Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

Az országgyűlés képviselőházának 2í fejtett. Hogy azonban az ő fejtegetéseivel ezen túlmenően érdemben nem foglalkozom, teszem ezt azért, mert valahogy átérzem azt, 'hogy a külpolitikai kérdéseknek a plénumban való tárgyalása eleve bizonyosfokú feszélyezettségét jelent annak számára, aki azzal a felelősséggel szólal fel, hogy az ügyekben, mint használó tényező érvényesüljön és ne ártson az ügyek­nek. Meg vagyok győződve arról, hogy azok a szempontok, amelyeket Fábián igen t. kép­viselőtársam itt az orosz perspektívával kap­csolatban előadott, igen messzemenő megfon­tolást, igen messzemenő figyelembevételt igé­nyelnek, sajnos azonban, nem ami feladatunk, hogy innen, erről az oldalról teljes határozott­sággal, vitát nem tűrő meggyőződéssel foglal­junk ebben a kérdésben állást, akik, ha még olyan nagy figyelemmel kisérjük is a törté­néseket, mint ahogy ő ezt az orosz események­kel teszi, sohasem lehetünk olyan jól beava­tottak, hogy a beavatottság jogán egy végle­ges álláspont kiformálására erezhessük ma­gunkat jogosítottaknak. De miként Fábián igen t. barátom fel­szólalásával kapcsolatban erre az álláspontra helyezkedem, felszólalásom további menetében is állandóan előttem van az a tény, hogy bár nincs a politikai életnek még egy olyan terü­lete, ahol az események t annyira kergetnék egymást, mint a külpolitikában, az események helyes súlyát mi innen nem mérlegelhetjük és az a mindannyiunkat átfogó szempont, hogy akár a jobboldalról, akár a baloldalról han­gozzanak el külpolitikai kérdésekben felszóla­lások, egyformán az egyetemes magyar érde­keknek akarunk szolgálatot tenni, arra késztet engem, hogy valahogyan kikapcsolódjam a napi események bírálatából és ehelyett inkább azzal a kérdéssel foglalkozzam, hogy a ma­gyar külpolitikának az utóbbi években kifej­tett tevékenysége mennyire kapcsolódik bele a magyar gyakorlati életbe, mennyire teljesíti azt a feladatát, amelyet a magyar élet egy jól irányított, jól működő külpolitikától joggal el­várhat. Mert jó külpolitika alatt — különösen ma­gyar szempontból érezzük ezt fokozottan — valójában azt a politikát kell értenünk, amely a külföldön szereplő és működő képviselői út­ján gondoskodik arról, hogy a nemzet erkölcsi és kulturális értékei a népek részéről elismer­tessenek egészen a tekintély színvonaláig és hogy a nemzetek társaságában méltó helyet el­foglaló nemzet számára a béke harmóniáján dolgozzanak, hogy a kialakuló békés atmoszfé­rában minél tökéletesebben érvényesülhessen az egyes országok közötti gazdasági kapcsolat a külkereskedelem formájában, ami úgy szá­munkra, mint valamennyi európai ország szá­mára a nemzeti jövedelem emelésének legfonto­sabb, legelengedhetetlenebb feltétele. Ha ennek a definíciónak a szemszögéből né­zem a magyar külpolitika működését, akkor mint ellenzéki sem zárkózhatom el annak meg­állapításától, hogy kevés országa van Euró­pának, amelynek számára olyan nehéz jó kül­politikát csinálni, mint Csonka-Magyarország számára. Hiszen erkölcsi és kulturális érté­keink elismertetésének fontos feladata vissz­hangot csak azoknak a nemezteknek a sorában talált, amelyek egyébként is szimpátiával vi­seltetnek irántunk, de éppen azok a nemzetek, amelyek ennek a kérdésnek az eldöntésénél ve­lünk versenyt futnak — hogy úgy mondjam — és döntő szerepet játszanak, a propaganda és ülése 1935 május 28-án, kedden. 89 a külügyi képviselet működése útján a mieink­nél sokkal hatalmasabb eszközöket és sokkal eredményesebb lehetőségeket alkalmaznak, hogy külképviseleteinknek ezen a téren mutat­kozó eredményeit ellensúlyozzák. Ami pedig a gazdasági kapcsolatok kiala­kítására vonatkozó törekvést illeti, állandóan éreznünk kell azt a szomorú tényt, hogy azok a nemaetek, amelyek igazuk felismerésével, szimpátiájuk megnyilvánulásával a gazdasági téren is hajlandók velünk együtt menni, föld­rajzi fekvésüknél és gazdasági struktúrájuknál fogva nem jelenthetik azt a kapcsolatot, amely gazdasági életünk szempontjából kívánatos volna; viszont azok az országok, amelyek föld­rajzi fekvésüknél és országunkat gazdaságilag kiegészítő gazdasági szerkezetüknél fogva szó­ró s abb gazdasági együtthaladásra volnának alkalmasak, éppen a politikai szembenállásnál fogva állanak útjában annak, hogy egy, egész Európa gazdasági regenerálódása szempontjá­ból kívánatos szorosabb gazdasági kooperáció velük létrejöjjön. Ilyen perspektívák mellett sajnos, a hely­zet legfelsőbb magaslatán álló külpolitika sem tudott volna az elmúlt időszakban számunkra nagy eredményeket hozni, mert hiszen a ma­gyar részről jövő gazdasági kezdeményezések sajnos, az utódállamokban nem találtak arra a visszhangra, amelyre találniok kellett volna, viszont a bennünket környező államok nem tartották szükségesnek akár csak gazdasági vonatkozásban is olyan pro pozíciót tenni, ame­lyet Magyarország komoly konszideráció tár­gyává tehetett volna egy szorosabb' gazdasági együttműködés szempontjából. Nem lehet vitatkozni annak a tételnek helytálló voltáról, hogy Magyarország föld­rajzi elhelyezkedésénél és termelő életének ter­mészeténél fogva hivatott volna arra, hogy egyfelől a Nyugat és Kelet között a közvetítő szerepét töltse Ibe a külkereskedelem szempont­jából is, másrészt pedig Nyugat és Észak felé mezőgazdasági cikkeinek teremtsen piacot. Délre és Kelet felé pedig ipari cikkeinek biz­tosítson fogyasztóközönséget- Ennek ellenére bekövetkezett az a helyzet, hogy a politikai kérdések tisztázatlansága ennek a gazdasági törvénynek érvényesülését lehetetlenné tette nemcsak a mi kárunkra, hanem valamennyi szomszéd állam kárára is, mert a gazdasági következmény könyörtelenül érvényesült nem­csak nálunk, hanem szomszédainknál is, A kontinentális országok külkereskedelmük lebo­nyolításában elsősorban egymásra vannak utalva és ha az egymással szomszéd országok nem teljesítik a gazdasági törvény előírásait, ennek következményei alól nem függetleníthe­tik magukat. Nem lehet elhallgatni, hogy ennek a gazda­sági irányzatnak érvényesülése mély nyomo­kat hagyott a magyar termelőéleten és a ma­gyar külkereskedelem alakulása, sajnos, szoros párhuzamban halad azzal a dekadenciával, az­zal a válságelmélyülési folyamattal, amely ter­melőágainkban, elsősorban mezőgazdaságunk­ban mutatkozik. Hiszen míg 1930-ban a magyar kivitelnek 1681%-a irányult Csehország felé, addig 1934-ben már csak 4 96%-ot tesz ki a ma­gyar kivitel CsehszloA r ákiába. Ezt a tételt, amely elsősorban mezőgazdaságunk szempont­jából igényel messzemenő figyelmet, semmi sem ellensúlyozza. Mert hiába hivatkozunk mi a politikában a baráti érzelmekre, hiába vá­runk a politikai barátkozásoktól messzemenő 13*

Next

/
Oldalképek
Tartalom