Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-20
506 Az országgyűlés képviselőházának 20. ülése 4935 május 25-én, szombaton. nie, mert ezzel egy közüzem létesülne a hitelélet terén és az egyéni kezdeményezés, az egyéni felelősség és egyéni gazdálkodás lendítő ereje kikapcsolódnék, már pedig ez a lendítő erő tette naggyá Angliában a (bankokat és a bankokon keresztül Angliát. Ez ma nem népszerű igen t. képviselőtársaim, de ne méltóztas • sanak elfelejteni, hogy egészséges hitelszervezet nélkül semmiféle ország nem létezhetik és viszont abban nincs közöttünk semmiféle nézeteltérés, hogy azt egészségessé akarjuk tenni megfelelő ellenőrzés gyakorlásával és fúziók révén. Itt különben egy döntő lépést jelenthetek be, remélem, hogy napra be tudom váltani. Hiszem ugyanis, hogy hat héten belül meglesz két legnagyobb agrár intézet fúziója. {Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem tehát, hogy nem nacionalizálni kell a bankokat, nem a bankszervezetet és az üzleti életet kell kisajátítani, hanem az egyéni gazdálkodás és egyéni felelősség fenntartása mellett a banküzletben és a hitelpolitikában is érvényesülnie kell a nacionális, nemzeti szellemnek. {Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez megfelel a bankok érdekének is, ha nem rövidlátók, hanem à la longue tekintenek és megfelel ama alapelvünknek is, hogy az egészséges hitelszervezet szükséges, de nem öncél, hanem csak eszköz a nemzet nagy céljainak szolgálatában. (Elénk helyeslés és taps.) En hiszem azt, hogy ezeket a célokat a részvény jognak kívánt reformja is előbbre fogja vinni. A részvény jogi reform a kormány programmjának sarkalatos pontja, ezt nem kell sürgetni határozati javaslatokkal, amelyekben tulajdoniképpen csak három alapelv van kiemelve. Aki ért a részvényjoghoz, az nagyon jól tudja, hogy ezt a hármat még néhány tucat alapelvvel kell kiegészíteni, ha okos részvényjogot akarunk; nem kell bennünket siettetni, az alapelvek megválasztását pedig méltóztassék nyugodtan reánk bízni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Zsitvay megcsinálta már pár évvel ezelőtt!) Ez a munkálat fel fog majd használtatni a reform megalkotása során. Engedjék meg ezután, hogy egészen röviden néhány szót mondjak azokkal a jóhiszemű panaszokkal kapcsolatban, amelyek elhangzottak itt arra nézve, hogy a mezőgazdaságnak nyújtott támogatásra, különösen a telepítésre szánt összeg nem elegendő. Azt mondták, hogy csak 2"5 millió plusz jelentkezik a földmívelésügyi költségvetés javára a 25*3 millió kiadási többletből. Ebben a többletben azonban az üzemek kiadási többlete is benne van, ami 5'4 millió, míg a közigazgatási kiadások többlete 19*9 millió. De ebből is 2*3 millió a nyugellátásokra esik, úgyhogy végeredményben 17*6 millió kiadási többlet jelentkezik a tulajdonképpeni közigazgatásnál. Ha ehhez arányosítjuk a földmívelésügyi tárca 2"5 milliós többletét, akkor ez 15%-ot jelent, vagyis */7-ét annak a többletnek, ami a mai helyzet mellett és figyelembevéve, hogy más tárcáknál is elodázhatatlan feladatok jelentkeznek, rendkívül kevésnek nem nevezhető. Nem tartom én sem soknak, de méltóztassék meggyőződve lenni, nem olyan kevés, amilyen nevetségesen csekélynek feltüntetni kívánják. Ami a telepítés kérdését illeti, méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden elmondjam azt, hogy a boldog időkben NagyMagyarország mennyit fordított telepítésre húsz esztendő alatt, (Rassay Károly: Akkor Amerikába települtek az emberek!) olyan időkben, amikor a telepítést olyan halhatatlan emlékű kitűnő ember irányította, mint Darányi Ignác. Darányi évi 10 milliót kért telepítésre és ehelyett kapott először az 1894 : V. te. alapján 3 millió forintot, vagyis 6 millió koronát, (Sándor István: Helyes volt?) de ezt is csak az 1894-től 1901-ig terjedő 8 év alatt. Ha hozzászámítom ehhez azt, amit 1901—1913 között a költségvetés keretében adtak erre a célra: 1*6 millió koronát és az 1902-től kezdve a telepítési alapnak kamat mellett adott előlegeket, amelyek 1913-ig 5 millióra emelkedtek, úgy ez húsz év alatt kitesz összesen 12'6 millió koronát. És ha még azt az 5*9 millió koronát is hozzászámítom, amit 1894-től 1913-ig adtak a telepesek igazgatási, '• kulturális, egyházi és gazdasági támogatására, akkor összesen 18*5 millió koroa az az összeg, amit a sokkal hatalmasabb és gazdagabb ország húsz év alatt telepítésre fordított. (Rassay Károly: Azért állunk úgy, ahogyan állunk! Ez a baj!) Ebből nem akarom azt a következtetést levonni, hogy ez akkor elegendő volt. Ebben inkább a múltnak egy súlyos mulasztása, Darányi Ignác nagy kezdeményezésének az utolsó időpontban, a kapuzárás előtti időpontokban való meg nem értése nyilvánult meg, (Helyeslés.) de méltóztassanak mégis figyelembe venni azt, hogy ha azokban az időkben a nemzet helytelenül bár, de nem tudott 20 év alatt nagyobb áldozatot hozni, mint, mindent beleszámítva, 185 millió koronát, akkor az a kezdeti 10 milliós összeg, amelyet már biztosítottunk, az ehhez a költségvetésben előirányzott egymillió pengős összeg, amely az előkészítésre és az elővásárlásokra kell és azután az évente adandó kétmillió pengő, amely öt év alatt további tízmillió pengőt tesz ki, nem csekély és nem lebecsülendő összeg. (Rassay Károly: Csak a feladatokhoz képest kevés!) Ma nincs még az egész kérdés végleg lezárva, tehát a részletekről nem nyilatkozhatom, de meggyőződésem, hogy több itt felmerült eszme értékesíthető a megoldásnál. Nekünk nem szabad az egész pénzt földvásárlásokra adnunk (Ügy van! a ébaloldalon.) és amit adunk, azzal a gazdaadósokon is igyekeznünk kell segíteni s az adózási, vagyonváltsági és egyéb kérdéseket is lehetőleg be kell kapcsolnunk és így is kell földet szereznünk, akkor egészen másképpen nyilvánul meg ennek az összegnek jelentősége. (Friedrich István: Tehát kapcsoljunk minél előbb!) Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy az adott lehetőségek között ezek lényeges összegek és az a szemrehányás, hogy reformok céljaira semmi sem áll rendelkezésre, nem igazságos. Ha most rövid összefoglalást adok arról, hogy a mezőgazdaságot milyen összegekkel támogatjuk, akkor azt kell mondanom, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetésében szereplő 30 millió pengőn kívül 80 milliót meghalad az, amit a folyó évben a mezőgazdaság különböző támogatások fejében kap, pedig ebbe az összegbe még nem számítottam bele azokat a vasúti kedvezményeket, amelyekről az expozémban nyilatkoztam. Ez a 80 millió a következőképpen alakul: telepítésre 10 millió, a tárgyalandó 15 milliós beruházási kölcsönből mezőgazdasági célokra, gyümölcsaszalók, hűtőházak létesítésére, vízimunkálatokra és tagosításra adunk 2-6 milliót. Továbbá a földadót a boletta-alapból viseljük 8-2 millió pengő értékig, a közmunka váltság terhéből 5 millió pengőt, a termény értékesítés támogatására adunk a boletta-alapból 22-1 millió pengőt, a gazdaadósságokhoz a 10 holdig terjedő birtokosoknál 25