Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

Az országgyűlés képviselőházának 2 kezes címén egy olyan pplitikába, amely azután végelemzésben, minthogy a történelmi erők mikénti alakulását sem tudjuk, ránk nézve újabb veszedelmet hozna. Kérdés, hogy e többféle alakban jelentkező malomkövek között mi volna nekünk a látszólag legideálisabb, a magyarság sorsa szempontjából a Dunavölgyében? Kétségtelenül az, ha a dunavölgyi kisebb népek a maguk öncélúságának tudatára ébredve, együtt teremtenék meg azt az alakulatot, amely védelem lehet akármelyik nagyhatalom, vagy nagy faj uralmával szemben a Dunavölgyében. Kossuth Lajos Dunakonföderációjának mélyén ez a gondolat volt, ez a gondolat volt a dualizmus létesítése után Andrássy Gyula politikájának is a lényege és most, amikor sokszor halljuk, hogy valamit kell . az osztrákmagyar monarchia helyébe állítani, mindig újra és újra felmerül — igaz, hogy cseh színezésben és felfogásban — ennek a dunai konföderációnak a gondolata, a probléma ilyetén való megoldása. Világos azonban az, hogy ilyen ország, mint aminő mai helyzetében, lakosságának mai számában Magyarország, teljesen lehetetlen, hogy belemenjen egy olyan konföderációba, amelynek minden partnere majdnem kétszer-háromszor akkora, mint ő, és csakis az egyenjogú és egyenlő erős — természetesen ezt nem lehet száz százalékig kiszámítani — dunamenti országok lehetnek azok, amelyek ilyesvalami szövetségre vagy alakulatra gondolhatnak. Csak ebben az esetben volna számunkra olyan a helyzet, hogy belemehessünk egy ilyen alakulatba. Már az előző kormányok is kijelentették, és tudom, hogy a miniszterelnök úr is elfogadja azt a tételt, hogy egy tál lencséért a dunavölgyi medencében való' elsőszülöttségi jogát a magyar nemzet nem adhatja fel. {Helyeslés.) De akkor a nagyobb koncepcióval, legyen az, akár Kossuth, Széchenyi vagy Andrássy elgondolása, mégis foglalkoznunk kell, mert nem szeretném, hogy ismét a magyar »flamingók« jelenjenek meg a színtéren, mint az megtörtént 1848-ban Kossuth Lajossal szemben, amikor nem volt elég Kossuth Lajos hazafisága és programmja, hanem ők egy köztársasági programmal zavarták a szabadságharcnak, illetőleg az akkori reformoknak útját. Ha felteszem magamnak a kérdést, hogy milyen lehetőségek nyilhatnak számunkra, akkor azt hiszem, mindenki megérti és természetesnek tartja a következőket: A legszerencsésebb dolog volna, ha a római egyezményhez Németország is csatlakoznék és így Magyarország volna az a közvetítő erő és tényező, amely azt a feszítő erőt, amely néha Berlin és Kóma között mutatkozik, enyhíteni tudná. Ez egyszersmindenkorra megszüntetne minden német bekerítési politikát, ami hiába, egész Európa programmját csak zavarja. Ki meri mondani, hogy Németország nem egyúttal dunai állam ist A dunai államok közé számíthatja magát helyzeténél és történelménél fogva is. Még nagyobb lehetne a római egyezmény kapcsán a dunai probléma megoldásának perspektívája, ha Lengyelország is csatlakoznék a római egyezményhez. Hogy erre Olaszország törekszik, azt abból látjuk, hogy Olaszország most elsősorban mintha arra fektetné a súlyt, hogy Olaszországot és Lengyelországot, tehát Rómát és Varsót összeköthesse. Ha Lengyelország is csatlakozik, belekapcsolódik a dunai probléma rendezésébe, úgy ülése 1935 május 28-án, kedden. 97 létrejön az a bizonyos balti-adriai vonal, amelyet lengyel-magyar-osztrák-olasz együttműködésnek is nevezünk, amely megvolt az Árpádok lalatt, az Anjouk alatt, amely az igazi magyar politikának a legnagyobb horizontja. Nem is szeretem a magyar imperializmus szót használni, mert nem akarok félreértést kelteni, csak utalok arra, hogy ezekből a szemeikből állhat az a lánc, amely a leglogikusabbain megvalósítható és a legerősebben meghúzza a gátat mindkét irányban, hogy a Dunavölgyét el ne önthesse a nagy fajok áradata. Ez egy logikus kialakulás volna mindenekelőtt azért, mert ezekben az országokban megvan a lelki közösség és a harmónia, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Vége v^in a beszédidőnek!) Látom, majd talán a címnél visszatérek erre. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nagyon érdekes!) De hogy mit akartam kihozni, a miniszterelnök úr már körülbelül tudja. Ne tessék lekicsinyelni azt a vallási közösséget sem, amely az ilyen szomszéd népek és országok között van. Szerettem volna Hóman történetíró úrtól és más történetíróktól is idézeteket felolvasni, hogy igenis ennek integráló erejét még ma is nagyon érzik és ez a vonal tényleg úgy alakul, ahogy a nemzetek lelke rokon. De nem is folytatom ezt. Annyi tény, hogy ez az elgondolás direkt folytatása, — de természetesen XX. századi kiadásban és nagyobb perspektívában — a szentistváni politikának, amely szerint már Magyarország sem akart fajállam lenni, ezi nem is lehetséges, ha szerepet akar játszani. Az Árpádok és az Anjouk politikáját már Szent Istyán lerakta és nem hiába voltak a magyar királyok cseh és lengyel királyok. Nemcsak a Wawel-ben vannak nagyszerű magyar emlékek Báthori sírja, stb., de ha az ember Prágába megy és a Hradzsin templomát, a kriptát vagy múzeumait nézi, ott is a magyar királyok és a magyarság több emlékével találkozik. Elnök: Szíveskedjék beszédét (befejezni. Turi Béla: Szerettem volna ebből kihozni azt, — erre azonban már nincs időm — hogy ilyen történelmi vonalon jelentkezik a mi legitimitásunk és jogfolytonosságunk problémája. Makray t. barátom szintén így logikailag levezette, hogy a történelem fonalán érkezünk a legitimitás problémajáhozi, keresve azt az erőt, ami alkothat a monarchia helyén valami alakulást. Alkossa ebben az alakulásban a magyarság a gócpontot, a magyarság legyen annak a legnagyobb ereje. Azt azonban nem tudom elképzelni, hogy ezt ma új dinasztia vagy új hatalmasságok könnyebben tudnák megvalósítani, mint azok, amelyek nagy történelmi erőt hordoznak és amelyeknek ez a feladatuk. Ha sokszor eddig nem is ébredtek rá, most remélem felébrednek, a magyar gondolatnak lesznek itt képviselői, a dunamenti öncélúságnak reprezentánsai. Ezért fűzök én a Legitimitáshoz akkora erőt. Azért kérem a miniszterelnök urat, hogy az ő diplomáciai tárgyalásai során, amelyeket irányít, a kormány egész felfogásában éljen elevenen az, hogy mi nemzeti létérdekből — így kell neveznem — a restaurációt, a királykérdést, a legitimizmust, a jogfolytonosságot, mint létérdeket tartjuk szem előtt. Ha én a miniszterelnök úr helyében volnék, mint a magyar királyi kormánynak a feje, ha formailag a detronizációs törvényen magamat túl nem is tehetném, de küldenek a száműzetésbe 14*