Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés képviselőházának 2 léptetési viszonyok között híven teljesítik a feladatot és úgy békében, mint politikai zavarok idején az ország legkiválóbb orgánumai közé tartoznak. (Ügy van! Ügy min!) Ezeknek a sorsával egy más alkalommal, amikor nem szorít ennyire az idő, kívánok önállóan foglalkozni, de addig is meg kell hajtanom az elismerés zászlaját 'ezek előtt a névtelen hősök előtt. (Élénk helyeslés.) Á Máv. a racionalizálására minden eszközt felhasznált. Ez a racionalizálás kétféle. Az egyik a belső adminisztratív racionalizálás, amely a kereskedelmi szellem fejlesztésével, az ügyrend átdolgazásával, az ügyek gyors elintézésével, valamint a kisebb ügyek decentralizációja révén következik be, ami tényleg lehetővé teszi, hogy az apróbb' ügyek gyors elintézés végett az üzletigazgatóságokhoz koncentráltassanak, ami azután lehetővé tette az Államvasutak »vezetőségének, hogy a nagyobb ügyeknek szentelhesse magát s a régi több hónapos rendszer helyett lehetővé tette az azonnali elintézéseket. A másik a műszaki szolgálat racionalizálása. Ez a műhelyi munkák racionalizálása és ezzel a modern munkarend bevezetése volt. Itt igen jelentékeny eredményeket és igén jelentékeny megtakarításokat ért el az Államvasutak. Egy szomorú pont van, a síncsere. Ezt az Államvasutak minden eszközzel forszírozza, mégis úgy van, hogy a magyar sínpark nagyrésze olyan karban van, amelynek e tisztes agg koirlban már régen (nyugdíjba kellett volna vonulnia. A biztonsági rendszerek- modernizálása és a járóműpank karbantartása azok a tényezők, amelyek az Államvasutak technikai racionalizálásihoz járulnak hozzá. Ezekhez azonban a költségvetés messzemenően nem nyújt elég fedezetet. Az elektrifikálás és a motoros közlekedés kérdésével most nem kívánok foglalkozni, mert egyrészt a téma igen bő, másrészt a szakvélemények ebiben a kérdésiben egyáltalán nem értenek egyet, nem egyeztethetők össze a szakvélemények és így majd amikor aktuális lesz, akkor fogom ezt külön szóvá tenni. (Helyelés.) A Máv. öncélúságának az elvét elejtve, a tarifapolitikát is úgy kell irányítani, hogy ez a nemzeti termelés és értékesítés céljait a legmesszebbmenőleg szolgálja. Az államháztartás mai súlyos helyzetében azonban vigyázni kell arra, hogy az állam az államvasutakon keresztül indokolatlan áldozatokat ne hozzon. Elsősorban azokat a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi ágakat kell támogatni, amelyeket az állam tervgazdasági Programm ja fejleszteni kíván, nem pedig azokat, amelyeket egyesek kerülő utakon maguknak megszerezni tudnak. Kérem a t. miniszter urat, vizsgálja át à kedvezményezések mad rendszerét abból a szempontból, hogy megvan-e a gazdasági indokoltságuk és hogy 'azokat a rétegeket is támogassák, amelyek eddig csekély forgalmi volumenjük következtében nem jutottak kedvezményezések birtokába. Itt elsősorban la kisgazdákra, kisiparosokra és a kiskereskedőkre gondolok, akiknek olyan csekély volt a szállítási volumenjük, hogy kedvezményeket nem kaphattak. A Máv. tarifapolitikájának rendezése megköveteli, bogy a közúti forgalom mindinkább erősödő szerepe is tarifális úton rendeztessék. A közhasznú teherautó-fuvarozáshoz hasonlóan rendezni kell a szekérkérdést is. A mai helyzet az, hogy kontárok bitorolják az országutakat és % ülése 1935 május 29-én, szerdán. 119 ezek áriromboló tevékenysége károsan bat ki az Államvasutak egész tarifapolitikájára. Nem gondolunk itt a gazdafuvarözásokra. A gazdafuvarozás a mai viszonyok között szükséges és a jövőben is nélkülözhetetlen lesz, hogy az a gazda az áruját a legközelebbi vasútállomásra, megyeszékhelyre vagy azon Itúl is alkalmilag elszállíthassa. (Schandl Károly: 30 kilométerig!) Legalább 30 kilométerig, nem bánom, de azon túlanenőleg is me'g kellene engedni, de ez nem lehet iparszerű. (Gr. Festetieh Domokos: De lehet!) A kritérium itt az ipar szerűség. Legyen iparszerű, de fizessen adót. Ma a belyzet az, hogyha egy teherautó, vagy az Államvasutak 15 mm. árut elszállít, akkor óriási közterheket visel lés a szállítási szabályzatok légiójával lesz terhelve. Ha annak az autónak a pótkocsiját leakasztja és lovat fognak bele, 200 pengős rossz kis gazdamacskákat, akkor ugyanezt az árut adózás, közterhek és szállítási szabályzat nélkül elszállíthatja a szolgabíró, orvos, ügyvéd és mindenféle alkalmi fuvarozó, kibújva a közterhek alól. (Elénk ellenmondótok és zaj a jobboldalon.) Méltóztassék különböztetni : a gazdafuvar nem azt jelenti, amit ma, hogy bárki azon a cimen, hogy neki talán egy félhold futóhomokja van, valabol beállít egy szállítási vállalkozást, ahol rendszeresen, iparszerűen szállít, a technika modern vívmányait felhasználva, golyóscsapágyas kocsikkal és azután adót nem fizet, ugyanakkor, amikor a* fuvaros, az Államvasutak, a teherautó, a fuvarozó iparszerű, súlyos illetékeket fizet és óriási mértékben kötöttségek és szabályozás alá esik. Csak a definición van a sor. A gazdafuvar szükséges, az iparszerű kontár fuvarozás megakadályozandó, illetőleg az ipartörvények alá utalandok. (Gr. Festetics Domonkos: A gazdától nem szabad semmit elvenni. — Zaj a jobboldalim.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Teleki János: A személyforgalom kérdésében is kissé talán külön álláspontot képviselek. A magyar díjtételek a legolcsóbbak egész Európában, ennek ellenére meg kell állapítanunk, hogy a pauperizált magyar tömegek részére ez a díjszabás is lehetetlen. Száz és egy érv szól a díjszabások felemelése mellett, hiszen a 25%-os díjleszállításhoz egy 50%-os forgalomemelkedésre volna szükség, hogy ugyanahhoz a bevételhez jusson. Meg van állapítva, a különböző országokban lefolyt kísérletek tanúságaképpen, hogy csak azokban az államokban jár a díj leszállítás tényleges forgalomnövekedéssel s főleg a bevételek emelkedésével, ahol a belső prosperizáció már megindult, így Angliában; ellenben a bevételek csökkenésével járt Németországban és Ausztriában. Jugoszlávia most vezetett be csökkentést, ez azonban voltaképpen az autóbusz ellen irányúi, és nem olcsóbbítási célokat szolgál. Ennek ellenére azonban abból kifolyólag, hogy az Államvasutat nem tekintem üzemi vállalkozásnak, hanem az állam egy szerves alkatrészének, amelyen keresztül az állam juttatásokat ad a köznek, meggondolásra ajánlom azt, hogy az állam egy újabb juttatással maga vállalja azt a deficitet, amelyet egy esetleges díjcsökkentés előidéz, mint tudatos juttatást, abból a célból és abból a meggondolásból, bogy talán a meginduló üzleti forgalom és a belső vándorfongalom bőven kárpótolja majd más téren azért a kiesésért, amelyet a személyi forforgalom díjcsökkenése terén elszenved. Néze18*