Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

Az országgyűlés képviselőházának 22. miniszterelnök látogatására célzott. A ma­gyar nemzet megtiszteltetésnek veszi idegen államférfiak látogatását (Elénk helyeslés és taps.) s régi vendéglátó és szívesen vendég­látó stílusának felel meg az, hogy mindenki­nek megadja a kijáró tiszteletet. Ebben a kér­désben, azt hiszem, egyhangú az álláspont, hogy helytelen ilyen kérdéseket itt taglalni, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) A képviselő úrnak lehet akármilyen felfogása a drittes Reiebről, amely drittes Reich azonban ivalóság, amely drittes Reich megoldotta azokat a kér­déseket, melyeknek megoldását tőle várta a német nemzet, amely drittes Reich a vergődé­sek és vajúdások közepette új eszmék hirdeté­sével utat tört magának helyzeti energiájánál s lelki és gazdasági keresztmetszeténél fogva. Ez a tény és nem való, hogy a magyar Képvi­selőháznak bármilyen párthoz tartozó tagja erről az említett konzekvenciát vonja le. (He­lyeslés a jobboldalon és a középen. — Peyer Károly: Egyszer már feláldoztuk az ország kétharmadát a németek kedvéért! — Felkiáltá­sok a jobboldalon: Azt Károlyi Mihály csi­nálta! — Krúdy Ferenc: A szociáldemokrácia áldozta fel! — Elnök csenget.) Ennek, t. Ház semmi köze nincs a politikai kérdésekhez. Ez nemzetközi ildomosság kér­dése, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen") s nekünk örülnünk kell, hogy, ha bárki is megy át az országon, itt megáll. (He­lyeslés.) Nem is jó és nem is helyes, hogy egy­szerűen világszemléleti szempontból nézzünk kérdéseket. (Peyer Károly: Ezt nem mondot­tam!) A képviselő úr ma lényeges kérdésekben azonosította magát velünk, s éppen ezért arra kérem, hogy ebben a tekintetben is méltóztas­sék egy nevezőre jutni a többséggel, a nemzet többségével, amely mindig tisztelettel viselte­tik azokkal szemben, — már csak ezért is — akik a múltban velünk > vállvetve küzdöttek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közé­pen") Ez nem jelenti azt, t. Ház, hogy mi a po­litikát nem reálpolitikai szemüvegen keresztül nézzük, ez csak annyit jelent, hogy nem sze­retnénk olyan impresiziiót kelteni, mintha ez a nemzet nem tudná, hogy mi illik. (Helyeslés.) Legyen szabad áttérnem Lakatos képviselő­társam, az igen t. előadó úrnak néhány meg­jegyzésére. Hallottuk tőle a »kivándorlás« szót, beszélt a kivándorolt magyarok gondozásáról és sürgette a konzuli hálózatnak kiépítését más okokból kifolyólag is, mivel a konzuli hálózat­nak az. a -hivatása, hogy gondozza ezeket a (ma­gyarokat. Nem mehetek el mint miniszterelnök a- kivándorlás kérdése mellett a nélkül, hogy arra megjegyzést ne tegyek. Elszomorít, hogy Magyarországból kivándorolni kényszerült sok­millió magyar. Az a politika, amelyet ma folytatunk, vagy akarunk folytatni, az a reformpolitika azt szorgalmazza, hogy minden magyar meg­találja a helyét itt a hazában ^ és lehetőleg visszajöhessenek azok, akik állítólag a hely­szűke miatt hagyták eí az országot?.. Ez a nem­zet túlságosan gyenge ahhoz, hogy megengedje magának a luxust, hogy külföldön éljenek magyarok. Itt kell koncentrálódnia a Kárpá­tok medencéjében minden magyarnak; majd ha sok-sok millióval többen leszünk, akkor be­szélhetünk arról, hogy kivándoroljanak. (Ügy van! Ügy van!, a jobboldalon és a középen.) Az előadó úr a távoli és közeli kelet diplo­máciai szolgálatának kiépítését kívánja. Ezt én elvileg helyeslem és be is ígérhetem, hpgy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. ülése 19 S 5 május 28-án, kedden. 103 amint a gazdasági helyzet javul, ennek meg­indítását folyamatba fogjuk tenni. Köszönöm az előadó úrnak, hogy a ma­gyar diplomácia ténykedését megvédelmezte. Hibák bizonyára voltak és vannak, de tapasz­talatból állapíthatom meg, hogy a magyar diplomácia a helyzet magaslatán áll, képes­sége és készsége egyaránt alkalmas arra, hogy ennek a nemzetnek nehéz diplomáciai szolgá­latát végezze. Buchinger képviselőtársam a Habsburg­kérdéssel^ foglalkozott. Erre az előbb megad­tam a választ. Különben is Sigray gróf igen t. képviselőtársamnak volt címezve felszólalá­sa, így tehát szükségtelen, hogy azzal én fog­lalkozzam. Beszélt még: egy kérdésről a többiek kö­zött, amelyre részben már válaszoltam, és pe­dig az európai szocializmus óriási erejéről. Ezt bizonyos fokig utópiának nevezem. Elis­merem, hogy az angolszász országokban nagy talaja van az urak politikai gondolatvilágá­nak, de Németország és Olaszország likvidálta ezt # a kérdést, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Ma­lasits Géza: A fegyverek erejével! — Peyer Károly: Terorral!) likvidálta Ausztria is. Az mellékes, hogy mivel likvidálta, (Peyer Ká­roly: A nagytőke pénzével!) mellékes az, hogy a nagytőke pénzén likvidálta-e, fontos az, hogy likvidálta. Ezt mint tényt kell kezelni és ebből kell levonni a konzekvenciákat. Természetes is, hogy mindenütt likvidálandó az a szocializ­mus, amelyet a háború előtt ismertünk és amely a háború után újra fel akart ébredni. Az a szocializmus likvidálandó ugyanis, amely nem illeszkedik bele a nemzet egyetemes érde­keibe. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Nem tartozik tulajdonképpen a külügyi tárcához, de miniszterelnök vagyok, reagál­nom kell tehát: Ha a szocializmusnak azt a részét, amely igazságos és jogos, át akarjuk ültetni reformpolitikai terveinkbe, azt hi­szem, idejét múlta hivatkozni arra, hogy a nemzetközi szocializmus olyan tényező, amely­lyel minden körülmények között számolnunk kell. (Buchinger Manó: Oroszországban ponto­san így beszéltek a háború előtt a szocializ­musról. — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ne fé­ny eaessen! — Buchinger Manó: Dehogy fenye­getek! A történelem tanít!) A történelem né­zetem szerint csak egyre tanít, arra, hogy a kormánvzandó népeket egyenrangúnak kell tekinteni azokkal a tényezőkkel, amelyek kor­mányoznak, (Elénk helyeslés a szélsőbalolda­lon.) hogy a testvéri szeretetet olybá r kell venni, mint a Szentírást és hogy a munkát ér­tékelni olyanképpen kell. hogy a munkás munkája értékének megfelelő megélhetést biz­tosítson családjának. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon. — Buchinger Manó: így van, ez a szo­cializmus célja!) Az a szocializmus azonban, amely támaszát nem belpolitikai vonatkozá­sokban és nem gazdasági vonatkozásokban ke­resi, hanem mindig nemzetközi hálózatra való hivatkozással akarja érvényesíteni a maga gondolatait, nézetem szerint megbukott. (Úgy van! Ügy van! Taps a középen.) Fábián igen t. képviselőtársam a külpoli­tikára vonatkozóan egy általános megjegyzést tett és ez az, hogy súlypontot " szeretett volna látni a külkereskedelmi kérdésekben. Előbb említettem már, hogy a kormánynak ez volt az elvi felfogása és ha méltóztatik összehasonlí­tani az exportunkról és importunkról szóló ki­mutatást a legutóbbi három évről, méltóztatik 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom