Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

Az országgyűlés képviselőházának 22. adósságoknak összege az előttünk fekvő költségelőirányzat szerint 528 millió pengőre szaporodott fel. A kölcsönsz^lgálat, tehát a kölcsön törlesztésére és kamataira fordított öszszeg, az előirányzatban 30'6 millió pengő, amiből kereken 10 millió esik a törlesztésre, 20 millió pedig a kamatokra. Ha ezt méltóztatnak kalkulálni, ha tehát figyelembe méltóztatnak venni, hogy egy 30 millió pengős kölesönszolgálat terheli ezt az üzemet, azután azt is figyelembe méltóztatnak venni, hogy a nyugdíjak összege több mint 68 millió és ebből az úgynevezett trianoni teher 30 millió, akkor megállapíthatja a t. Ház azt, hogy ez a költségvetés lényegében — ha ezeket a különleges szolgáltatásokat figyelmen kívül hagyjuk — bizonyos mértékig még egyensúlyban is van, mert hiszen ezeknek a kiadásoknak, amelyeket az előbb említettem, egy része politikai természetű, márpedig politikai eredetű kiadások beillesztése egy kommerciálisán vezetett üzem költségvetésébe természetesen és kényszerűen együtt jár azzal, hogy megbolygatja és felborítja az üzem pénzügyi egyensúlyát., Az állami gépgyáraknál a helyzet a következő. Az állami gépgyárak foglalkoztatásának mértéke 1928/29-ben érte el a legmagasabb pontot, amikor is a forgalom 50 millió pengőt tett ki. Azóta a foglalkoztatás mértéke a bevételi összegek számaiban kifejezve egyre csökkent- 1933/34-hen volt legalacsonyabb 12 millió pengővel; 1934/35-hen már van bizonyos javulás és 1935/36-ban a miniszter úr további javulást remél, úgyhogy a 'bevételi előirányzatot a miniszter úr 19 millióban veszi fel. Ezzel szemben a kiadási előirányzat 30 "5 millió pengő, az intézménynek ennélfogva 11 "5 millió pengős deficitje mutatkozik. Ebből a 11'5 millió pengős deficitből 6'4 millió pengő megy a nyugdíjakra és 5'3 millió pengő megy kamatszolgáltatásokra, illetve kölcsönszolgálatra, amiről később még beszélni fogok. Az állami gépgyárak nagy és nehéz problémáját igen jól lehet megítélui és appercipiálni ebiből a költségelőirányzatiból. A kormányzat évek óta töboször állott az előtt a súlyos kérdés előtt, (hogy az ország mostani pénzügyi 'helyzetében nem volna-e helyesebb az üzem felszámolására gondolni és ilyen módon annak a deficitnek terhétől, amely az üzemnél mutatkozik, tehermentesíteni a költségvetést. A kormány végül úgy döntött, hogy az üzemet mégis fenntartja és megtartja mai működési kereteiben a következő oknál fogva. Megállapítást nyert, hogy ha tényleg sor kerülne az üzem felszámolására, akkor az üzemet eddig terhelő adósságok kamata és az üzemben máig nyugdíjjogosultságot szerzett tisztviselők és munkások ellátásának terhe körülbelül olyan összeget tenne ki, mint amilyen « összeget az évi deficit ad. Ezt a szempontot kiegészítve azzal a másik igen fontos szemponttal, hogy hozzávetőlegesen 8000 munkás és 400—500 tisztviselő sorsáról és exisztenciájáról is szó van, a kormány úgy határozott, hogy az üzem fenntartásának pénzügyi feltételeit ezentúl is biztosítja. Jelentenem kell, hogy ebben a költségvetésben az üzemi kiadásokat 1'8 millió pengővel nagyobb össiziegben irányozták elő, mint az elmúlt évben, ami logikus következménye annak, hogy ha nagyobb lesz az üzem forgalma, ha több megrendelésre lehet számítani, akkor természetesen az üzemi költségek hasonló arányban nőni fognak. Jelentem a t. Háznak, hogy ennél az üzem- I ülése 1935 május 28-án, kedden. 109 nél az adósságok összege ma kereken 100 millió pengő azzal az 5 millió pengővel szemben, amely a háború előtt terhelte azi üzemet, holott akkor ez az tüzem lényegesen nagyobb volt. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy az ország feldarabolásával, megcsonkításával az üzemnek igen jelentős tagozatai jutottak idegen impériumok alá. Most még jelentenem kell, hogy kamatok és tőketörlesztés céljaira az üzem költségvetését 5'3 millió pengő terheli, amiből másfél millió esik törlesztésre, a többi pedig kamatra. Ezzel a kereskedelemügyi tárca ügykörébe eső üzemek költségelőirányzatának ismertetését be is fejeztem. Elleniben méltóztassanak hozzájárulni, hogy néhány szóval még visszatérhessek a három üzemnél fennálló adósságok kérdésére. Ezeknek az adósságoknak összege a költségelőirányzat szerint 726 millió pengőt tesz ki, tehát igen jelentékeny összeget. Ennek — ezt most nem részletezem — egy bizonyos hányada külföldi adósság, a másik hányada pedig belföldön plaszirozott kölcsön. A 726 milliós adósságnak idei kölcsön szolgálata pedig 47'6 millió pengő. A három üzemet tehát működésükben 47*6 millió pengős teher hendikepeli évről-évre. Ebből a 47 "6 millióból 19 millió esik törlesztésre, 28 millió kamatokra. Meg kell még itt említenem, hogy a kölcsönszolgálattal kapcsolatban egy egészen különleges gyakorlat kialakulását látjuk. Például a posta évenkénti feleslegeiből beruházásokra fordított Összegeket a pénzügyi kincstár a magyar államkincstár által adott kölcsönöknek tekinti, tehát megterheli a postát a saját feleslegeiből bizonyos kölcsönökkel, amelyek után évenként kamatot és törlesztést kíván. Ez természetesen igen súlyos megnehezítése a szóban lévő üzemek kommerciális ügyvitelének. Lényegében ez az eljárás — ha szabad így kifejeznem magamat — könyveléstechnikai manipulációja a kincstárnak és az üzemeknek, aminek én nem sok értelmét látom és aminek megszüntetésével — tehát a könyvadósságoknak és a soha be nem folyó adósságoknak törlésével —ezeket az üzemeket pénzügyileg egészen más helyzetbe lehetne hozni. Persze van a kérdésnek másik oldala is; nagyon jól ismerem azokat a kontra-szempontokat, amelyekkel a pénzügyminiszter úr meg tudja védeni ezt a mai gyakorlatot. Mindezek alapján, — de főképpen azon az alapon, hogy egyrészt a kereskedelemügyi tárca költségeinek előirányzásában, másrészt az üzemek költségkeretének és gazdálkodási kereteinek megállapításában józanság, higgadtság, realitás érvényesül — tisztelettel ajánlom, hogy a t. Ház a kereskedelemügyi tárca költségvetését fogadja el. (Helyeslés.) A referátumot nem fejezhetem be ellenben anélkül, hogy innen, erről a helyről, a t. Ház előadói székéből néhány elismerő szóval meg ne emlékezzen azokról, aki egyrészt a tárca, másrészt a tárcához tartozó üzemek keretében ezekben a nehéz időkben a magyar gazdasági élet és a gazdasági újjáépítés gondolata számára értékes szolgálatokat teljesítenek. Egyrészt a tárca, másrészt az üzemek sok-sokezer főt kitevő személyzetére gondolok, azokra, akik nehéz viszonyok között, legtöbbször nagy önmegtagadással, saját egyéni igényeik lefokozásával, viszont le nem csökkent kötelességtudással állanak — ismétlem — '• a magyar termelés, az egész magyar gazdasági