Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

112 Az országgyűlés képviselőházainak állapítása, kivéve az utóbbi két (hónapot, amikor a magyar búza kivitelének megindulása folytán egy bizonyos fokú javulás állt be. Ezt örömmel regisztrálom, mert az olasz reláció kialakítására nemcsak búzánk szempontjából, hanem a nagyobb rádiuszt kibíró nemesebb magyar gazdasági export szempontjából is nagy súlyt kell helyezni. Mégis ezzel a megállapítással szemben rá kell mutatnom arra, hogy ebben a relációban sem volt stabil a magyar kivitel, mert míg 1930-flban — megint nem beszélek magának a volumennek óriási csökkenéséről—- 76 millió pluszunk volt, 1934-ben, tehát a római megállapodás évében, amelyre mint bázisra az indokolás hivatkozik, kereskedelmi mérlegünk 7'7 millióval passzív voltIsmétlem^ igen sok elfogadható magyarázatot tudok találni ennek megindokolására, de nem tartom megengedhetőnek, Jiogy ilyen fontos gazdaságpolitikai kérdésben a bureau részéről küszülő indokolás a Képviselőházat, vagy a kevésbbé elmélyülő képviselőt ilyen helytelenül informálja. Ugyanezt a megjegyzést kell a költségvetési indokolásnak ahhoz a mondatához is fűznöm, amely azt állapítja meg, hogy (olvassa): »Csehszlovákiával az áruforgalmat a fennálló szerződésenkívüli állapot dacára ideiglenes megállapodások révén tartottuk fenn.« Bocsánatot kérek, igen t. miniszter úr, ha ezt a mondatot olvasom, ez azt jelenti, hogy bár szerződésenkívüli állapotban vagyok, de ez nem .baj, ezt áthidaltam, úgy bonyolítódik le a forgalom, mintha nem volna ez az áldatlan állapot. Ne hunyjunk szemet az előtt a tény előtt, hogy a gazdaságpolitika egyik legnagyobb problémája a csehszlovák piac kérdésének megoldása. Az a ténykörülmény, hogy a Csehszlovákia felé való kivitel közel 80%-ka-l csökkent a normális években elért forgalommal szemben, a magyar mezőgazdaság számára olyan hiányt jelent, amelyet semmiféle ideiglenes megoldással áthidalni nemi lehet. Legyen szabad erre itt nyomatékosan rámutatnom. Tárgyilagosan állapítom meg a kormánypárti részről elhangzott megállapításokkal szemben, hogy ennek az áldatlan állapotnak nemcsak, hogy a magyar gazdasági élet, de meg a magyar kormány sem az oka, (Gr. Festetics Domonkos: Hát akkor ne haragudjon!) mert Csehszlovákia ezt a kérdést igen helytelenül politikai kérdésként kezeli abban a formában, hogy a cseh agráriusok a nemzetek közt való gazdasági együttműködés szelleme, de a gazdasági szükségesség legelemibb rezónja szerint is megengedhetetlen álláspontot foglalnak el. En ezt koncedálom és csak az itt tett megállapítást kifogásolom és megjelölöm a magyar gazdasági politika legjelentősebb, legelső helyen álló feladataként azt, hogy megtaláltassék az a modus vivendi, amely a mi jogos politikai aspirációink és igényeink sérelme nélkül a két ország közötti gazdasági forgalomnak legalább normális színvonalát visszaadja. (Gr. Festetics Domonkos: Az internacionális kartellek már rég lefölöztek mindent!) Kedves képvisellőtársam, méltóztassék elhinni, hogy azok az internacionális kartellek, amelyek léteznek, nem olyan károsak, amint azokat gondolni méltóztatik. (Propper Sándor: Hogy mennyire léteznek, csak meg kell kérdezni Fellner Frigyest, vagy Biró Pált!) Ha a mezőgazdaságnak is megvolnának a maga internacionális kartelljai, akkor a csehszlovák mezőgazdaság 22. ülése 1935 május 28-án, kedden. nem léphetne fel a magyar mezőgazdasággal szemben olyan tarthatatlan és teljesíthetetlen igényekkel. Méltóztassék megengedni, hogy ezekután a külkereskedelmi kérdések után rátérjek a magyar gazdasági életnek egy olyan problémájára, amelyet a múltban igen sokat emlegettünk és amelyet valójában a magyar termelő^ élet egyik legjelentősebb erőforrásává fejlesztettünk és ez az idegenforgalom kérdése. A kereskedelemügyi miniszter úr álláspontját az idegenforgalom terén nem ismerem, de az a ténykörülmény, ihogy az indokolás álltalános része megemlíti, hogy fontos kormányzati feladatnak tekinti, arra enged következtetni, hogy miként a mezőgazdaság és az ipar, illetve az általános gazdasági kérdések iránt meszszemenő megértést tanúsít, ez a fontos és a jövő szempontjából eléggé ki^ nem hangsúlyozhatóan ápolandó kereseti águnk szintén gondoskodásának tárgya lesz. Legyen szabad azonban ezzel kapcsolatban megint csak a bürokráciának az élettől elzárkózó és a maga életét a falak között leélő rendszere jellemzésére megemlítenem, hogy míg az általános indokolás, amelyről^ fel kell tételeznem, hogy a miniszter úr legalább ezt figyelmére méltatta, igen helyesen kiemeli ennek a termelő ágnak, — mondjuk úgy — kereseti ágnak a fontosságát, a részletes indokolásban a 6. rovatban azt mondja, — sztereotip megismételve, amit már évek óta mond, amikor még jelentősebb összegeket tudtunk erre a célra fordítani — hogy az idegenforgalmi célokra preliminált 46.300 pengő a megkívánt nagyarányú propaganda költségeire és az idegenforgalmi belső turistaforgalom szempontjából különös jelentőséggel bíró értékek fejlesztésére szolgál. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Nemcsak ez a tétel vanO Bocsánatot kérek, miniszter úr, méltóztassék abból kiindulni, hogy mi, képviselők, általában nem vagyunk olyan lelkiismeretesek, hogy elejétől végéig; elolvassuk ezeket a költségvetési előterjesztéseket. Mindenki elolvassa az őt érdeklő rovatot és ha egy rovatban egy ilyen téves adat van, akkor meghökken, vagy nagyon boldog lesz. Meghökken, ha nem érti, hogy hogyan lehet 46.300 pengővel lebonyolítani ezt a propagandát, vagy igen boldog lesz, hogy micsoda csodaemberek ülnek a kereskedelemügyi minisztérium idegenforgalmi szakosztályában, hogy ilyen kis költségvetés keretében le tudják ezt a nagy kérdést bonyolítani. Igen helyes, hogy az általános költségvetési indokolásban utalás történik — nota bene, itt sem tökéletes a kép, legyen szabad ezt is korrigálnom — az 1934:XXIV. te. alapján a fürdőtörvénnyel kapcsolatban Budapest fürdőváros céljaira kihasítandó propagandaösszegre, de amiről nem történik megemlítés, és legyen szabad erre a miniszter úr figyelmét felhívnom — hogy idegenforgalmi célokra szolgál a kivándorlási alapból kihasított az az összeg, cirka 150.000 pengő, amiről itt említés téve nincs, amely a Balaton fejlesztésével kapcsolatos kérdésekre van szentelve. Ezenkívül, igen helyesen, utalás történik a Máv.tól, az Ibusz.-tól és a fővárostól kihasítandó összegekre, amelyek együttesen valójában a részletes indokolásban megemlített 46.000 pengővel szemben egymillió pengős keretet adnak, amely igazán alkalmas arra, hogy itt, nemzetközi viszonylatban is, eredményes idegenforgalmi propaganda fejtessék ki. Ha én e tekintetben mégis érdemi kifogást