Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-8
Az országgyűlés képviselőházának 8. saerűsítése elhanyagolt s annak fontossága fel nem ismert ikörülmény volt. A háború kitöréséig éppen ezért egészen altalánosságban nemcsak Magyarorsizágon, hanem világszerte is az agrárlakosság széles rétegei mezőgazdasági szakoktatásban csak igen gyéren részesültek. A második etapp a háború kitörésével kezdődik meg. A háború előtt, de különösen a háború alatt az amerikai mezőgazdasági termelés enormis kibővülése, majd a háború befejezésével az az óriási verseny, amely a hadból kikerült európai államok termelésének reorganizációjával megnyilvánult, arra késztette és kényszerítette az amerikai szakköröket, hogy anezőj gazdasági szakoktatásukat széles alapokra helyezzék, mert a megoldást és az egyedüli kivezető utat, hogy a mezőgazdaság rentábilisan termeljen és hogy a mindenkori piaci követelményekhez alkalmazkodjék abban látták, hogy a mezőgazdaságban dolgozó és a mezőgazdasággal foglalkozó széles agrár aiéprétegeknek szakoktatást biztosítsanak. Igen t. Ház! A háború óta világszerte törekvés indult meg, hogy az agrárlakosság szakoktatását minél szélesebb alapokra helyezzék, más szóval az egész agrárlakosságot szakoktatáson hajtsák át, mert ez az egyedüli . remény arra, hogy a mezőgazdasági termelés racionális ütemben .haladhasson tovább. Nem kívánok ebben a rövid felszólalásomban részletesen kitérni azokra az adatokra, körülményekre és tapasztalatokra, amelyeket amerikai utamon láttam, sem arra, hogy az amerikai mezőgazdaságban foglalatoskodó amerikai ifjúság milyen óriási mértékben mul felül minket és az európai országok agrár fiatalságát, itt én csak arra • fogok most röviden kitérni, hogy vájjon Magyarország mit ért el a mezőgazdasági szakoktatás szempontjából az általam említett két korszak alatt- Hangsúlyozom, hogy nem fogok részletekbe (bocsátkozni, majd a költségvetési vitában a földmívelésügyi tárca tárgyalása során fogok ebben a kérdésbe elmélyedni. Ma csak éppen futólag akarom vázolni a helyzetet és a mai mezőgazdasági szakoktatásról képet adni hogy észrevételeimet ehhez a javaslathoz szerény véleményem szerint helyesen tehessem meg. Igen t. Ház! Jelenleg Magyarország mezőgazdasági szakoktatása abból áll, ihogy a budapesti műegyetem állatorvosi és (mezőgazdasági fakultásán kívül három akadémia, egy középfokú tanintézet, négy felsőfokú mezőgazdasági szakiskola, -^ mely középiskolának felel meg — tíz földmíves iskola és kilenc úgynevezett téli gazdasági iskola működik. Természetesen ezeken kívül még néhány mezőgazdasági szakiskola és intézet is tölt be szerepet. % : A gazdasági akadémiák keletkezése és létesítése az 1797 és 1866 közötti arra az időszakra esik, amely időszakot én az előbb a mezőgazdasági szakoktatás szempontjából az első korszaknak neveztem. Ez meg is felel annak a körülménynek, hogy az akadémiák valóban csak viszonylag igen kevés és főleg a nagy gazdaságok vezetésére hivatott földibirtokosnak és gazdatisztnek kiképzését szolgálhatják. A második közvetlen utána következő mezőgazdasági szakiskola a szarvasi magyar kir. Tessedik Sámuelféle középfokú mezőgazdasági szakintézet. Ennek alapítása másfél évszázadra nyúlik ugyan vissza, de az akkori mostoha körülmények között néhány év után megszűnt és csak 1926-ban» pontosan 150 évvel az alapítás után Szarvas ülése 19Û5 május 8-án, szerdán. 87 nagyközség kívánságára és áldozatkészségére hivatott újra életre. Nyilvánvaló azonban, igen t. Ház, hogy ez az iskola, tekintettel arra, hogy növendékeinek száma a 100 és 120 között mozog és az évente kikerült növendékek száma alig éri el a 25— 30-at, azt a feladatát nem teljesítheti, amelyet megkívánnánk akkor, ha mezőgazdasági népességünk széles rétegeinek szakoktatását tartjuk elsőrendűen fontosnak. De emellett, T. Ház, a szarvasi iskolának még nagy hibái vannak. Ezek közül első az, hogy az iskola mellett működő négyszázegynehány holdas tangazdaság felszerelésének és üzemvitelének módja olyan, hogy az nem biz-' tosítja az elérhető országos átlagos gazdasági eredmények bemutatását, sőt nem egy esetben csak arra vezet, hogy az ott hallgató és dolgozó gazdaif jakban kellemetlen és keserű érzést keltsen az ő saját gazdaságuk szegényes viszonyaival szemben, vagy pedig, ha az ott hallott és tanult termelési elgondolásokat alkalmazni kívánják, úgy saját gazdaságuk stabilitása fög kárt szenvedni. Mert mezőgazdasági szakoktatásunknak ez a szerve kétséget kizáróan nem áll azon a magaslaton, amelyet hivatva volna betölteni. De ugyanaz állapítható meg arról a,négy felsőfokú gazdasági szakiskoláról is, amelyek ugyan nagyszerűen működnek, de számuk csekély és az iskolák padjait évente mindössze 80, vagy 100 növendék hagyja el. Ez a száni az agrárlakosság millióihoz képest oly csekély, hogy; ezeknek az iskoláknak szerepe elenyésző és komolyan számba nem vehető. Megjegyezni kívánom még azt is, hogy e közül a négy középiskola értékű szakiskola közül egy Budapesten van és csak három van az ország agrárvidékein. Azt is meg kell jegyeznem, hogy ezek az iskolák — amint azt a békéscsabai iskolában a közelmúltban volt szerencsém tapasztalni — nagyszerű munkát végeznek. Most idézem és a kultuszminiszter úrhoz közvetítem üzenetüket, hogy nagyon szegényen és nagyon nyomorultul, de mégis nagyon komoly munkát végeznek. (Farkasfalvi Farkas Géza: Csak az a baj, hogy minden növendék gazdatiszt akar lenni! Nem akar otthon dolgozni!) T. képviselőtársam közbeszólására azonnal válaszolok. Téves közvélemény az, hogy ezeket a szakiskolákat nem látogatják és növendékeik csak intellektuel pályákra kívánkoznak. Minden évben megtelnek a szakiskolák padjai, sőt — hogy tovább menjek — a békéscsabai iskola padjai között ott találtam a dunántúli gazda fiát is. Ez a körülmény azt bizonyítja, hogy ezekre az iskolákra és erre az iskolatípusra az egész országban mindenütt óriási szükség van és vele szemben szükséglet nyilvánul meg. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem állítottam, hogy nem!) Arra a közfoeszólásra is válaszolok, hogy minden növendék gazdatiszt akar lenni. A VIII. osztályban a megkérdezett 12 gazdaifjú közül tízen büszkén azt válaszolták, hogy igenis viszsza fogunk menni saját gazdaságunkba és ott fogunk dolgozni. Ez nem jelent semmit, mert igenis ez az iskola-típus lenne hivatva arra, hogy a gazdaif jak képzése mellett érettségi bizonyítvánnyal, még pedig a mezőgazdasági szakoktatásnak megfelelő bizonyítvánnyal lássa el a végzett növendékeket, akik így intellektuel pályákra is mehetnének, de természetesen olyan pályákra, amelyek nekik megfelel és irányuk is egybeesik az ő képzettségükkel. Ilyen lenne elsősorban a jegyzői és pénzügy igazgatósági