Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-23
120 Az országgyűlés képviselőházának tem szerint a gazdasági élet fellendülése és a tarifák magassága között tényleg szoros összefüggés van. Az autó megjelenése közlekedéspolitikai forradalmat idézett elő. A közút mindinkább előtérben van, az autó megtámadta a vasutat életidegében és ezt másképpen, mint szabályozott egységes nemzeti közlekedéspolitikai elgondolás alapján, levezetni* nem lehet. Az autóra a vasutak áltak létrehozott centralizáció, a városi kultúrák és az ország többi részének kulturális szempontból elhanyagolt állapota közötti kiegyenlítés feladata vár. Amikor az autó megjelent, azt hitték, hogy a vasutat pótolni fogja, és a vasút most már a múlté. Azóta megállapítható, hogy az autó a fejlődésnek legmagasabb fokán sem fogja a vasutat pótolni tudni, főleg egyes viszonylatokban, tehát az Áüamvasutat át kell menteni, de az Államvasutak tarifarendszeréhez hasonlóan és az Államvasutak tarifarendszeréhez hasonlítva meg kell teremteni a közúti fuvarozásnak tarifarendszerét is., Ez azt jelenti, hogy a közlekedési eszközök egymással koordinált viszonyba kerülnek. A koordinálás annyit jelent, hogy az egyes közlekedési eszközök működése a gazdaságpolitikai célkitűzések szempontjából egyenlőértékű, és hogy teljesítményeiket nam aszerint kell elbírálni, hogy melyik közlekedési eszköz szerepel itt, vasút, autó, szekér, hajó, repülőgép, hanem, hogy abban a pillanathan a közgazdasági életnek melyik célirányosabb és melyik tud jobban megfelelni és több hasznot hozni az államnak. Ebből a koordinatív elgondolásból nem következik okszerűen a közüzem, mert az egészséges magánvállalkozás teljes mórtékben pótolni tudja a közüzemet, pláne a kormány mai elgondolásában, ahol az egyedül bukásra ítélt egyes kisegzisztenciák összefogásából erős korporációk, szövetkezetek létesítésére megvan a remény és a lehetőség és ilyen szövetkezetek létrehozása már ezen a téren a legszebb eredménnyel járt. A közutakra áttérve, legfontosabbnak tartom, hogy az országnak ne legyenek gazdaságilag holt területei, mindenütt rendszeres közlekedésről kell gondoskodni. Magyarország 3448 helysége közül csak 1481 áll a vasutakkal közvetlen összeköttetésben, tehát 2000 falu közlekedés nélkül áll. Ezenkívül a speciális magyar települési viszonyok, a tanya-rendszer is sürgetően követeli az útépítést. Azt kívántam, hogy ne legyen az országban gazdaságilag holt terület, és ebben megjelöltem már a magyar közlekedési politika célkitűzésének jövő irányát. Ehhez azonban szükséges, hogy új és modern úttörvényünk legyen. Ma érvényben levő úttörvényünk 45 éves. Feltétlenül szükséges továbbá, egy modern és gyors útépítési programm felállítása, amely az utakat nem a vasutakkal párhuzamosan, hanem azokkal derékszögben építi a korszerű közlekedési politika elgondolása szerint, azért, hogy a vasúttal nem rendelkező vidékek a nemzeti forgalomba bekapcsoliatók legyenek. Magyarország hibája a radikális vasúti hálózat és ez teszi azt, hogy egyes fővonalak mentén a kultúra megindult és a sugárrendszeriben széthaladó közlekedési vonalak között óriási gazdasági és forgalmi holt • területek vannak. Értesülésem szerint van ilyen programm a minisztériumban, sőt úgy hallom, igen jó 23. ülése 1935 május 29-én, szerdán. I programm. Kérem a miniszter urat, hogy arra a programmra a sürgősséget méltóztassék kimondani és mentől hamarább méltóztassék a nyilvánosság elé hozni, hogy ezt a szakkörök megismerhessék. Közeleg beszédidőm lejárta. Nagyon szerettem volna még az útprogramm lebonyolítására szolgáló pénzügyi tranzakciókról beszélni. Hiszen éppen ez az útépítés a magyar nép gyökerét és legértékesebb rétegeit juttatja fejlődéshez és munkaalkalmakat teremtve, a munkanélküliséget megszüntetni van hivatva. Későbbi időben fogok majd javaslatot tenni arra nézve, hogy ennek a pénzügyi tranzakciónak mi lehet az alapja. Mindenesetre kérem, hogy az útépítési kiadások nyíltan kerüljenek a költvetésbe és a hitelezési rendszer megszűnjék, mert ez nem kedvez az ország közgazdaságának, csak néhány — és állandóan ugyanazon — mamuth-vállalat részére biztosítja az országnak legzsírosabb útépítéseit. {Egy \hang a jobboldalon'. Melyik az?) Nevet nem akarok mondani. Igen t. Ház! Beszédidőm lejárván, én a költségvetést elfogadom abban a feltevésben, hogy ez a (költségvetés még nem a reformkormány költségvetése és kérem, hogy a jövő évben a refonmkormánynak, a modern közlekedési politika irányelvei alapján készült költségvetését méltóztassanak a Ház elé hozni, főleg miután rendkívül keveslem az útépítésre és az államvasutak racionalizálására felvett összegeket. A költségvetést elfogadom. {Elénk helyeslés a jobboldalon és « középen.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Ház! Előttem szóló gróf Teleki János t. képviselőtársam fejtegetéseivel nagyon sokban egyetértek, hiszen magam is több ízben szólaltam fel a múlt ciklusban itt a Háziban a bérfuvarozók érdekében. Szerintem anélkül, hogy a szék ér fuvarozást lehetetlenné tennők, vagy meggátolnók, módot kell találnunk arra, hogy a fuvarozó kisiparosok érdekeit, főleg a kisiparosok érdekeit — akik, mint előttem szóló t. képviselőtársam is mondotta, szövetkezetekbe, gazdasági társulásokba tömörültek — megvédjük és érdekeikért síkra szálljunk, hogy a közlekedést éppen az ő bevonásukkal jobbá és olcsóbbá tegyük. T. Ház! Könnyebb a feladatunk a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál, mert nemrégiben tárgyalta a Ház az iparügyi minisztérium felállítását és így alkalmunk volt .megemlékezni azokról a kisipari sérelmekről, amelyek a legégetőbbek és a legaktuálisaibbak. Ezért korlátozni tudjuk a vita anyagát és én a magam részéről éppen ezért a kereskedelmi tárca költségvetésénél csak azokra a kérdésekre szorítkozom, amelyeket az iparügyi minisztériumról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban nem mondhattam el, de amelyeknél súlyt helyeznék arra, hogy a kereskedelmi miniszter úr bizonyos tekintetben orvoslást szerezzen. Amint már említettem, az iparügyi minisztérium vitájánál az egész Ház egyetemlegesen megállapította, hogy az elmúlt években a kisipar meglehetősen mostoha elbánásban részesült a kormány részéről. Éppen azért azt szeretném, ha ennek most az ellenkezője történnék és ezt a mindenkitől elhagyott, gazdaságilag lerongyolódott, tönkrement, de becsületes, tisztességes múlttal rendelkező kézmű-