részére ilyen személyi, fedezet nélküli hitelt folyósítsanak, de hát ki kell jelentenem, hogy ezt nem az löksz, osztja szét. hanem a kerületi kamarák, tehát Budapest és környékén, a budapesti ka^ mára, a vidéki iparosok részére pedig a vidéki kamarák eszközlik a hitelnyújtást. Ami a kisipari hitelt illeti, az löksz, eddig 8484 iparos között kiosztott 17,872.000 pengőt. Ma is fennáll még 3498 iparosnál 9,485.000 pengő. (vitéz Martsekényi Imre közbeszól-) Bizony van ebből olyan összeg, amely még. nem térült viszsza, de ezek a pénzek nem elvészett pénzek, mert méltóztatik tudni, képviselőtársamj hogy meg-