Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-8

86 Az országgyűlés képviselőházának miniszter hatáskörébe tartozzék, mert csak így lehet az egységes nevelést, az egységes állampolgári képzést biztosítani. Minthogy én a kormánnyal szemben elvi okoknál fogva bizalmatlansággal viseltetem, a javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Matolcsy Mátyás! Matolcsy Mátyás: T. Ház! Ügy érzem, hogy előttem szólott Eckhardt Tibor képviselőtársam beszéde után nem is kellene ehhez a javaslathoz hozzászólnom, úgy érzem hogy én nyitott kapukat döngetek. Válaszolnom kell azonban az egyik előttem szólott képviselőtársam megjegyzéseire, mégpedig Malasits képviselőtársamnak azokra az agályaira, mintha ez a javaslat nagyon súlyos költségtöbblettel járna. Információnk szerint ez az átalakítás, ez a racionalizálás valóban még pénzügyileg is reális és megtakarítással jár. Értesülésünk szerint ugyanis az átszervezések folyamán mintegy 160 és egynéhány ezer pengős megtakarítás mutatkoznék, amely megtakarítási Összegből bizonyos tételeket ismét fel kell használni. De még így is mintegy 60.000 pengőnyi végleges, abszolút megtakarítás fog mutatkozni. Igen t. Ház!,Ezek után legyen szabad mégis a közoktatásügyi igazgatás újjászervezéséről benyújtott törvényjavaslathoz megjegyzéseimet megtennem. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslatot mindenekelőtt mint közigazgatásunk racionalizálásának előhírnökét kell üdvözölnünk és korszakalkotó jelentőségét éppen ebben is látom, mert ennek a törvényjavaslatnak a tartalma, világos és érthető felépítése biztos irányt jelöl ki olyan irányban, amelyben általános közigazgatásunk racionalizálásának továbbhaladnia kell. Éppen ezért azt hiszem, hogy szerencsésebb lenne ezt a törvényjavaslatot mostani címétől eltérően akként nevezni el, hogy: »A közigazgatás racionalizálásának alkalmazása a közoktatásügyi reformban.« Ennek a címnek nagy jelentősége lenne abból a szempontból, hogy magában foglalna egy garanciát és reményt arra nézve, hogy közigazgatásunk racionalizálása tovább fog folyni és az igen t. Ház elé a közel jövőben elő fog terjesztetni rendre »a közigazgatás racionalizálásának alkalmazása«, 1. magában a közigazgatásban, 2, a földmívelésügyi és 3. az ipari igazgatás reformjában. Nem kétséges, hogy a közoktatásügyi igazgatás újjászervezéséről szóló törvényjavaslat magánviseli a kultuszminiszter úr alkotó törekvésének nagyvonalúságát, aki megérezte annak szükségét, hogy közoktatásügyünk kuszált organizációjában rendet teremtsen. Ez a törekvés azonban amennyire nagyszerű, és nagyvonalú, ugyanolyan mértékben természetes következménye annak a fejlődési iránynak, amely az elmúlt másfél évtized alatt közoktatásügyünk nagyszerű átépítését eredményezte. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a törvényjavaslat biztosítani fogja közoktatásügyünknek teljesen új alapokra való helyezését és rendszerbe állítását. Egészen bizonyos, hogy e törvényjavaslat törvényerőre való emelkedése után az ország 6893 elemi iskolájában, 407 polgári iskolájában, 166 gimnáziumában, 5 egyetemén és még számos más tudományos intézetében racionális munka fog folyni a jövőben. Észrevételeim második csoportjába azonban legyen szabad a t. Ház elé terjesztenem azokat az észrevételeimet, amelyekben szeret8. ülése 1985 május 8-án, szerdán. nék rámutatni a törvényjavaslat néhány hiányosságára. A közoktatásügyi igazgatás újjászervezéséről benyújtott törvényjavaslat ugyanis, meg vagyak róla győződve, hogy nem tudatosan, de a közoktatásügy jelenlegi struktúrájának módosítására nem tért ki. Pedig kétségtelen, hogy a közoktatásügyi rendszer struktúrájának némi változtatása által a legszélesebb néprétegeknek, mezőgazdasági lakosságunknak szakoktatása irányában lehetne hathatós lépéseket tenni. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Jól tudom, hogy jelenleg a mezőgazdasági szakoktatás nem tartozik a kultuszkormány hatáskörébe, de úgy érzem, ha mód kínálkozik rá, feltétlenül meg kell tenni azokat >a lépéseket, amelyek olyan irányban hatnaík, hogy mezőgazdasági lakosságunk szakoktatása előrehaladjon. Igen t. Ház! Ahhoz, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban általam jelzett hiányokat felemlíthessem, szükséges; egészen rövid áttekintést nyernünk mezőgazdasági szakoktatásunk jelen állapotáról s csak azután kínálkoziik mód felemlíteni 'azokat; a konkrét kívánságokat, amelyek a jelen közoktatásügyi törvényjavaslattal (kapcsolatban érdemlegeisen felmerülhetnek. Nemzetig jövedelmünknek igen nagy része mezőgazdasági termelésünkből származik. Az is köztudomású, hogy mezőgazdasági termelésünk legnagyobb része, körülbelül 70—75%-a a 100 katasztrális holdnál kisebb gazdaságokból, a kis mezőgazdasági üzemékből származik. Ha tovább vizsgáljuk a lkérdést, azt is láthatjuk, hogy nemzeti jövedelmünknek ez az igen tekintélyes része körülbelül 1*2 millió 'kisüzemiben, kisgazdaságban állíttatik elő. Nem kétséges tehát, igen t. Ház, hogy a mezőgazdasági szákoktatásnak óriási jelentősége van nemcsak az ország egyetemes érdekében, hanem ugyanúgy az 5 millió főnyi agrárlakosságnak saját érdekében is. Nem közömbös! az, hogy ebben az 1'2 millió kisüzemiben m'ilyen módon gazdálkodnak, milyen módon folyik a termelés s éppen ezért óriási jelentősége van annak, hogy a több, mint 2 millió mezőgazdasági munkát végző ember a maga munkáját komoly és előre (megalapozott szaktudással végezze. Éppen ezért, ha bármilyen csekély mód kínálkoziik is arra, hogy mezőgazdasági lakosságunk szakoktatását valamivel is előbbre vigyük, ezt minden fcöorülanények közt meg kell ragadnunk. Ez az oka annak, hogy a közoktatásügyi igazgatás reformjáról^ szóló javaslathoz hozzá kívánok fűzni néhány kérést. Igen t. Ház! Amint köztudomású, a mezőgazdasági termelés során ^ felmerült Ttroblémák már a XVIII. században életre hívták és szükségét mutatták a különböző szakintézeteknek, tudományos intézeteknek és^ szakiskoláknak létesítését. Az azóta eltelt másfél évszázad alatt azonban két olyan korszakot jelölhetünk ki a mezőgazdasági szakoktatás fejlődése szempontiából, amely két korszakon belül a szakoktatás különböző irányiban haladt. A XVIII. század második felétől egészen a világháború kitöréséig, ez alatt a nagy korszak alatt a mezőgazdasági tudományok művelése' inkább oda irányult, hogy a mezőgazdasági termelés techinöj légi ai kérdésének tudományos vizsgálatára helyezzék a fősúlyt, de a szakisimeretek nép-