Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-8

Az országgyűlés képviselőházának 8. saerűsítése elhanyagolt s annak fontossága fel nem ismert ikörülmény volt. A háború kitöré­séig éppen ezért egészen altalánosságban nem­csak Magyarorsizágon, hanem világszerte is az agrárlakosság széles rétegei mezőgazdasági szakoktatásban csak igen gyéren részesültek. A második etapp a háború kitörésével kez­dődik meg. A háború előtt, de különösen a há­ború alatt az amerikai mezőgazdasági termelés enormis kibővülése, majd a háború befejezésé­vel az az óriási verseny, amely a hadból kike­rült európai államok termelésének reorganizá­ciójával megnyilvánult, arra késztette és kény­szerítette az amerikai szakköröket, hogy anező­j gazdasági szakoktatásukat széles alapokra he­lyezzék, mert a megoldást és az egyedüli kive­zető utat, hogy a mezőgazdaság rentábilisan termeljen és hogy a mindenkori piaci követel­ményekhez alkalmazkodjék abban látták, hogy a mezőgazdaságban dolgozó és a mezőgazdaság­gal foglalkozó széles agrár aiéprétegeknek szakoktatást biztosítsanak. Igen t. Ház! A háború óta világszerte törekvés indult meg, hogy az agrárlakosság szakoktatását minél szélesebb alapokra helyez­zék, más szóval az egész agrárlakosságot szak­oktatáson hajtsák át, mert ez az egyedüli . re­mény arra, hogy a mezőgazdasági termelés ra­cionális ütemben .haladhasson tovább. Nem kí­vánok ebben a rövid felszólalásomban részlete­sen kitérni azokra az adatokra, körülményekre és tapasztalatokra, amelyeket amerikai utamon láttam, sem arra, hogy az amerikai mezőgazda­ságban foglalatoskodó amerikai ifjúság milyen óriási mértékben mul felül minket és az euró­pai országok agrár fiatalságát, itt én csak arra • fogok most röviden kitérni, hogy vájjon Ma­gyarország mit ért el a mezőgazdasági szakok­tatás szempontjából az általam említett két korszak alatt- Hangsúlyozom, hogy nem fogok részletekbe (bocsátkozni, majd a költségvetési vitában a földmívelésügyi tárca tárgyalása so­rán fogok ebben a kérdésbe elmélyedni. Ma csak éppen futólag akarom vázolni a helyzetet és a mai mezőgazdasági szakoktatásról képet adni hogy észrevételeimet ehhez a javaslathoz szerény véleményem szerint helyesen tehessem meg. Igen t. Ház! Jelenleg Magyarország mező­gazdasági szakoktatása abból áll, ihogy a buda­pesti műegyetem állatorvosi és (mezőgazdasági fakultásán kívül három akadémia, egy közép­fokú tanintézet, négy felsőfokú mezőgazdasági szakiskola, -^ mely középiskolának felel meg — tíz földmíves iskola és kilenc úgynevezett téli gazdasági iskola működik. Természetesen eze­ken kívül még néhány mezőgazdasági szakis­kola és intézet is tölt be szerepet. % : A gazdasági akadémiák keletkezése és léte­sítése az 1797 és 1866 közötti arra az időszakra esik, amely időszakot én az előbb a mezőgazda­sági szakoktatás szempontjából az első korszak­nak neveztem. Ez meg is felel annak a körül­ménynek, hogy az akadémiák valóban csak viszonylag igen kevés és főleg a nagy gazdasá­gok vezetésére hivatott földibirtokosnak és gaz­datisztnek kiképzését szolgálhatják. A második közvetlen utána következő mezőgazdasági szak­iskola a szarvasi magyar kir. Tessedik Sámuel­féle középfokú mezőgazdasági szakintézet. En­nek alapítása másfél évszázadra nyúlik ugyan vissza, de az akkori mostoha körülmények kö­zött néhány év után megszűnt és csak 1926-ban» pontosan 150 évvel az alapítás után Szarvas ülése 19Û5 május 8-án, szerdán. 87 nagyközség kívánságára és áldozatkészségére hivatott újra életre. Nyilvánvaló azonban, igen t. Ház, hogy ez az iskola, tekintettel arra, hogy növendékeinek száma a 100 és 120 között mozog és az évente kikerült növendékek száma alig éri el a 25— 30-at, azt a feladatát nem teljesítheti, amelyet megkívánnánk akkor, ha mezőgazdasági népes­ségünk széles rétegeinek szakoktatását tartjuk elsőrendűen fontosnak. De emellett, T. Ház, a szarvasi iskolának még nagy hibái vannak. Ezek közül első az, hogy az iskola mellett működő négyszázegy­nehány holdas tangazdaság felszerelésének és üzemvitelének módja olyan, hogy az nem biz-' tosítja az elérhető országos átlagos gazdasági eredmények bemutatását, sőt nem egy esetben csak arra vezet, hogy az ott hallgató és dolgozó gazdaif jakban kellemetlen és keserű érzést kelt­sen az ő saját gazdaságuk szegényes viszonyai­val szemben, vagy pedig, ha az ott hallott és tanult termelési elgondolásokat alkalmazni kí­vánják, úgy saját gazdaságuk stabilitása fög kárt szenvedni. Mert mezőgazdasági szakok­tatásunknak ez a szerve kétséget kizáróan nem áll azon a magaslaton, amelyet hivatva volna betölteni. De ugyanaz állapítható meg arról a,négy felsőfokú gazdasági szakiskoláról is, amelyek ugyan nagyszerűen működnek, de számuk cse­kély és az iskolák padjait évente mindössze 80, vagy 100 növendék hagyja el. Ez a száni az ag­rárlakosság millióihoz képest oly csekély, hogy; ezeknek az iskoláknak szerepe elenyésző és ko­molyan számba nem vehető. Megjegyezni kívá­nom még azt is, hogy e közül a négy közép­iskola értékű szakiskola közül egy Budapesten van és csak három van az ország agrár­vidékein. Azt is meg kell jegyeznem, hogy ezek az is­kolák — amint azt a békéscsabai iskolában a közelmúltban volt szerencsém tapasztalni — nagyszerű munkát végeznek. Most idézem és a kultuszminiszter úrhoz közvetítem üzenetüket, hogy nagyon szegényen és nagyon nyomorultul, de mégis nagyon komoly munkát végeznek. (Farkasfalvi Farkas Géza: Csak az a baj, hogy minden növendék gazdatiszt akar lenni! Nem akar otthon dolgozni!) T. képviselőtársam köz­beszólására azonnal válaszolok. Téves közvéle­mény az, hogy ezeket a szakiskolákat nem láto­gatják és növendékeik csak intellektuel pá­lyákra kívánkoznak. Minden évben megtelnek a szakiskolák padjai, sőt — hogy tovább menjek — a békéscsabai iskola padjai között ott talál­tam a dunántúli gazda fiát is. Ez a körülmény azt bizonyítja, hogy ezekre az iskolákra és erre az iskolatípusra az egész országban mindenütt óriási szükség van és vele szemben szükséglet nyilvánul meg. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem állítottam, hogy nem!) Arra a közfoeszólásra is válaszolok, hogy minden növendék gazdatiszt akar lenni. A VIII. osztályban a megkérdezett 12 gazdaifjú közül tízen büszkén azt válaszolták, hogy igenis visz­sza fogunk menni saját gazdaságunkba és ott fogunk dolgozni. Ez nem jelent semmit, mert igenis ez az iskola-típus lenne hivatva arra, hogy a gazdaif jak képzése mellett érettségi bi­zonyítvánnyal, még pedig a mezőgazdasági szakoktatásnak megfelelő bizonyítvánnyal lássa el a végzett növendékeket, akik így intellektuel pályákra is mehetnének, de természetesen olyan pályákra, amelyek nekik megfelel és irányuk is egybeesik az ő képzettségükkel. Ilyen lenne el­sősorban a jegyzői és pénzügy igazgatósági

Next

/
Oldalképek
Tartalom