Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

90 Az országgyűlés képviselőházának gazdasági eredményeket, a statisztika kétségtelenül helytálló tükrében látjuk, hogy a politikai barátságnak gazdasági eredményekké valft átalakítása nem megy és nem is mehet abban a tempóban, mint a gazdasági élet szempontjából kívánatos volna. Hiszen ebben a periódusban a velünk politikai barátságban és messzemenő gazdasági egyetértésben élő Ausztriával szemben is kedvezőtlen irányt vett a magyar kivitel, amennyiben 1930-ban még 28.08%-ot tudtunk Ausztriába exportálni, 1934-ben azonban Ausztria már esak 24 51%-kai részesedik kivitelünkben- Hogy pedig a legmesszebbmenő politikai jóakarat sem képes nagyobb eredményeket felmutatni, erre talán a legeklatánsabb példa az olasz viszonylat, ahol az 1930-ban 32"86%-ot kitevő magyar kivitel 1934-ig 8-27%-ra csökkent. T. Ház! De nemcsak a magyar mezőgazdaság szempontjából kedvezőtlen ez a kép. Ugyanilyen kevéssé tudtuk betölteni azt a mi szerepünket, amely arra predesztinál, hogy Keleten és Délen iparcikkeket helyezzünk el. Keleti és déli szomszédaink, Jugoszlávia és Románia, nemcsak földrajzi fekvésüknél és nálunk kevésbbé iparosodott színvonaluknál fogva volnának a mi predesztinált vevőink, hanem azért is fontos volna, hogy ez a piac meg legyen a mi számunkra, mert ezeknek lakossága nem kis számban — tőlünk elszakadva — ugyanazon az életszínvonalon él, mint a mi népünk, ipari cikkekben való igényeiben, ízlésében a mi népünkkel egyenlő színvonalra sorozható s így a magyar gyáripar szempontjából mintegy kézenfekvő volna, hogy kiszolgálója legyen ezeknek az országoknak ipari szükségletükben. Mégis mit látunk?

1 Elenyésző volt a participációnk úgy a jugoszláv, mint a román Bevitelben már 1930-ban is, amikor Jugoszláviába 568%-ot, Romániába pedig 3-22%-ot tudtunk exportálni, mégis 1934-ig ez az arány Jugoszláviával szemben 2-91%ra csökkent, — Romániával szemben emelkedett ugyan, de csak csekély mértékben, 4-89%-ra, — s végeredményben e két országgal szemben exportunk az 1930. évi 8'9%-ról 1934-ben 7-8%-ra csökkent. Ha ezeknek az adatoknak nyomán arra a kérdésre kellene válaszolni, vájjon a magyar külképviselet megtette-e mindenütt és megfelelő mértékben azt a kötelességét, hogy a magyar gazdasági kapcsolatok jobban megélénküljenek, akkor mindazokon a nehézségeken túl, amelyeket tárgyilagosan voltam bátor kifejteni, azt kell megállapítanom, hogy sajnos, nem, még pedig azért nem, mert az új magyar külképviselet még mindig nem tudott kellően beleilleszkedni Csonka-Magyarország gazdasági és társadalmi viszonyaiba: túlsókat mentettünk át a nagy monarchia 'külképviseleteinek külsőségeiből és principiumaiból. Az igen t. előadó úrral szemben igenis, azt kell hangoztatnom, hogy különösen gazdasági vonatkozásban a magyar külképviselet a magyar gazdasági élettel szemben nem egy esetben a splendid isolation viszonylatában áll és a magyar külképviseletben nem egyszer — ellentétben a külországok példáival — még mindig nem a gyakorlati szempont a mérvadó és nem ez. dönti el a kérdéseket, hanem még magának a diplomáciának megválasztásában is nem a képesség, hanem a képesítés kérdése dönti el a pozíciókat. Ha ebből a szempontból nézem az előttünk fekvő költségvetést, akkor őszintén szólva azt kell mondanom, hogy a költségvetésben egyetlenegy tételt látok, amelyet nem kísérek aggállyal annak ellenére, hogy emelkedést jelent: 22. ülése 1935 május 28-án, kedden. azt a 181.200 pengős emelkedést, amely a kommentár szerint a konzuli szolgálat jobb kiépítésére fordíttatik. De továbbmegyek. Magyarországnak ebben a pillanatban 27 helyen van követsége vagy meghatalmazott minisztere, ellenben csak 11 helyen működik hivatásos konzulátusa. En a magyar gazdasági élet követelményei és politikai lehetőségei szempontjából a fordított arányt sokkal szívesebben látnám, mert ebben a pillanatban nem látok fontosabb feladatot, mint a magyar gazdasági érdekeknek a külföldön való legmesszebbmenő ápolását, amire, sajnos — ezt tárgyilagosan meg kell állapítani — a magyar diplomáciának az utolsó tíz évben kifejtett működése igen kevés támpontot nyújt A költségvetés iszierkit eaidőszerint 76 tiszteletbeli konzulátusunk van. En ezekkel szemtan nem tudok állást foglalni, mert nem tudom elbírálni, mennyi ebből a valóban működő konzulátus és mennyi az, amely tisztán e cím elnyerésére van alapítva. Aggállyal látom azonban azt, hogy olyan fontos, a magyar gazdasági élet szempontjából jelentőssé válható piacokon, mint Kairó és Rotterdam, még a tiszteletbeli konzulátusokat is beszüntetik, holott már rég itt wolna az ideje annak, hogy ezeken a piacokon a hozzájuk fűződő jelentős gazdasági érdekeknél fogva hivatásos konzulátusaink működjenek. De külön kell szóvátennem,^ hogy a magyar gazdasági élet szempontjából fontossá tehető olyan területeken, mint egész ÉszakEurópa, — tehát Svédország, Norvégia és Dánia — egyáltalában nem rendelkezünk sem követségi, sem konzulátusi képviseletekkel, már pedig meggyőződésem szerint ezek a piacok olyan fontosakká tehetők a magyar élet szempontjából, hogy legalábbis a hivatali konzulátusok felállítása egészen időszerű volna. T. Képviselőház! Most még annak az indokolására és igazolására, hogy a magyar külképviselet mennyire nem tart fenn gyakorlati értékű kapcsolatot a magyar gazdasági élettel, legyen szabad ezúttal is szóvátennem az útlevél-kérdést, illetőleg az útlevél-kérdéssel kapcsolatban a vizűm kérdését. Állandóan hangoztatjuk, — s ezt a kérdést JSL kereskedelmi tárca tárgyalásánál leszek bátor bővebben kifejteni — hogy Magyarország szempontjából milyen nagy jelentősége volna •am idegenforgalom fellendítésének, ennek ellenéve évek óta hiába sürgetjük a vizumkérdésnek az idegenforgalom érdekeit fedő megoldását, hiába utalunk arra, hogy mindazok aa országok, amelyek jelentősebb gazdasági forrássá növelték az idegenforgalmat, velünk ellentétben, a miénknél sokkal szabadelvűbb útlevélláttamozási és vízumpolitikát követnek. Hogy mi ebből a szempontból mennyire maradiak, és mennyire az élettel nem-számolók vagyunk, azt legjobban bizonyítja a helyzet alakulása az angol vizűm felfüggesztésével kapcsolatosan. Ebben a kérdésben a múlt évben bátor voltam akülügyminiszter úrhoz interpellációt intézni. Kifogásoltam azt, hogy a vizummentességet nem az egész nagy angol birodalomra, hanem csak a szigetországra adták meg, minek következtében előállott az a helyzet, hogy most, amikor a jubileummal kapcsolatban nagyobb számú birodalmi alattvaló látogatására tarthattunk számot, maga az angol külügyi képviselet kérte a vizummentességnek a domi-