Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Az országgyűlés képviselőházának Ê0. hetek a miniszter úr fejtegetéseinek legelső részével, nevezetesen avval a részével, amelyben a pengő leértékeléséről beszélt. A miniszter úr azt mondotta, hogy a pengő leértékelése már csak azért is veszedelmes, mert a fixfizetésű alkalmazottak és munkások szenvednének ezáltal a legtöbbet. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ebben természetesen egyetértek a miniszter úrral, csak arra kívánom figyelmeztetni, hogy itt a kiindulásnál történt a hiba. Már annakidején, amikor a pengő érték bevezetését tárgyalta a Ház, mi szocáldemo- ! kraták rámutattunk arra, hogy mennyire káros és veszedelmes lesz egy ilyen nehéz pénz j bevezetése. Magyarországnak sem gazdasági, | sem kereskedelmi berendezkedése nem igényel ilyen nehéz pénzt és sokkal jobb és sokkal helyesebb lett volna, ha az utódállamok mintájára egy alacsonyabb pénzlábban állapodtunk volna meg. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Sajnos, az akkori kormány és az akkori többség ragaszkodott ahhoz, hogy a pengőt bevezessék. Be is vezették a pengőt és én végtelenül sajnálom, hogy bekövetkezett az, amit én akkor megjósoltam, hogy tudniillik a pengőből hamarosan kongó lesz. Kongani kezd már a pengő azért, mert azok a gazdasági erők, amelyek a társadalomban működnek és amelyek erősebbek, mint a kormány akarata, bizony hamarosan kivájták a pengőt. Hiányolnom kell azt, hogy a miniszter úr nem tett egyetlen szó említést sem arról, hogy mi az oka annak, hogy Magyarországon olyan csekély a pénzforgalom. A forgalomban lévő bankó- és aprópénzállomány alig haladja meg valamivel a 300 millió pengőt, amivel szemben például Ausztriában közel egy milliárd schilling van forgalomban. A pénzhiány oly rettenetes, oly nagy, hogy már közhely az, hogy vannak falvak, ahol egy 50 pengőst sem lehet felváltani. Ma már a pénzhiány és a pénzszűke következtében az emberek kezdenek lassan visszafejlődni a cserekereskedelemre: tojás gyufa ellenében vagy csirke dohány ellenében cserélődik ki azért, mert egyszerre nincsen pénzük az embereknek. Ezen az állapoton, amennyire csak lehetséges, kötelességé^ a kormánynak segíteni, mert az egész gazdasági életet megbénítja, az egészséges forgalmat köti le az a szörnyű pénzhiány, amely tapasztalható. Nem tudok egyeténteni a miniszter úr felfogásával abban, hogy az egyenesadók és a közvetettadók közötti viszony szerinte nálunk egészséges. Hivatkozik a miniszter úr egy pár külföldi államra, ahol ez az arány állítólag még rosszabb, mint nálunk. Egyet elfelejt a miniszter úr, tudniillik azt, hogy nálunk azért nagy baj az egyenesadók és a közvetett adók viszonya, mert az egyenesadók nincsenek eléggé kimunkálva, rengeteg nagy hézagok vannak, amelyeken át az adózók kibújhatnak, amivel szemben a közvetett adók úgy vannak megszerkesztve, hogy a legcsekélyebb fogyasztót is elérik és minél szegényebb, minél nehezebben él valaki, annál többet adózik az államnak, mint ahogyan ezt később bizonyítani leszek bátor. A miniszter úrnak a deficitről mondott nézeteit megint nem fogadhatom el, amikor azt mondja, hogy azért van deficit, mert reform van, vagy reform van készülőben. En figyelmesen áttanulmányoztam a költségvetés összes füzeteit, de azokban még a nyomát sem láttam olyan reformoknak, amelyek pénzbe kerülnek ülése 19S5 május 25-én, szombaton. 509 és amelyek alkalmasak lennének akár a magyar közgazdaság fellendítésére, akár a nép gazdasági helyzetének javítására. Ez a reform egy jelszó, amelyet most felkaptak. Amint annakidején a gyerekek felkapták a yo-yojátékot és yo-yoztak, úgy a nagy gyermekek mulattatására reformok készülnek, de ezeket a reformokat megfogni nem lehet Azt mondja a miniszter úr, hogy másutt is van deficit. Nagyon helyesen mondotta ezt a miniszter úr, csak elfelejtette megmondani azt, 'hogy másutt azért van deficit, mert a munkanélküliség enyhítésére adnak munkanélküli segélyt, támogatják az Ínségbe jutottakat és nagyarányú közmunkákat írnak ki, amelyek természetesen pénzbe kerülnek. Ezzel szemben itt Magyarországon már jónéhány esztendeje beszéltek arról, bogy közmunkával fogják majd a munkanélküliséget enyhíteni, Már Kenéz volt miniszter úr bejelentette azt, amit a mostani kereskedelemügyi miniszter úr bejelentett, hogy tudniillik bekötő utakat fognak építeni és a többség ugyanolyan lelkesen tapsolt Kenéz volt miniszter úrnak, mint amilyen lelkesen tapsolt a mostani kereskedelemügyi miniszter úr azon kijelentésének, hogy a munkanélküliség enyhítésére bekötő utakat fognak építeni. Ahogy nem történt ebben az irányban akkor sem semmi, úgy tartok tőle, hogy most sem fognak bekötő utakat csinálni és hogy ezt a pénzt, amelyet erre szántak, már régen elköltötték más célra, és így bekötő-utak építésére nem telik. (Propper Sándor: Csak az éhesek száját kötik be!) Ami már most a munkanélküliek támogatását illeti, erre nézve már rengetegszer hangoztattuk, hogy valószínűleg Magyarország az egyetlen állam Európában, amely munkanélküliéivel egyáltalában nem törődik és egyáltalán nem ad munkanélküli segélyt. Angliában, Hollandiában és Svájcban a munkanélküli segélyezés hatalmas összegeket tesz ki. Az ezzel járó áldozatot a társadalom szívesen hozza meg, mert 'hiszen a munkanélküliek erőben és épségben tartása a jövő termelést biztosítja. Nálunk a munkanélküliekkel egyáltalában nem törődnek. Néhány év előtt a kormány inségadót vetett ki és az akkori pénzügyminiszter úr itt a Házban nagy hangon bejelentette, hogy az inségadót azért vetették ki, hogy ebből egyfelől munkákat kezdeményezzenek, másfelől az ínségeseket támogassák. Az ínségadót kivetették, meg is pótlékolták, a városok lakóin kegyetlenül behajtották, ellenben a városokban ebből nem hagynak semmit, úgy hogy ha a városok támogatni akarják ínségeseiket, akkor alázatos instanciával kell fordulniuk a pénzügyminiszterhez, 'hogy adjon vissza valamit a forgalmi adóból a városoknak. Az inségadót a kormány egyszerűen megtartotta magának, abból az Ínségeseknek alig számottevő módon hébe-hóba egypár ezer vagy mondjuk egypár tízezer pengőt pötyögtet oda, ami annyi, mintha a forró téglára egy csöpp vizet öntenének. Ha tehát Magyarországon a pénzügyminiszter úr deficitről beszél és szembeállítja, Magyarország deficitjét azzal, ami esetleg Franciaországban, Hollandiában vagy Svájcban van, akkor ne feledje el a miniszter úr hozzátenni azt a nagy különbséget, hogy tudniillik azok az államok a szociális inség enyhítésére rengeteg összegeket áldoznak, amivel szemben a magyar állam fukar. A magyar államnak akkor, ami-