Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-6

Az országgyűlés ké\ nyersanyag és üzemi anyagok értékének levonásával.. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a .loiszag — materiális javak — termelésével foglalkozó lakosságból az iparral 31% foglalkozfiík. Az ipámban -foglalkoztatott munkásság »zárnia pedig 1934-ben a gyáriparban 210.000-et tes a kézműiparban mintegy 270.000-et tett ki. Ehhez, .Tarul mintegy 200.000 önálló kisiparos, továbbá mintegy 12.000 önálló házi- és mepiparos. Az ipari níépessíég szaporodása és életviszonyainak javulása elsőrendű érdeke a mezőgazdaságnak is, mea-t a mezőgazdasági terményeknek legnagyobb fogyasztója és vásáriója az ipar. Ez indokolja az önálló iparügyi m;iniszterum felállítás át, amelyet szükségessé tesz az is, hogy önállóságot akarunk adni annak ^ a szervnek, amely a két termelési á,p\ a mezőgazdaság és ipar termel vényeinek értékesítését es forgalmát van hivatva ellátni. i"iï

;

''

i

F

ariigy

i minisz

térium nehéz feladai-«I a *

erme

lés szervezése terén, amely a külföldön az ipari termelés racionalizálásával itt-ott megoldást nyert és amely nálunk iís jelentkezik. A mezőgazdasági termelésben, de az ipariban, is haladni kell az egységes és a legpiacképesebb minőségű termelés felé. Ez leszáljítja a termelési költségeket és emeli a versenyképességet. Itt egyet akarok aláhúzni. A korrD

^K ;

elvá

rja az ipartól, hogy devizaszerzés ceoabol megtesz mindent az erre szükséges anyagi eszközök előteremtésére és ezáltal az ipari export hatékony fejlesztésére, amelyre vonatkozólag egyébként a textiliparban, amely elsősorban van érdiekelve. már igen előrehaladott tárgyalások vannak folyamatban. Fontos feladatai vannak ennek a minisztériumnak az energiagazdálkodás terén, amelyet végre a bányászatra kiterjedően is egy fedél alá hozunk. Nagy közgazdasági érdek, hogy kitermeljük nyersanyagainkat és hoigv azokat lehetőleg saját iparunk dolgozhassa fel. Fontos kötelessége ennek a minisztériumnak a kis-, a kézmű- és a (háziipar támogatása. Ez a nemzetpolitikailag is^annyira^ fontos, annyira nehéz helyzetben lévő és igazán minden szeretetünket megérdemlő hazafias foglalkozási ág megérdemli a támogatást. (Ügy van! Üay van!) Merem állítani, hogy ez a fokozottabb támogatás lesz egyik fokmérőié atzom idea helyességének is, amelynek alapján ezt a mániisztériumot felállítjuk. (Ügy van! Ügy van!) Nagy feladatok várnak ránk a munkáskérdés és egyéb szociális problémák terén is. amelyekre nem akarok itt kitérni. Az ezek után most már önállóvá váló kereskedelemüsryi és közlekedésügyi minisztérium közlekedésügyi problémáiról már beszéltem, kereskedelmi értékesítési problémákról részletekben nem akarok beszélni, de méltóztassék mégis megengedni, — és megajándékozni rövid pár percre türelmükkel (Halljuk!), — hogy annak megemlítése mellett, hogy a Külkereskedelmii Hivatal most már természetszerűen ebbe az önálló kereskedelemügyi és közlekedésügyi minisztériumba fog tartozni, sőt oda tartozik már is, magasabb nézőpontból megkíséreljem külkereskedelmi és devizapolitikánk főbb irányelveit beállítani gazdasági politikánk tengelyébe- (Egv hang a baloldalon: Próbálja, nem tudja!) Meg vagyok győződve inóla, hogy igen nehéz feladatra vállalkoztam, amikor igen t. kép viselő társaim részére erről külön előadást akarok tartani. Csak arra akarok rámutatni, hogy milyen nagy nehézségek okozzák azt, hogy ez a rendkívül sú; 6. ülése 1935 május 6-án, hétfőn. ' lyos anyag tulajdonképpen a kísérletezés és az egyik napról a másikra való élés képét mutatjaMiben rejlik a külkereskedelmi politika lényegei Ennek lényege ama vonal okos megvonásában rejlik, amelyben saját célkitűzéseinket össze tudjuk egyeztetni a külföldnek, szerződő partnereinknek, vevőinknek, eladóinknak célkitűzéseivel. Ez valósággal sziszifuszi munkát ró a kormányra Méltóztassék figyelembe venni, hogy saját célkitűzéseink sem egységesek, hanem komplexek és részben egymással ellentétes számos érdeket akarnak egyszerre kielégíteni. Külkereskedelmünk irányításával érintjük termelésünk alapvető kérdéseit, az áralakulást, ezen keresztül a jövedelemeloszlás problémáját s e mellett döntő szempont a devizagazdálkodás biztosítása is. A pengő vásárlóerejének fenntartását össze kell egyeztetnünk a mezőgazdaság rentabilitása érdekében kívánt 'magasabb árakkal. (Rupert Rezső: Itt van a legnagyobb hiba!) A külföldi piacszerzés és piacbiztosítás érdekeit összhangba kell hozni nemzeti termelésünk és a szociális rend fennmaradása szempontjából mellőzhetetlen fontosságú nyersanyagellátás szempontjaival. Amikor ezt a szétmenő nagy kakofólniát, a különböző hangoknak ezt a zür-zavarát mégis összefogtuk egy eredőbe, akkor következik a külföld. Természetes, hogy a külföldnek is megvannak a maga külön problémai, amelyeknek tekintetében nekik belül ugyanezt a harcot, ugyanezt az összeegyeztetést kell megvívnia. Természetes, hogy az ő külföldi szempontjainak eredője is hol belpolitikai, hol külpolitikai, hol devizagazdálkodási, hol szociálpolitikai igényeken és kísérleteken nyugszik. Mit csinálhat ilyen körülmények között egy kis ország? (Zaj a\ baloldalon.) Egy kis ország azt teheti, hogy a viszonyokhoz, a kényszerűségekhez ügyesen, élelmesen és az adottságokból legtöbbet kikovácsoló módokon alkalmazkodik. Nekem az a meggyőződésem, hogy a külkereskedelmi politika terén eredményeink megnyugvással tölthetnek el, amennyiben a probléma megoldását a belső érdek szempontjából méltányosan, a külföldi kapcsolatok szempontjából pedig eredményesen sikerült elérni. Sőt — és ezt aláhúzom — míg ma általánosságban azt látjuk, hogy ideig-óráig való vergődés, rövid életű és problematikus! provizóriumokkal való élés mindenütt a nemzetközi kereskedelempolitika addig mi megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a római egyezmények révén a magyar értékesítési problémák és különösen a magyar termékek legelőkelőbbje, a búza számára nemcsak ilyen máról-holnapra szóló kompromisszumot, hanem egy olyan nagyvonalú koncepciót sikerült megvalósítanunk, amely egyik állandó alapja lesz a jövőnek és alapja lesz az idei búza értékesítésének. (Éljenzés és taps jobb felől és középen, — Buchinger Manó: Egyelőre másutt vásárolnak!) Ismerem, igen t. képviselőtársam, azokat a kritikákat is, amelyeket a lebonyolított olasz és osztrák árucseréhez és annak mérlegszámaihoz fűznek. (Rassay Károly: Hát nem lehetünk elragadtatva!) E kritikával szemben csak anynyit óhajtok megjegyezni, hogy ma a be- vagy kiviteli összeredményeknek egyszerű szembeállítása igen kevéssé ad módot a külkereskedelem alakulásának megítélésére. Ma behatóbban, mint valaha, elemezni kell a forgalom alakulására ható egyes alapelemeket, különösen azt, hogy a nyersanyaggazdálkodás szempontjai — amelyek döntők — hogyan érvényesülnek. Ha azt kérik tőlem, hogy egy mondatba fog-