Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

102 Az országgyűlés képviselőházának 2 vonalakat látunk végigszáguldani az európai politika mezején, hogy ezeknek respektálása nélkül nem tudom elképzelni ennek a kérdésnek megoldását ebben vagy más irányban. (Ügy van! Ügy van!) Ma azt hisszük, hogy ez a végső megoldás például az olasz-francia közeledés. Ma azt hisszük, hogy az északi vonalon megvan a teljes kiegyensúlyozottsági helyzet és ugyanabban a pillanatban Laval Moszkvába utazik, pár nappal későbben pedig Benes megköti szintén — hogy így fejezzem ki — a szövetséget a szovjettal. Minden nemzet a saját maga érdekeit látja csak elsősorban és minél erőisebb egyik vagy másik nemzet, annál inkább tudja a saját érdekeit képviselni és minél gyöngébb, annál mellérendeltebb szerephez juttatják azok, akik a nagy terített asztalon a hatalom felett osztozkodnak. Nekünk az a fontos, hogy a magyar érdeket szem előtt tartsuk. Nem hangsúlyozom ma a szabadkéz politikáját, mert bizonyos angazsmánban vagyunk egyes államokkal. Nem volna tehát helyes azt hangsúlyoznom, r mert ;

: én szolidáris vagyok például Ausztriával és szolidáris vagyok Olaszországgal és nekem megvannak a szimpátiáim Németország felé is. Szóval reálpolitikai alapon bizonyos szolidaritásban vagyok mind a hárommal. Mert azt balgaság volna mondani, hogy ezért vagy azért az álláspontért elhagynám az egyik vagy másik baráti vonalat. Nehéz ez a helyzet, mert sok erőtényező ütközőpontjában állván, úgy tűnünk fel, mint aki naponta változtatna kaméleon módjára a maga színét. Ezért helyes az az elvi álláspontunk, hogy kizárólagosan a magyar érdeket képviselő politikát fogunk folytatni a jövőben is, olyan politikát, amelynek végeredményben a magyar megerősödéshez kell vezetnie. (Helyeslés.) Németország a maga erejének tudatában meglepte a világot a Wehrhoheit proklamálásával. Régebben tárgyaltak erről, és ezt a nagy nemzetet nem akarták megérteni annak ellenére, hogy egy másik nagy nemzet a Dúcéval az élén a szuverenitás elérésében Németországot mindig támogatta. Mi lehetett a cél? Minél tovább megfosztva tartani szuverenitásától, védelmi szuverenitásától azt a nemzetet, amely Európa egyik legjelentősebb és leglhatalmasabb^ nemzete. Pedig ott is a népszövetségi megoldás volt előtérben, ott keresték először az orvoslást, és meg kellett győződnünk arról, hogy a Népszövetség egyoldalú hatalmi tendenciákat követett, amikor Németországnak nem adta megazt az egyenjogúságot, amely nemcsak a világnak és Európának, hanem a Népszövetség tekintélyének is használt volna. (Ügy van! Ügy van!) Mi ezt az utat mégsem követhetjük, t Ház. Nekiünk bíznunk kell abban, hogy az erkölcsi erők győzelme bennünket a magunk igazához ivexet. És azt hiszem, ha összeül de facto akár a dunai konferencia, akár más konferencia, ott Magyarországnak módjában lesz eredménnyel képviselni egyenjogúság^ iránti kérését és gondolatát. Ha ez nem történik meg, akkor kétségbe kell vonnunk a nemzetközi fórumok létjogosultságát. (Ügy van! Ügy van!) Mert elsősorban a nagyhatalmakra kell appeláínunk, hogy amikor mi itt védtelenül, kvázi provoka,tív védtelenséggel éljük a magunk életét a Kárpátok medencéjében, azok, akik tőlünk a szerződések betartását követelik, me igyekezzenek bennünket megvédeni azokkal széniben, 2. ülése 1935 május 28-án, kedden. akik esetleg egyoldalú hatalmi helyzetünket akarják velünk szemben kihasználni. (Helyeslés.) En te-hát hiszem azt, — összefoglalva általában a mondottakat — hogy azok a politikai koncepciók, amelyek itt ütköznek, végeredményben talán oda fognak vezetni, amely politikai koncepcióról igen t Túri Béla barátom beszélt: Varsó, Bécs, Budapest, Róma, esetleg Berlinnel kiegészített vonalhoz, ahol egy bizonyos kiegyensúlyozottság látszik, amelyben* nem agresszivitás, hanem a béke (biztosítékának lehetősége <van adva — nem agresszív szándékokkal, hanem a béke koncepciójával — és amely koncepció gazdasági szempontból is egészséges, elsősorban mezőgazdasági szempontból. ^ Ez volt első kormányomnak fő politikai irányelve. Nem nagy vonalakat keresni, mert ezeket gyorsan megtalálja a meglátó ember, hanem az egész magyar külpolitikát a gazdasági vonalnak reális útjára téríteni. Es merem állítani t. Ház, hogy ez sikerült. Méltóztassanak elképzelni, hogy a kisantant milyen angazsmannal állott szemben gazdaságpolitikailag Magyarországgal az 1930-as években. Ha a külkereskedelmi statisztikánkat nézzük, megállapíthatjuk, hogy mindenütt Magyarország rovására fordult a külkereskedelmi mérleg. Mindenütt 3:1, 4:1, 2:1 arányban a mi rovásunkra történt a gazdasági élet lebonyolítása. Első feladatunk volt tehát nyugati, délkeleti és északnyugati irányban meszszebb, sokszor nem természetes piacokat ke-" resni, de mindig szem előtt tartottuk azt, hogy ez a nemzet nem alacsonyodhatik le anynyira, hogy életének, politikai létezésének feltételeit kizárólagosan gazdasági szempontokból állapítsa meg. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mert bár tudjuk azt például, — világosan beszélek — hogy a cseh piacra nekünk szükségünk volna éppúgy, mint a cseheknek szükségük van arra, hogy Magyarországot mint piacot megszerezzék, de olyan közeledést vagy olyan gazdaságpolitikát, amely azt jelentené, hogy mi elfelejtjük a politikai követeléseinket és mindazokat a könnyeket, amelyeket kisebbségeink ott ontanak magyar életükben, ezt nem lehet tőlünk várni, (Ügy van! Ügy van!) Mi szívesen leülünk a tárgyalóasztalhoz bármilyen szomszédunkkal, de lássák be, hogy egy ezeréves múlttal rendelkező nemzetnek nem lehet gúzsba kötni a kezeit! Ezt a nemzetet fel kell szabadítani, ezt a nemzetet át kell adni a maga történelmi hivatásának teljességében és ha ezt megteszik és elismerik, hogy nekünk jogunk van élni a Kárpátok medencéjében, nemcsak azért, mert történelmünk azt mutatja, hogy mi tudtunk egyedül államot alkotni a Kárpátok medencéjében, hanem azért is, mert adottságunk, 12 millió magyar léte — amire helyesen mutatott rá igen t. barátom — és az a körülmény, hogy ez a 12 millió magyar gondolatvilágával, gazdasági erőfeszítésének súlyával nem fér meg 90.000 négyzetkilométeren, hanem sokkal nagyobb aspirációi vannak, egyszerűen az osztóigazság jegyében ezt dokumentálja, — ha ezt mind megértik, t. Ház, akkor nem a magyar kormányon és nem is a magyar nemzeten fog múlni, hogy megtaláljuk a megértést és megoldjuk a Dunamedence problémáját. Mielőtt -aa egyes részletkérdésekre : rátérnék, a legerélyesebben vissza kell utasítanom Peyer képviselőtársamnak azt a kitételét, hogy német invázió van, amely kitételével Göring