Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-7

Az országgyűlés képviselőházának ?. Elnök: Petrovácz Gyula 'képviselő urat illeti a szó! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Nagy 'elismerésére válik a kormánynak, hogy első érdemleges javaslata, .amelyet a Ház elé hoz, egy ilyen javaslat, amellyel valanieny­nyien egyet tudunk érteni (Ügy van! Ügy van!), egy olyan javaslat, amelyet a szélső­jobbtól a •szélsőbalig' minden párt elfogadhat és amely olyan éraelmeket szólaltat meg, ame­lyek valameinyiünk leikéiben egyformán élnek. Eismerésreméltó tény az, hogy a kultuszmi­niszter- úr törvényben kívánja elismerni érde­meit a Pázmány Péter Tudományegyetem ala­pítójának, Pázmány Péter bíborosnak és hogy ugyancsak törvényiben kívánja elismerni azo­kat az érdemeket, amelyeket ez az egyetem 300 éves fennállása alatt a magyar tudomány mű­velése terén szerzett. A kereszténypárt részéről, amelynek nevé­ben felszólalni vagyok bátor, mindezekhez az elismerésekhez a legteljesebb mértékben hoz­zájárulunk, a kormánynak ezirányu javaslatát helyeseljük, elfogadjuk és ha van is néhány pótlólag kért és a javaslat teljességét és töké­letességét célzó kérésünk, ezek nem olyan^ ter­mészetűek, hogy ezek teljesítésének hiánya miatt hozzájárulásunkat ettől a javaslattól megtagadhatnánk. Ez a Királyi Magyar Pázmány Péter Tu­dományegyetem a tulajdonképpeni nagy ma­gyar múlttal rendelkező egyetem, az az egye­tem, amely rányomta a kultúra bélyegét ennek , a nemzetnek egész múltjára, amióta egyete­mek vannak, ez az az egyetem, amely a ma­gyar középosztály, a magyar intelligencia ki­képzését és fejlődését biztosította és amely­nek falai alól kerültek ki mindazok a nagyok, akik ebiben az országban valaha vezetőszere­pet kaptak. A magyar nemzet múltja, a ma­gyar nemzet tragédiája: ez mind össze van kötve ezzel az egyetemmel és mégis — nem panaszkép, csak tényként mondom, — ez az egyetem az utóbbi időben a kormányzat részé­ről meglehetősen elhány agoltatott. Az utótobi időben inkább a vidéki egyetemeket iparko­dott a kormányzat erősíteni és fejleszteni és ezen, egyébként helyes munkája keretében a Tudományegyetemről többé-kevésbé elfeledke­kezett. Míg amazok a bőség szárújából kapták a nemzet kincseit és adományait, addig ez az egyetem felszerelések és taneszközök tekinte- ­tében igazán kezdett már lefelé csúszni, kez­dett nem együtthaladhatni a korral, pedig ez az igazi magyar egyetem. Minden vidéki j egyetemi professzornak egyetlen álma, egyet­len vágya, hogy ő valaha ennek az egyetem­nek lehessen tagja. Minden vidéki professzor átmeneti állapotnak érzi azt, hogy ő ezidősze­rint vidéki egyetemen tanít és mindent még­mozgat, — mert előlépésnek tekinti — hogy végre sikerüljön neki a budapesti egyetem ta­nárává lennie. ] Remélem, hogy most, amikor erre az egye­temre a dicsőségnek egy sugara a kormány­zat részéről ráirányult, ez a sugár egyben an­nak a reménynek is a sugara, hogy ezentúl a kormányzat több megértést és több támogatást : fog juttatni a budapesti egyetemnek is és hogy az egyetem a jövőben a neki juttatandó, adományokkal, vagy azokon felül a költség­vetésiben biztosított hozájárulásokkal minden tekintetben lépést fog tudni tartani a tudo­mány haladásával, különösen ami az egyetem; felszerelését és anyagi ellátását illeti. illése 1935 május f-en, kedden. sí Mélyen t. Képviselőház! Azt, amit mi az egyetemről szóló javaslattal kapcsolatosan hiányolunk, két tényben foglalhatjuk össze. Az egyik az, hogy Pázmány Pétert ez a javaslat kissé egyoldalú beállításiban mutatja; nem mutatja toe az ő grandiózus mivoltában, nem mutatja toe azt a barokk-egyházfejedelmet, akinek ezen egyetem alapítása mindenesetre nagy érdeme, de összes érdemei közül csak részlet-érdeme. A másik pedig az, hogy ami­kor az egyetem munkájáról to eszel és az egye­tem érdemeit honorálja, akkor sem a javaslat, sem az indokolás nem emlékezik meg ennek az egyetemnek tulajdonképpeni történetéről, arról a történetről, amelyről az előadó úr az előadói székből az imént részben megemlékezett; pe­dig ennek az egyetemnek a múltja, a katolikus jellege kötelezővé tenné azt, hogy az — ebiben a javaslatban, vagy .legalább annak indokolá­sában — részletesen fel volna tüntetve. ' Ami első észrevételünket illeti, panaszi Pázmány Péternek, a debreceni alispán pro­testáns vallásiban született fiának, aki 13 éves korában tért csak át a katolikus, hitre és aki 17 éves korában már belépett a Jézus Tár­saságiba, akit Krakkóban, Bécsiben és Rómá­ban neveltettek és aki Bellarmin bíborosnak volt egyik kedvenc tanítványa; aki ennek a három nagy városnak három régi egyetemén magába iszívta úgy a katolikus vallás, mint a modern tudományok minden ismeretét, s ak.-. később a gráci egyetemén egészen fiatal kort,­ban már egyetemi tanár volt, s ott bölcseletet, erkölcstant és természettant tanított, mondom ennek az ő korában szinte kivételesen nagy európai műveltségű úrnak a sikerei, melyek őt kiemelték a hétköznapiságból, éppen az ö egyéni nagy műveltségéből, ebből folyó szó­noki hatásából és az ebiből folyó nagy irodal­mi munkájából következtek. Ezek voltak az ő jelentőségének elsőrendű ismertető vonásai, amiket tehát hallgatással mellőzni a javaslat tárgyalásánál nem lehet. Kassán vívta az ő kiváló szónoki sike­reit, amikor > ezekről értesülve, Forgách Ferenc esztergomi érsek a maga udvarába vette és annak ellenére, hogy a Jézus Társaság tagja volt, ki lehetett eszközölni azt, hogy fogadal­mai alól való felmentéssel Forgách primásnak közvetlen utódjává vált. Ö, az ő nagy tudását a Jézus Társasiágban szerezte; az ő láng buz­galmát és az ő irodalmi alkotásainak legjavát, mint jézustársasági atya írta és amikor a magyar katolicizmus újjá fejlesztésének mun­káján dolgozott s a főúri nemesi családok egész seregét térítette vissza a katolikus egy­házba, amely munkájában kizárólag szellemi fegyverekkel harcolt, egyedül az ő nagy kép­zettségének, az ő nagy tudásának fegyvereit vitte csatasorba s belátta, -hogy csak: akkor lehet regenerálni ezt az országot az ő szelle­mében, ha kiválóan képzett papokat és kivá­lóan képzett értelmiséget tud nevelni ennek az országnak. Ennek belátása volt az, ami őt ál­dozatokra bírta, nemcsak a budapesti Tudo­mány Egyetem alapítására vonatkozóan, ha­nem egyéb adományokban is. Természetesen a nagyszombati jézustársasági egyetemnek ala­pítása életének egyik fő műve, de ez csak százezer forintnyi adományt jelentett az ő ré­széről, holott összes alapítványainak összege egy millió forintot jelent az akkori pénzben, mert ő emellett az egyetem mellett ugyan­csak Nagyszombatban egy Adalibertinum nevű papnevelő intézetet is létesített, • s .ugyancsak

Next

/
Oldalképek
Tartalom