Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

110 Az országgyűlés képviselőházának 2 élet rendelkezésére. A róluk történt megemlékezés után kérem mégegyszer a tárca költségvetésének elfogadását. (Helyeslés, — Éljenzés és taps jobbfelöl és a középen.) Elnök: Szólásra következik Magyar Pál képviselő ÚT! Magyar Pál: T. Ház! Knob Sándor t. képviselőtársam előadói beszédének gerincét egy kétségtelenül igen lényeges gazdaságpolitikai probléma, a valutakérdés képezte. Méltóztas-\ sanak megengedni, hogy én ezzel a kérdéssel, amennyiben módomban lesz, a pénzügyi tárca keretében foglalkozzam és a kereskedelemügyi tárcánál elsősorban azokra a kereskedelempolitikai és termelési problémákra tereljem az igen t. Ház figyelmét, amelyek mégis ennek a tárcának adják lényegét. Ezzel korántsem akarom azt mondani, hogy a valutapolitika kérdése nem jelenti a termelés egyik legfontosabb feltételét, az adott helyzetben azonban mégis azt kell vizsgálnunk, hogy azok a feltételek, amelyek a termelés részére ebben a pillanatban adva vannak, kihasználtatnak-e olyan mértékben, amint ez az ország érdekében áll, elsősorban a munka, az elhelyezésre váró tömegek szempontjából. Ebből következik, hogy az előadó úr tárgyilagos ismertetése nyomán a bírálat hangján szólok hozzá a költségvetéshez, hozzátéve, hogy tárgyilagosságban semmiben sem akarok az előadó úr mögött maradni és azt az önkéntelen szangvinizmust, amely az emberben egy 8 órás ülés végén felgyülemlik, elfojtom magamban, sőt bírálatomban még arra is figyelemmel leszek, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr, aki ezt a költségvetést előterjesztette, voltaképpen csak a politikai gyakorlatnak tesz eleget, mert válójában őt ennek a költségvetésnek főként indokolásának apjaként nem kezelhetem. Nemcsak azért, mert a fizikai idő sem állhatott rövid minisztersége alatt rendelkezésére, hogy a költségvetés összeállításának munkájából kivegye részét, hanem nem tekintem őt e költségvetés indokolása szerzőjének azért sem, mert aki ennek a költségvetésnek az indokolását, különösen annak részleteit átolvasta, annak szomorúan kellett megállapítania azt, hogy abban az időben, amikor a gazdasági események rohanva haladnak, amikor naprólnapra új helyzetek és új problémák elé állítják az egész gazdasági életet, a magyar termelés legfőbb őrét jelentő és képviselő kereskedelemügyi minisztériumban a bürokrácia csak monoton egyöntetűséggel kommentálja a tárca eseményeit, terveit és eltolódásait és fájóan kellett megállapítania, hogy amikor bizonyos tekintetben messzemenő eltolódások következtek be a gazdasági élet egy-egy területén, akkor nemcsak gondolatban, hanem mondatszerkezetben, sőt szavakban is egyszerűen átvette az előző évi indokolást. De nemcsak ezért nem tudom a miniszter úrral szemben a bírálat erősebb hangját megütni, mert nem látom közösségét a tárca indokolásának előterjesztésével. Nem hunyhatok szemet az előtt a tény előtt sem, hogy néhány nap előtt búcsúztattuk itt el az iparügyi minisztérium felállítására vonatkozó törvényjavaslatot s így legalább elméletileg fennáll az esélye annak, hogy még ebben a költségvetési periódusban kettéválasztódik ez a fontos minisztérium és így nem tudom, hogy a bírálat- ( nak melyik része irányul a miniszter úr felé i és melyik a felé a másik, előttem ebben a pillahatban ismeretlen felelős tényező felé. Az én 2. ülése 1935 május 28-án, kedden. megítélésem szerint ugyanis ez a kettéválasztás nemcsak térbeli, hogy úgy mondjam, testbéli kettéhasadását fogja jelenteni ennek a fontos munkakörnek, hanem a most olyan sokat megbeszélt lélekhasadásnak a lehetőségével is állunk itt szemben, a lélekhasadás jelenségével abban az értelemben, hogy semmi garanciánk nincs arra, hogy a gazdasági összefüggéseknek e jelentős időszakában ugyanaz a gazdaságpolitikai szellem fog érvényesülni a kialakuló iparügyi minisztériumban, mint amelyet a ma még összef ogóan előttünk álló kereskedelmügyi tárca költségvetéséből ki tudok magamnak alakítani. , Í Mert ezzel a szomorú lehetőséggel számolni kell, annál is inkább, mert bármennyire bizonyos, hogy a leendő tárca vezetője vagy az egyik tárca új vezetője a nemzeti egység pártjának táborából kerül ki, a politikai közös Plattform korántsem garanciája a gazdasági koncepció egyöntetűségének. Hiszen ebből a pártból az általános vita keretében gazdaságpolitikai kérdésekben egészen szélsőségesen szembenálló felfogásokat hallottunk s az előadó úrnak ma a deflatorikus pénzügyi politika mellett megtartott beszédével szemben a kormánypártnak egy^ igen tekintélyes tagja a depreciáció és infláció mellett tartott beszédet, aminthogy hallottunk egészen elismerésreméltó iparosító és merkantilista, szellemű beszédek mellett szélsőséges agrárelveket valló beszédeket is. Ilyen perspektíva mellett a híráló zavarban kell, hogy legyen, mert hiszen a politikai bírálatnak nincsenek meg a tárgyi feltételei. Éppen ezért én elsősorban arra szorítkozom, hogy függetlenül attól, hogy a tárcának melyik része megy át az iparügyi minisztériumba s melyik marad a kereskedelemügyi minisztérium keretében, gazdaságpolitikai szempontból kívánom bírálatomat a költségvetéshez hozzáfűzni; hozzátéve azt, hogy tartózkodom attól, hogy éppen azon a területen, ahol olyan rég megérett a magyar gazdasági élet arra, hogy jelentős változásokkal a több munkalehetőség jegyében érvényesüljön a magyar gazdaságpolitika, türelmetlenül reformokat reklamáljak. Nem teszem, azért, mert nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy nem regardírozom azt, hogy bár a kereskedelemügyi miniszter úr méltó szellemi vezére annak a politikai alakulatnak, amelyet reformgárdának szoktunk nevezni, az ő (hivatali működése valójában nem nyújthatott neki tmég alkalmat arra, hogy megvalósítsa a legelemibb feltételeit is annak, amit az én koncepcióm szerint gazdaságpolitikánkban a termelés reformpolitikájának neveznének, s abban foglalnék össze: a termelő életnek olyatén való kialakulása: hogy annak keretén belül minden dolgozni tudó és akaró polgár megtalálja azt az elhelyezkedését, amely neki a társadalomban legelemilbb, de legszentebb jogát, munkajogát biztosíthatja. Ha ebből a szempontból végignézem azokat a tervezett új törvényjavaslatokat, r amelyeket a költségvetés szerint a minisztérium jövő évi programmjába felvett, akkor bármennyire elismerem, hogy megvan a maga jelentősége a magyar városfejlesztés érdekében a városok és községek építési ügyeiről szóló törvénytervezetnek, a házaló kereskedés szabályozása, vagy akár a vasárnapi munkaszünet kérdése, sőt horribiile dictu az a sokat hangoztatott kartellc törvény is megbír a maga gazdasági jelentőségével, de maguk ezek a törvényjavaslatok