Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

98 Az országgyűlés képviselőházának küldött utolsó koronázott magyar király fia mellé diplomáciailag képzett embert, hogy ne csak magánemberek legyenek az ő szolgálatában. Ez a férfiú érezze és lássa, hogy mik azok a tervek, amelyek Európában is lehetségesek, is amelyek a magyar király fejében is megfordulnak. Ö lehetne a kapocs a kormány és a király között. Nem fogadom el a költségvetést. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: T. Ház! A tegnapi ülés naplójából utólag megállapítom, hogy elnökletem alatt Rupert Rezső képviselő úr igen súlyos sértést tartalmazó kifejezést használt báró Berg Miksa képviselő úrral szemben. Ezért utólag rendreutasítom. Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Peyer Károly! Elnök: Peyer Károly képviselő urat illeti a szó! Peyer Károly: T. Képviselőház! Nem kívánok a költségvetés számszerű részével foglalkozni, mert erről már az általános vita alkalmával megmondtam, hogy nem látom semmiféle szempontból gyakorlatilag helyesnek, mert hiszen végeredményben egészen más eredmények jönnek ki, foglalkozni kívánok azonban pár kérdéssel, amelyek a tárca kötelékébe tartoznak. Az első az, hogy én nem tartom helyesnek, hogy a magyar kormány Genfben minduntalan változtatja képviselőjét. Meg kell mondanom őszintén, hogy én ezt nagy hibának tartom főként azért, mert azt látom, miután alkalmam van éveken keresztül közelebbről megfigyelni az ott folyó eseményeket, hogy más kormányok milyen nagy súlyt helyeznek a külföldi képviseletre és főként arra helyeznek súlyt, hogy ott állandó személyek legyenek, akik állandó ott-tartózkodásukkal baráti nexusokat szereznek a különböző külföldi delegátusokkal és a baráti nexusok révén tudnak nagyon sok esetben használni a saját kormányuknak. Ugyanezt kell mondanom a Népszövetség mellett működő munkaügyi konferenciákról is, ahol nem tartom helyesnek, hogy mindig új és új referensek: jönnek ki a magyar kormány részéről, akik sem a hivatal összetételével, sem a napirendre kerülő kérdések anyagával nincsenek tisztában és így sokszor meglehetős zavar keletkezik, mert zavaros álláspontot képviselnek ott. De főként nem tartom helyesnek, hogy a magyar kormány képviselői Magyarországból mindig olyan utasítást kapnak, amelyek sok esetben kint visszatetszést keltenek. Nem tartom helyesnek, hogy a magyar kormány képviselői kénytelenek ott kint a magyar kormány utasításainak megfelelően olyan javaslatok ellen is szavazni, amelyek véleményem szerint sokszor nem is érintik a magyar ipart és a magyar kereskedelmet, vagy talán pedig csak elvonatkoztatva érintenek bennünket. Ez nem az utolsó évben volt így, inkább az előző években, amikor a magyar kormány képviselője az ott szőnyegre kerülő olyan kérdések ellen foglalt állást és adta le szavazatát, amelyekre nézve Magyarország már elfogadott és ratifikált egyezményeket, — ami részben annak tudható be, hogy a kiküldött referens nem ismerte a kérdést és a minisztérium nem megfelelő instrukcióval látta el. Szeretném tehát, ha a kormány ezt a kér22. ülése 1935 május 28-án, kedden. dést megfontolná és arra törekednék, hogy állandósíttassék a genfi képviselet, törekednék arra, hogy megfelelő személyzet álljon ott a követség és a munkaügyi hivatal rendelkezésére, főleg hozzáértő emberek, amit nagyon ki kell hangsúlyoznom, legyenek azok, akik a kijövő delegátusoknak és a más alkalmakkor szőnyegre kerülő kérdéseknél rendkívül nagy szolgálatot tudnak tenni. A kormányok, — nem a magyar, hanem más kormányok — utt meglehetősen nagy összegeket áldoznak a genfi képviselettel kapcsolatosan létesített ^ intézményekre, s a propaganda szempontjából és egyéb szempontokból nem lebecsülendő az, ami ott lehetővé válik. Nagyon sok kérdés kerül a közvélemény előtt ferde színbe, csak azért, mert a magyar kormánynak ott nincsenek megfelelő fórumai, nem értve alatta éppen a hivatalos fórumokat, hanem más propagandaszerveket, amelyek ezeket a kérdéseket előtérbe vinnék. A királykérdéssel kapcsolatban, miután itt aposztrofáltattunk, ismételten azt kell mondanom, hogy mi természetesen pártunk álláspontjának megfelelően köztársaságiak vagyunk azért, mert ezt az államformát tartjuk a legalkalmasabbnak és a legdemokratikusabbnak. Ki kell jelentenem, hogy volt egy álláspont, közvetlenül a forradalmi események után, 1920-ban, amikor a pártok vezetőivel, tehát az összes számottevő politikusokkal és tényezőkkel egy megállapodás létesült, amelyhez mi is hozzájárultunk, miszerint az alkotmányosság kérdése, s a királykérdés is, népszavazás útján döntessék el. A királykérdés nem olyan probléma, amely hennünket különösebben érdekelne, azért, mert azt véljük és úgy gondoljuk, hogy a királykérdés az ország szempontjából mellékes körülmény. Nagyon jól érzik magukat az emberek az angol királyság, a dán királyság, a helga királyság alatt és igen jól érzik magukat demokratikus szempontból a svájci köztársaság alatt. A belga munkásság sohasem fogja azt elfelejteni, hogy, amikor a belga király a háború után visszatért Belgiumba, Brüsszelbe és elhaladt a munkásotthon előtt, ahol ki volt tűzve a vörös zászló, tisztelgett a vörös zászló előtt. Ez mindenesetre olyan szempont, olyan vonás, amely érthetővé teszi azt, hogy a belga munkásság miért ragaszkodott királyához és miért szerette a királyát. S én a miniszterelnök úrnak egy dolgot ajánlok figyelmébe, és ez a következő. A magyar munkásság között is nagyon sokan gondolkoznak azon, hogy éppen arról az oldalról, ahonnan a királykérdést állandóan felvetik, hangoztatják a szabadságjogokat, az általános, titkos választójogot és hangoztatnak sok egyéb olyat, ami a munkásság követelésével teljesen egyezik, viszont a miniszterelnök úr, a mögötte álló párt és a kormány, amely a Habsburg-restaurációval szembehelyezkedik, — bizonyára más politikai és messzemenő indokokból, nem kutatom mast az okokat — állandóan a munkásság szervezkedési szabadságával, a gyülekezési jog szabadságával, a választójog kiterjesztésével, a közszabadságokkal és egyebekkel szemben foglal állást. Mindenesetre érdekes erre a két ellentétre, amely itt (megnyilatkozik, rámutatni. Ennek az ellentétnek egyik megnyilatkozását tegnap hallottuk a miniszterelnök úr részéről, aki véleményem szerint egy igen téves információ alapján mondotta