Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. laljam össze, mi & helyes külkereskedelmi po­litikának fő (kritériuma, úgy ezt abban foglal­nám össze, hogy: rugalmasság az eszközökben, a helyesen megválasztott célok lehető stabili­tása mellett — és mi ezt a politikát követjük. Az Ausztriával és Olaszországgal való kapcso­lataink: megtartják döntő fontosságukat. Ezek mellett (kiegészítésképpen keresünk és találunk is toovábbi értékesítési lehetőségeket. Ilyen je­lentős összeköttetések jöttek létre gazdasági téren a kereskedelempolitikában a német piac cal, ahol azt látjuk, hogy devizapolitikánk és nyersanyagbeszerzési szükségleteink is figye­lembe vétetnek. A normális idők visszatérhetésének távo­labbi időszakával számítva, gondoskodnunk kell a szomszédos országok piacaival való összeköt­tetés épségben tartásáról is és a magánkom­penzációk óvatosan (kezelt rendszere módot ad a devizagazdálkodás és a termelés érdekeinek összeegyeztetésére. Természetesen ezeknek a cé­loknak érdekében kivitelünk vonalait és áru­áramlási tendenciáit bizonyos mértékben mes­terségesen is befolyásolnunk kell. Es ha azt mondom, — és ezt nyugodtan mondhatom — hogy nemcsak a status quot tartottuk fenn, hanem jelentékeny haladást is értünk el, akkor ezzel nieg lehetünk elégedve, mert partnereink külföldön természetszerűleg nem a mi nyers­anyagellátási, nem a mi devízaszerzési és nem a mi kereskedelmi és árképzési programmun­kat tartották szem előtt. Egészen rövid leszek. Az eredmények és az irányok fejlődésének jelzésére csak annyit mon­dok, hogy készgyártmány importunk vissza­esik és készgyárfcmány exportunk emelkedik, (Elénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) ezért emelkedik nyersanyagbehozatalunk. Bármennyit támadták és támadják is de­vizapolitikánk rendszerét, el kell ismernünk, hogy fő célját, az ország vitális devízaszükség­leteinek fedezését elérte még a mostani nehéz gazdasági évben is, amikor a rossz termés kö­vetkeztében lényegesen kisebb külföldön értéke­síthető árutömegeink voltak. Ez nagyrészt a Nemzeti Bank céltudatos működésének az ered­ménye, amelynek érdemeit úgy e téren, mint hitelpolitikai téren külföldön is általánosan elismerik. A tervszerű kereskedelmi és devizapolitiká­nak karöltve sikerült 'biztosítania az ország nyersanyag ellátását anélkül, hogy a .belföldi ipari árakban emelkedés állott volna be, ugyanakkor, amikor a mezőgazdasági cifckek áraiban lényeges emelkedést sikerült elemünk. Egy rendszert, amely a legnehezebb viszo­nyok között kiállta a tűzpróbát, egyszerűen félredobni^ azért, mert hiányos és kellemetlen mellékhatásai is vannak, — mert vannak és ezeket mi a lehetőség határai között enyhíteni igyekezünk — mondom, egy rendszert félre­dobni és egy teljesen bizonytalan kalandba bo­csátkozni nem szabad. Nem szabad különösen ma, amikor a nemzetközi devizahelyzet és a különböző államok rendszabályai — méltóztas­sanak csak a belga frankra gondolni — máról­holnanra és napról-napra új problémák elé ál­lítanak minket. Hozzá kell ehhez tenni, hogy a kompenzációs költségtérítésekkel elaszticitást is nyerünk úgy, hogy a külföldi gazdasági hely­zethez és az értékesítési lehetőségek változásai­hoz alkalmazkodni tudunk. Devizapolitikánk niaoelvétől tehát nem térünk el, meg fogjuk óvni a pengő^ vásárló erejét, hogy a munka és a takarékosság eredményeit megőrizhessük és ülése 1935 május 6-án, hétfőn. 4l? a tőkeképződést előmozdíthassuk. A pengőron­tást eredményező törekvések ellen a legerélye­sebben fogok eljárni, lásd a legutóbbi érték­papírrendeletünket és arany rendeletünket. Ha devizahelyzetünk a vitális szükségletek biztosítását lehetővé tette is, a külföldi adós­ságok tekintetében fenn kellett tartanunk az 1931/32. évben elhatározott korlátozásokat. Azt hiszem, mellőzhetem itt az előrehaladott időre való tekintettel ezen korlátozások technikai részleteinek ismertetését, mert ezeknek ismere­tét amúgy is feltételezhetem. Ami a rövidlejá­ratú adósságokat illeti, ott hitelrögzítő megál^ lapodások, Stillhalte-megállapodások vannak, tulajdonképpen lefizettetnek bizonyos összegek a Nemzeti Banknál. Hogy ezeket az összegeket a külföldiek felhasználhassák, arra szolgál az additionális export és az ideirányuló idegen­forgalom finanszírozása. Hogy ennek milyen élénkítő hatása volt gazdasági életünk egye­temére, azt, azt hiszem, mindenki, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, ismeri. A gyengébb termés következtében azonban hiányok mutat­koznak a devizaszerzésben, ennélfogva ezeket a lehetőségeket fokozottan kellett igénybeven­nünk és így átmenetileg hitelezőink igényeinek háttérbe kell szorulniok. Ha most erre a nagyon fontos kérdésre, kül­földi adósságaink kérdésére pillantást vetek, a következőket állapíthatom meg. Egy átmeneti állapot áll fenn e tekintetben, azonban és ezt méltóztassék figyelembevenni, nem állunk egye­dül, mert gazdaságilag sokkal erősebb adós or­szágok sem tudtak végleges és kielégítő ren­dezéshez eljutni. Ami a jövőt illeti, pillanatnyilag ugyan sem a nemzetközi politika, sem a gazdasági és pénzügyi helyzet nem látszik kedvezni meg­egyezéses megoldásoknak, de állandó leggondo­sabb figyelmünk és minden törekvésünk arra irányul, hogy a legelső kínálkozó alkalmat megragadjuk a külföldi hitelezőinkkel kapcso­latos problémánk olyan megnyugtató és tartós megoldására, amely számol teherbírásunkkal és a jövőbeli hiteikédességünkhöz fűződő érde­keinkkel. Erre annál nagyobb szükség van, mert a külkereskedelem és a devizaforgalom te­rén nem tartjuk ideálisnak a kötöttség rendsze­rét. A szabadság visszaállítására kell törekedni, de természetesen csak télies biztonságot nyújtó előfeltételek megléte esetén. Ezek közül különös fontossága van a külföldi adósságok oly an ren­dezés ének, amely kizárja a fizetési mérleg egyensúlyának erről az oldalról való veszélyez­tetését. Ha már reális előfeltételekről beszélünk, le­gyen szabad megemlítenem még két nagyon fontos szempontot. Az egyik azon ideális álla­pot felé való törekvés, hogy külkereskedelmi mérlegünk tartás aktivitását kellene biztosí­tani, aminek legjobb eszköze volna, ha r stan­dard kiviteli cikkeink részére megfelelő árakat fizető stabil piacokat kapnánk, a másik, hogy mentesülnünk kellene attól a szörnyű gondtól, amely most nyom minket, (hogy nemes devizák­nak, szabad devizáknak szerzése végett nagyon távoli piacok felé kell haladnunk, ami maga­sabb fuvarköltséggekkel drágítást és a forga­lom lassúságát jelenti. Az utóbbi előfeltétel azonban már nem függ egyedül a mi erőinktől, ez már a valutaforgalom Európaszerte való fel­szabadísátával függ össze. A 'belső hitelélet terén csak három kérdésre térek ki. (Halljuk! Halljuk!) Az első ia der­medtség feloldása, a hitelélet cirkulációjának

Next

/
Oldalképek
Tartalom