Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának 23. ülése 1935 május 29-én, szerdán. 123 lehetősen szigorú feltételek mellett adják csak ki ezeket a hiteleket éspedig ingatlanbekebelezesre. (vitéz Martsekényi Imre köbeszól.) Igaz, megtörtént, hogy az ingatlan értéke mélyebbre szállt, mint talán a ma fennáló hitel összege, de ez a gazdasági helyzet alakulásából következett. Ezekben voltam bátor az Ioksz.-ra vonatkozólag itt a Képviselőház előtt egy bizonyos kis tükörképet adni. Én, mint aki közelebbről látom az ügyvitelt, állítom, hogy az löksz, ma egészséges alapokon működő központi szerv. Természetesen én is azt mondom, hogy nem elégséges csak egy központi intézményt egészségessé tennünk, de az is szükséges, hogy a központi nitézmény a kötelékébe tartozó szövetkezeteknek hóna alá nyúlva, azokat támogassa, segítse; éspedig nemcsak hitelekkel és közmunkákkal, hanem fontos az is, hogy bizonyos esetekben, amikor az ipar munkához tud jutni, az az iparos, aki tőke hiányában sokszor nehézségbe kerül a munka kivitelezésénél, bizonyos cedálás révén itt segítséget kaphasson. Legyen szabad még néhány szóval rátérnem a kontárkérdésre. Szeretném, ha a miniszter úrnak módjában volna válaszolni erre a kérdésre. A 4. és 47. § körül óriási mozgás van az egész országban. Ipartörvényünknek ez a két szakasza lehetővé teszi, a 4. § a jogi személyek, a 47. § pedig a kereskedők részére, hogy minden szaktudás nélkül belekontárkodhassanak az ipar gyakorlásába. Állítom, hogy ha a miniszter úr megszavaztatná Magyarország kézműiparosságát, 99% a mellett szavazna, hogy töröljük el ipartörvényünkből azt a két szakaszt, mert lehetetlen, hogy így megcsúfolja ipartörvényünk egész szellemét. Hiszen a törvény azt állapítja meg, hogy ipart csak az gyakorolhat, aki ahhoz való képességét személyében igazolni tudja és a törvénynek ez az említett két szakasza mégis ennek ellenkezőjét teszi lehetővé. E miatt a kézműiparosság körében egész forrongás van. Ez érthető is, hiszen ma, amikor olyan kevés a munkaalkalom, az iparosok joggal megkövetelhetik, hogy az a munka, amely törvényben biztosított joguknál fogva őket illeti, tényleg azokhoz kerüljön és azok által végeztessék el, akik arra képesítve vannak. A kereskedelmi és iparkamarában most ankét folyik erről. A kamara ebben a kérdésben felterjesztéssel fog fordulni a miniszter tírhoz. Már most, innen kérem a miniszter urat, hogy nagyon vigyázzon, mert a kamara felterjesztésében megint elsikkadt a kézműiparosság kívánsága. E szerint a felterjesztés szerint minden szerzett jog érvényben hagyandó, a kereskedő továbbra is vállalatot rendezhet be, mértéket vehet, kisebb javításokat eszközölhet. Ha ez a jövőben mind megmarad, akkor a kontárkodás épúgy tovább fog folyni, mint eddig. Kérem a miniszter urat, hogy közismert gerincességével az iparosságnak ezt az egyetemes kérését vegye tekintetbe. Csak egy-két szóval kívánok megemlékezni a vasárnapi és az ünnepi munkaszünetire vonatkozó törvényjavaslat benyújtásáról. Az elmúlt ciklusban alkalmam volt e tárgyban indítványt bejegyezni, többízben felszólaltam erről a kérdésről a költségvetési viták során. Ez megint olyan kérdés, amelyre nézve nincs különbség a Ház bármelyik pártja között sem. A kormánypárt éppen olyan szerettei követeli a vasárnapi munkaszünet törvénybeiktatását, mint az ellenzéki pártok. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha a miniszter úr jó törvénnyel akar jönni, amely kielégíti az egész ország lakosságát, kielégíti a munkaadókat, kielégíti a munkásságot, kielégíti a szociális érdekeket és e mellett a vallási meggyőződésnek is megfelel, akkor kérdezem a mélyen t. miniszter urat, mi az oka annak... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Müller Antal: ... — befejezem — hogy a törvény benyújtásával mindezideig késik? Csak pár szóval szerettem volna a, szeszkartel működéséről megemlékezni, mert nem tudom, lesz-e alkalmam a címnél erről szólani. Gratulálok a miniszter úrnak azért a gerinces állásfoglalásáért, amellyel a szeszkartellel nyíltan, bátran szembehelyezkedett. Sajnos, eredmény eddig nem mutatkozik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szeszkartel 33 fillér ről 48 fillérre emelte a motalkó árát. Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét. Müller Antal: Végtelenül sajnálom, hogy ezt a kérdést most nem tudom kifejteni, de leszek bátor a címnél feliratkozni. Pártom határozata folytán, de, azért is, mert a tárca költségvetésének több tételéve] nem értek egyet, a kereskedelemügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a báloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Eber Antal! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: vitéz Tóth András! vitéz Tóth András: T. Képviselőház! A háború kitörésétől számított második évtized eltelte után igazán szomorúan kell megállapítani azt, hogy még mindig nagyon súlyosan be vagyunk telekkönyveivé a háború és a csonkaság átkával. És ezen a szemüvegen keresztül nézem hazám háztartásának költségvetését minden vonatkozásában. Azonban bennem igen erős, megingathatatlan az a hit, hogy a mi örökké élő nagy magyar örök Istenünk nem fogja megengedni azt, hogy ez a nemzet elvesszen és elpusztuljon a népek és a nemzetek örök vándorlásának útján, 'biztosan elvezet bennünket a megérdemelt történelmi hivatás teljesítése után elérkezendő második évezred kapujához. Ha én ezzel a bejelentésemmel, illetőleg szent fohászommal vétettem volna a t. Ház ősi, nemes hagyománya iránt, akkor megkövetem a t. Házat, én azonban lelkiismeretem parancsszavát követtem, ez volt az én parlamenti yeni sanctém. A kereskedelemügyi miniszter úr a kereskedelemügyi tárca 1935/36. évi költségvetése 9. címe alatt ipari és kereskedelmi célokra 8-9 millió pengő kiadást irányzott elő. Ebből 3'5 millió pengő az ipar fejlesztésére van beállítva. Ebből a 3-5 millió pengőből azonban — a költségvetés tanulmányozásából látom — a túlnyomórész nagyipar támogatására fordíttatik. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Exportprémiumokra!) Helyes, meggyőződtem, t. miniszter úr. Ezenkívül összegszerüleg közelebbről meg" nem jelölt keretben szerszámok vásárlása és szakképzettség fejlesztése. A pénzügyminiszter úr az 1935/36. évi költségvetést beterjesztő beszédében azzal indokolta meg a dologi kiadásoknak 15 millió pengővel való emelkedését, hogy a hosszú éveken keresztül folytatott takarékossági politika miatt az állam vagyontárgyainak állaga szenved kárt. Ebből a pénzügyminiszteri indokolásból azonban következik, hogy nemcsak az állam vagyon? tárgyainak állaga, de az államot alkotó magán-