Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-8

Az országgyűlés képviselőházának 8, Klebelsberg lett a közoktatásügyi miniszter, aki valamivel erélyesebben látott hozzá a népiskolák szaporításához, új népiskolák felállításához, mondván azt, hogy a kultúrfölénynek elengedhetetlen szükségessége az, hogy a nép művelt legyen és a nép is tanuljon. Sajnos, nem jutott el a nyolcosztályos elemi népiskolához, amelytől talán ma messzebb vagyunk, mint gróf Klebelsberg idejében és nem jutott el ahhoz, hogy megszüntesse azt az oktatási típust, amelyet mi feleslegesnek tartunk, nevezetesen a felekezeti oktatást. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy az állampolgároknak főkép elemi oktatása állami feladat, mert azoknak az eszméknek, amelyeket az előttem szólott t. képviselő úr képvisel, csak az egységes típusú állami népoktatás felel meg. A felekezeti népoktatás lehet jó a felekezeteknek, lehet jó presztízs szempontból, felekezetpolitikai szempontból, de állampolgári szempontból nézve a dolgot, nem jó és ennél sokkal többet ér az állami népoktatás. (Túri Béla: Régebben nem volt állami népoktatás és jó polgárokat neveltek a felekezeti iskolák!) Csakhogy akkor, t. képvise-. lőtársam, kevesebb volt a nép, kevesebb iskola kellett és gazdagabbak voltak az egyházak. Méltóztassék azonban ma elolvasni a napilapokat, méltóztassék elolvasni nemcsak a katolikus egyház, hanem a többi vallásfelekezetek jelentéseit is, amelyeket az iskolákról írnak. Egyenesen elképesztők. 80—90—100—120 tanuló egy osztályba bezsúfolva, az iskola elhanyagolt, felszerelése hiányos, egy rosszul fizetett, állandó függésben, állandó rettegésben élő tanító tanítja a gyermekeket, ott tehát eredményes népiskolai tanításról beszélni sem lehet. Várom azt, hogy ezzel a javaslattal kapcsolatban ezen a téren is változás áll be és a közoktatásügyi kormány ezeken a tankerületi főigazgatókon keresztül erélyes kézzel lát hozzá az olyan népiskolák megszüntetéséhez, amelyek nem érdemlik meg a népiskolai elnevezést. Azért, hogy egy felekezet elmondhassa magáról, hogy neki 365 népiskolája van, amelyből azonban 360 minden, csak nem népiskola, ezt ' az állapotot fenntartani nem lehet és nem szabad. A múltkor olvastam Vas megyéről egy ilyen jelentést és magam is elmentem egy pár ilyen falusi iskolát megnézni. Hajmeresztő, amit az ember ott lát: nincs kút az udvaron, nincs illemhely az udvaron, nincsenek meg a legelemibb feltételei az | iskolának; összezsúfoltam egymás hegy én-hátán apró kis zsámolyokat, bögréket, fazekakat hoz- : nak a gyerekek, arra ülnek, arra kuporodnak rá, a szegény sovány, keszeg tanító ahogy tudja, tanítja őket. Ennél jobb volt az az oktatás is, amely az 1870-es években volt divatos, hogy tudniillik az 1866-os háborúból hazajött magyar őrmestert falun szívesen felfogadták tanítónak, — mellékesen suszter volt az illető — tanította a gyermekeket és mialatt kalapált, magyarázott a gyermekeknek. Annyit, amenynyit ez a népiskola ér, annyit az is ért, jobban mondva egyik sem ér semmit sem. De mert nem ér semmit, azért kell ezt az állapotot megszün- j tetni. Ma már, azt kell mondanom, hála a felvilágosultság szellemének, megszűnt az a tanítótípus, az őrmesterből lett tanító, aki mellékesen susztermesterséget folytatott, amely egyébként szintén tiszteletreméltó foglalkozás. Ma már hivatásos tanítók vannak, de alkalmat kell adni ezeknek a tanítóknak arra, hogy a hivatásukat be is töltsék, ahhoz pedig rendes iskolák, kellő felszerelés és olyan környezet kell, hogy a gyermekek abban jól érezzék magukat. Azt kell tehát hinnünk, hogy ez a javaslat , ülése 1935 május 8-án, szerdán. 85 arra is alkalmas lesz, hogy a közoktatásügyi minisztérium figyelmét erre felhívja minden esetben, és minden alkalmat megragadjom arra, hogy attól a népiskolai típustól megszabadítsa az országot, amely nem alkalmas a gyermekek nevelésére. Jól méltóztatik mutatni, igen t. államtitkár úr, hogy a nervus renim kell hozzá, de én tudnék a költségvetésben törölhető kiadásokat, isőt leszek majd bátor a költségvetésben egy pár kiadásra rá is mutatni, amelyeket bátran meg lehetne takarítani. Méltóztassanak elolvasni néhai Bartha Miklós magyar publicista beszédeit a népiskolákról. Ha ma szomorú szívvel azt kell tapasztanunk, hogy a megszállott területeken milyen szörnyen tudják háttérbe szorítani a magyarságot, akkor ennek nem kis mértékben oka az is, hogy a népoktatás azokon a területeken olyan szörnyen el volt hanyagolva, mint amilyen szörnyen el van hanyagolva egyes területeken a mai Magyarországon, különösen felekezeti téren. A második kérdés, amely ezzel kapcsolatos, a tanszemélyzet oktatása. Majd^ a költségvetési vita folyamán leszek bátor rámutatni ^ arra, hogy mennyire káros és hátrányos a néptanítók és tanítónők kiképzésének mai rendszere. Szerintem ez is állami feladat, ezt sem szabad másra bízni, mert ahhoz, hogy itt egységes embertípust neveljünk ki, amely az önfeláldozásban, a kemény kitartásban egymást múlja felül, ahhoz az kell, hogy olyan iskolákat létesítsünk, amely iskolákon keresztül az életbe kirajzó emberek ezekkel az eszmékkel mennek oda hivatásukat betölteni. Már most.mit látunk ma! Nagyon sok felekezeti, különösen tanítónőképző van, amely — nem tudom milyen oknál fogva nem akarom őket meggyanusitani azzal, hogy üzleti okoknál fogva — kétségtelenül azonban azért,^ hogy kimutassa, hogy mennyi a tanulók száma, felvesznek olyan növendékeket, akik sem lelkileg, sem testileg nem alkalmasak arra, hogy a tanítónői állást 'betöltsék. Ma 12.000 kérvény van a kultusziminis'ztériumban, mind tanítónői állásért esedezik és ha megnézi ^az ember ezeket a szerencsétlen pályázókat, talál közöttük 20—21 éves leányokat, akik olyanok, mint egy 14 éves fejlett leányka, vánnyadtak szegénykék. Hát hogyan fog tudni ez 60—70 vásott fiúnak parancsolni? Ezen a téren is változás kellene. Ennek a javaslatnak és szerintem a kultuszkormánynak sem lehet sürgősebb feladata, mint & népiskolák mai rendszerének megváltoztatása, nem lehet sürgősebb feladata, mint a néptanítok oktatásának korszerű átreformálása. Végül nekem is rá kell mutatnom arra, hogy mennyire hátrányos a 21. ^, amely kivonja a kultuszminiszter hatásköréből nemcsak a mezőgazdasági iskolákat, — amint azt Petro igen t. képviselőtársam helyesen mondotta és helyesen mutatott rá — hanem kivonja az igazságügyminisztérium hatásköre alá tartozó, úgynevezett javító-nevelő intézeteket, amelyeket, pedig elsősorban a kultuszminiszter hatáskörébe kellene utalni, mert hiszen a közoktatásügyi miniszter hivatott arra, hogy az ideutaltaknak az iskoláztatásáról gondoskodj ék. ^Ez a 21. ^ es ennek függvényei még meglehetősen sok bajt fognak okozni a jövőben. Mi nem fogunk megszűnni hangsúlyozni azt, hogy igenis ragaszkodunk ahhoz, hogy Magyarországon az oktatás egész területén egyetlen miniszter, a közoktatásügyi miniszter legyen irányadó és minden oktató intézet, akár állami, akár nem állami oktató intézet legyen is az, a közoktatásügyi 16*