Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-22
Az országgyűlés képviselőházának 2: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a külügyi tárca költségvetését 1 általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? {Igen!) A Ház a külügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a külügyi tárca költségvetésének részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy az 1. címet felolvasni szíveskedjék. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa az 1—2. címeket, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a Ház a külügyi tárca költségvetését részleteiben is letárgyalta. Napirend szerint következik a kereskedelemügyi tárca és vele kapcsolatban az állami üzemek költségvetésének XVIII— XIX— XX. fejezete, valamint XXVI. fejezetének 1., 2. és 3. címének tárgyalása. Az előadó Knob Sándor képviselő úr, őt illeti a szó. Knob Sándor előadó: T. Ház! {Halljuk! Halljuk!) Ezen a helyen nem kell arról szólnom, hogy a magyar gazdasági élet... (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Knob Sándor előadó: ... hány fontos tényezőjét és milyen nagyjelentőségű erőit foglalja össze a kereskedelemügyi tárca. A tárca jelentőségét semmi sem bizonyítja, semmi sem illusztrálja jobban, mint az, hogy a költségvetés végösszegéből tehát a kiadási oldalon szereplő 1176 millió pengőből kereken 435 millió pengő elköltése esik ennek a tárcának a kompetenciája alá. Ez a körülmény egymagában is jogcímül szolgálhatna ahhoz, hogy én a tárca körébe eső legkülönfélébb problémákról igen részletesen beszéljek, ezeknek a problémáknak mélyére menjek és a vita során felmerült különféle szempontokkal is foglalkozzam. Mégsem teszem ezt, ellenben helyesnek tartom, hogy egyrészt a pénzügyi bizottságban lefolyt vita során, másrészt a költségvetési általános vita keretében érintett fontósabb kérdésekhez, mint előadó, mégis hozzászóljak. A vitákat, úgy a pénzügyi bizottságban, mint itt a plénumban, ha szabad így kifejezni magamat, a külföldre szánt különféle termékek értékesítésének kérdése és nagyon nehéz gondja dominálta. Jól méltóztatik tudni, — ezt a kormány majdnem valamennyi tagjának nyilatkozataiból ismételten hallhatta a t. Ház — hogy ez a kérdés a magyar kormányzati politikának ezidőszerint legfontosabb, sőt centrális problémája. Nincs olyan hét, nincs olyan hónap, amikor a kormányzatnak éppen az értékesítéssel kapcsolatban nem kellene fontos elhatározásokat hoznia. Nagyon jól méltóztatnak tudni s e tekintetben igen jellemzi a helyzetet, hogy például az utóbbi 8—10 nap történetében is milyen fontos elhatározások és megállapodások jöttek létre ebben a vonatkozásban. Három-négy hónappal ezelőtt írta alá egy kisebb magyar delegáció Bukarestben azt az egyezményt, amely a magyar-román áruforgalom lebonyolításának pénzügyi feltételeit szabályozza és amely ennek az árucsereforgalomnak egészen új rendszer szerint való lebonvolítását fogja a jövőben lehetővé tenni. Méltóztatnak azután tudni arról, hogy talán ma, vasry holnap érkezik ide a cseh kormány megbízásából egy delegáció, amely — azt hiszem — most már olyan felhatalmazással jön, hogy mód lesz az új magyar-cseh kompenzá?. ülése 1935 május 28-án, kedden. 105 ciós szerződés megkötésére 70—75 millió csehkoronás keretben és ez az új megállapodás egyúttal módot fog adni az úgynevezett legtöbb kedvezményi elvnek bizonyos mértékig szélesebb körben való alkalmazására. Méltóztatnak tudni azután azt, hogy ezidőszerint Kómában időznek a magyar kormány megbízottai, azzal a feladattal, hogy előkészítsék azt az új szerződést, amely a római paktum keretében augusztus végével lejáró gazdasági megállapodás helyébe lép és amelynek segítségé vei — reméljük — meg lesznek a feltételei annak, hogy a magyar mezőgazdasági termékek árnívója hozzávetőlegesen azon a színvonalon tartassék fenn, mint amelyet a múlt évi ilyen megállapodás tett lehetővé. Ebből a rövid felsorolásból is méltóztatnak látni, hogy tényleg milyen nagy, milyen döntő szerepet játszanak a magyar gazdaságpolitikában ezek a kérdések, amelyek elsősorban a kereskedelmi tárca gondozása alá tartoznak. Mármost szíves engedelmükkel rátérek a vita során nagyon előtérbe került másik problémára, amely bizonyos mértékig a pénzügyi tárca, más vonatkozásban azonban a kereskedelemügyi tárca körébe is tartozik. Mindkét helyen, tehát a pénzügyi bizottságban és itt a plénumban is ismételten szóba került az a nehéz helyzet, amelyben a magyar gazdasági élet van azoknak a különféle kötöttségeknek a következményeként, amelyek az ország devizapolitikai viszonyaiból adódnak. Talán felesleges hangsúlyoznom, hogy tényleg az egész magyar gazdasági élet szeretné — és itt nincs különbség a különféle ágazatok között — ezeknek a kötöttségeknek legrövidebb időn belül való megszüntetését. Igazuk volt a vitában résztvevőknek, amikör elmondották, hogy ezek a kötöttségek milyen szörnyűi akadályait jelentik az értékesítésnek, a nyersanyagbeszerzésnek, magának a termelő munkának, egészben véve pedig mindazon problémák megoldásának, amelyek a gazdasági tevékenység körében jelentkeznek. Ennélfogva csak hangsúlyozhatom azt, hogy tényleg az egész magya,r gazdasági közvéleménynek — és itt nincs különbség a mezőgazdaság és az ipar s az iparon belül a kis- és középvagy a nagyipar között — az a véleménye, az a kívánsága,, hogy ezek a kötöttségek egy nappal tovább ne tartsanak, mint ameddig a belső és külső gazdasági viszonyok ezt elkerülhetetlenné teszik. Nagyon jól méltóztatnak azonhan tudni, hogy a kötöttségnek fenntartása vagy megszüntetése a magyar gazdasági szuverenitás körén, a mai viszonyok között, sajnos, egészen kívül esik. Ide kapcsolódik az a fontos kérdés^ is, amelyet a legnagyobb erővel és a legpregnánsabban Eckhardt Tibor képviselőtársunk vetett fel, amikor a pengő belföldi és külföldi értékelése közötti különbség igen nehéz, igen bonyolult problémáját tette szóvá. Ezt a problémát mások is érintették s a pénzügyminiszter úr szükségesnek látta, hogy szombaton az általános vita befejezése alkalmával megvilágítsa azokat a szempontokat, amelyek a kormányt a pengő értékének változatlan fenntartására kötelezik. Szíves engedelmükkel, persze csak a Ház ittlevő néhány tagjának engedélyével, — mert a nagy többség engedelmét ehhez nem lehet kérnem (Felkiáltásaik: Bizony nem sokan vagyunk itt!) — még néhány szemponttal kiegészíteném azt, amit a pénzügyminiszter úr szombaton egé' szén elsőrangú dialektikával és nagy meg15*
