Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-7

Az országgyűlés képviselőházának 4om, t., képviselőtársam, hogy akár a budapesti egyetemet csak katolikus, akár a debreceni egyetemet csak református egyetemnek ienne szabad tekinteni, mindkettő az egész nemzeté, (Helyeslés,),Mindenesetre ma is tudjuk j?ázmány.-;. katolikus érdemeit, katolikus nagyságát, de mégsem ezt az oldalát nézzük, hanem az ő nagy magyarságát, kultúráját, irodalmi és, tudományos nagyságát. Ez az, ami előtt a magyar nemzetnek és ennek a parlamentnek is minden tagja (ügy van! Ügy van!) felekezeti különbség nélkül (Ügy van! Ügy van!) — élén a más felekezethez tartozó előadó úrral — (Ugy van! Ügy van!) meghajlik és, ez az, amiért ma Pázmány Péter érdemeit itt törvénybe kívánjuk iktatni anélkül, -hogy az o egyéniségében, Jévő mozzanatokat, amelyek esetleg egyesek körében talán visszatetszést keltenének, ma kihangsúlyoznánk. (Helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, de előttem Pázmány Pétçr és a* magyar katolicizmus iránt sokkal nagyobb tisztéletadásnak tűnik fel az,, ha ma itt az országgyűlésen— ahogyan történik — minden párt részéről, minden személy egyhangú szavazatával iktattatik törvénybe ,Pázmány Péter érdeme. (Rassay Károly: Nagyon; helyes!) Ez sokkal nagyobb megtiszteltetés, mintha Eesetleg itt egy. szótöbhséges. szavazással a

Z Q különleges katolikus érdemeit- is ki tudnánk domborítani. (Elénk éh jenzéséstaps.) * Pázmány Péter alapításának, a Pázmányegyetemnek a magyar kultúra -és a magyar tudomány történetében elfoglalt helyzete nem képezheti itt részemről magyarázat tárgyát. Komis Gyula t. barátom tudós alapossággal és teljes szakértelemmel magyarázta meg nekünk és fejtette ki, hogy mit jelent ez az egyetem a tudományosságban és a magyar tudományosságban es mit jelent a tudományosság a nemzet életében. Ezek után nekem nem lehet más feladatom, minthogy az ő .szavaihoz csatlakozva, arra kérjem at. képviselőtársaimat, hogy a mi kegyeletes gondolatunkhoz méltóztassanak hozzájárulni. (Helyeslés.) A magyar törvényhozásnak régi, dicséretreméltó hagyománya, hogy nagy alapításaikat, nagy alapítókat törvényben örökít meg. Különösen nagy divatja volt ennek száz évvel ezelőtt, amikor a XIX. század első felében annyi nagy és komoly alapítás történt; A törvénycikkek egész sora van itt nálam feljegyezve, amely e hagyománynak állandó és folytonos voltát bizonyítja; Az 1807. évi XXIV. te. az Országos Széchenyi Könyvtár, az 1808. évi VIII, és az 1836. évi XXXVIII. te. a Nemzeti Múzeum, az 1808. évi VII. és az 1827. évi XVII. te. a Ludovika Akadémia, az 1827. évi XI. és XII., valamint az 1840. évi XLII. te. a Magyar Tudományos Akadémia, az 1836. évi XLII, le. a Nádasdy-alapból épített tébolyda, az 1840. évi XLI. te. Alagovics püspök pozsegai árvaházalapítását cikkelyezte be. A kiegyezés után- sőt 1848 óta hasonlóképpen szokásban volt egyes nagyok emlékének megörökítése. Az 1848. évi I. te. boldogmelékű József nádorunk, az 1876. évi III., illetőleg az 1890:IV. te. Deák. Ferenc és Andrássy Gyula,. az 1898. évi XXX. te. Erzsébet királyné emlékét iktatta törvénybe; 1895—96-ban három törvénycikk a honalapítás emlékének volt szentelve; az 1925:1. tci gróf Apponyi Sándor, adományát, az 1925. évi XLV. és XlaVI.' te. Széchenyi István és a Magyar Tudományos Akadémia érdemeit, az 1927 évi XXXI. és XXXII. te. március -15-ének T. ülése 1935 május 7-én, kedden. 63 és Kossuth Lajosnak érdemeit iktatta törvénybe. Szokása tehát a magyar törvényhozásnak, hogy nagyjainknak és a nagy alapításoknak az utókor hálája jeléül törvényes emléket állítunk. Ez történik itt tárgyalt törvényjavaslatom törvényerőre emelésével is. Így kívánjuk megörökíteni Pázmány Péternek is az általa alapított egyetemnek százados érdemeit. Méltóztassanak megengedni, hogy azokra a kifogásokra, amelyeket igen t. képviselőtársaim itt előadtak, esetleg a részletes vita során, vagy talán inkább a költségvetési vita során reflektáljak, (Helyeslés.) nehogy e pillanat ünnepélyessége a polémia elkerülhetetlen kellemetlen hangja által megrontassák. (Ügy van! Ügy van ! — helyeslés.) Tisztelettel kérem ä törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Elnök: A zárszó jogán az előadó urat illeti a szó. Kelemen Kornél előadó: T. Ház ! A kultuszr miniszter úr felszólalása után talán felesleges is, hogy Petrovácz Gyula képviselő úrnak válaszoljak,^ de minthogy velem itt személyes természetű polémiába bocsátkozott, mégis kénytelen vagyok válaszolni. Én, mint ennek a javaslatnak protestáns előadója, félórán keresztül Pázmány Péternek, a nagy magyarnak az érdemeit hangsúlyoztam; mindent elmondtam a nagy magyar mellett, amit el lehetett mondani. Az utánam felszólaló Petrovácz Gyula képviselő úr ennek ellenére kifogás tárgyává tette, hogy itt bizonyos praktikumokból — valami ilyesféle kifejezést használt — (Petrovácz Gyula: Nem használtam !) elhallgattuk, hogy Pázmány Péter katolikus volt és elhallgattuk az egyetem katolikus jellegét is. A miniszter úr erre már válaszolt Petrovácz Gyulának. Az én válaszom csak az lehet, hogy amint Kossuth Lajos mellé nem kell külön odaírni, hogy magyar volt, (Petrovácz Gyula: Óriási különbség!) épúgy sértő volna Pázmány Péter emlékével szemben, ha nyomta; tásban oda kellene írni mellé, hogy katolikus volt. (Ügy van ! Ügy van ! jobbfelöl.) T. Ház ! Amint a miniszter úr mondotta, ez az egyetem mindannyiunké és mi hálásak lehetünk a magyar államnak, hogy lehetővé tette, hogy ennek az egyetemnek falai közé emelt fővel bemehessünk, felekezeti különbség nélkül. Ezt az egyetemet továbbra is meg akarjuk tar

: tani magyarnak, meg akarjuk tartani á nemzeti gondolat várának. Azt hiszem, az egész Ház egyhangú helyeslésével találkozik, ha azt mondom, hogy sem ennél a kérdésnél, sem más kérdésnél nem vagyunk hajlandók magyar és magyar közé, keresztény magyar és keresztény magyar közé a felekozetieskedés üszkét beledobni engedni. (Élénk helyeslés és taps a jobb; oldalon. — Rassay Károly: Semilyen magyar közé ! Nem kell odatenni, hogy milyen magyar közé !) Ismétlem, én, mint ennek a javaslatnak Petrovácz képviselő úr által kifogásolt protestáns előadója, azzal fejezem be szavaimat, hogy meghajtom az elismerés lobogóját Pázmány Péter emléke előtt. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs; a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tár-