Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. millió pengőt; kamathozzájárulásokra mintegy 12 millió pengő fordíttatik. Ezek együtt meghaladják a 80 millió pengőt. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ez sok vagy kevés, csak arra akarok rámutatni, hogy ezek igen tekintélyes számok (Úgy van! a középen.) és nem lehet azt mondani, hogy a költségvetésben és a költségvetésen kívül nem számolnánk a mai rendkívül nehéz lehetőségek keretein belül azzal a súlyos helyzettel, amelyben a mezőgazdaság van. Még számos kérdés volna, amelyekkel foglalkoznom kellene, de azokat a részletes vitára hagyom. így nem foglalkozom azokkal a megjegyzésekkel, amelyek az iparral kapcsolatosan hangzottak el, — ezek a kereskedelmi tárca költségvetésére tartoznak — hanem áttérek egészen röviden egynéhány olyan kérdésre, amely magát a budget-et érintette, magát a költségvetés egészére vonatkozott ebben a vitában. Ha a sok értékes részletjavaslattól eltekintek, talán öt kérdésben tudnám összefoglalni azt, ami a költségvetés egészére felhozatott. A legfőhb ilyen kérdések voltak: miért nem reális a bevételi oldal, különös tekintettel a fagykárokra; miért nem az egyenes adókból, hanem az antiszociális forgalmi és fogyasztási adókból irányozzak elő a bevételek nagyobb részét; miért deficites a költségvetés; miért nem takarékos; mások szerint viszont miért túlságosan takarékos és miért nem ad több anyagi eszközt különösen a reformokra? Ami a költségvetés bevételi oldalának realitását illeti, erre vonatkozólag egy kiváló pénzügyi szakember a pénzügyi bizottságban megállapította, hogy egyik nagy előnye ennek a költségvetésnek, hogy nagyon reálisan vannak a bevételek előirányozva és bizonyos tartalékok is vannak benne. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki volt az?) Nem tudom, hogy a többi felszólalónak ellenkező véleménye miből táplálkozott. Csak azt mondhatom, hogy^ lelkiismeretem a hevételi oldal előirányzatáriak realitása tekintetében teljesen nyugodt. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt egy-két számadattal illusztráljam. (Halljuk! Halljuk!) A közigazgatásnak a havi közleményekben kimutatott bevételei 1933—34-ben 758*6 milliót tettek ki és az 1934/35. évi bevétel ennél nagyobb lesz, mert az első tíz hónapban tavaly 613*6 millió folyt be, az idén 624 "1 millió. A hevétel tehát nagyobb lesz az idén, mint volt tavaly, a fagykár ellenére is és így nyugodtan állíthatom, hogy a mostani bevételi előirányzat óvatom akkor, amikor 748 millió pen gőt vesz számításba, vagyis kevesebbet, mint a mennyi 1933/34-ben tényleg befolyt. A fagykárra előre én sem számíthattam, de megnyugtathatom a t. "Házát, hogy az a fagykár a költségvetés egyensúlyát nem fogja felborítani. Az idei számadási évet sem fogja felborítani, annyira nem, hogy éppen a tegnapi minisztertanács a belügyminiszter úr előterjesztésére hozzájárulásommal megszavazott egy fél millió pengős összeget, amelyet a fagykárosult vidékeken elsősorban munkabért jelentő közmunkákra fognak fordítani. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Dinnyés Lajos: Nagyon kevés! A kár több, mint 30 millió.) Ez a támogatás fennáll azokon a kedvezményeken kívül, amelyeket a földjtnívelésügyi miniszter úr már részletesen bejelentett. Különösen szociáldemokrata részről kifogásolták, hogy csak 225 milliót irányoztunk elő egyenes adókból, fogyasztási adókból pedig 454 milliót. »Ez az utóbbi túlsók, igazságtalan lése 1935 május 25-én, szombaton. 507 és antiszociális« — mondják. (Malasits Géza: Ez így van!) En csak annyit tudok, hogy a Nemzetek Szövetségének hivatalos megállapítása és kiadványa szerint Magyarország — kivéve Angliát — a legkisebb arányszámmal szerepel a közvetett adóknak az összbevételekben való érvényesülése tekintetében. Ez nagyon szomorú, nézetem szerint, (Ügy van! a középen.) onert nem az a baj, hogy ezek magasak, 'hanem az a baj, hogy az egyenesadók terén mi vezetünk a participáció terén. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ha az egész világon 67%-tói egészen 94%-ig terjed a közvetett adó, ha túlnyomórészben az illeték, a forgalmiadó, a vám-, a fogyasztásiadó és a jövedékek hozzák meg az állam jövedelmeit, akkor ez egy világszerte érvényesülő törvényszerűség, amely elől mi zárhatjuk el magunkat. (Ügy van! Ügy van! a jobkoldailon.) Ennélfogva nem osztom ennek a kifogásnak helyességet és bármennyire szem előtt tartjuk is a szociális szempontokat, ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni azt, hogy a pénzügyi és gazdaságtörténet megállapított históriai ténye az, amely a híres David Hume-nak az adókról szóló nevezetes munkájában van kifejezve, aki egész nagy tekintélyével állítja, hogy »a római állam felbomlásának egyik fő oka abban a változásban áll, amelyet Konstantin császár behozott, aki általános fejadóval helyettesített mindenféle tizedeket, vámokat és fogyasztási adókat, amelyek azon ideig az állam jövedelmeit képezték.« Ilyen tanúiságok mellett lehetetlen az, hogy a fogyasztásiadókról, a vámokról és a forgalmiadókról lemondjunk. (Magyar Pál: Olyan magas fázisadókat, mint a mieink, a történelem nem ismer. Ez így van! — Zaj a jobboldalon.) T. Ház! A harmadik szemrehányás az volt, hogy ezt a budget deficites. Hogy sajnálatosképpen deficites és miért deficites, arra már rámutattam expozémban, de azt hiszem, logikai ugrás van abban, amit többek között gróf Apponyi György t. képviselőtársam mondott, hogy tudniillik azért nem lehet reform, mert a költségvetés deficites, holott ha egyáltalában volna igazság ebben a szemlélési módban, akkor azt kellene mondani, hogy azért deficites a költségvetés, mert reformok vannak. (Felkiáltások a baloldalon: Hol vannak?) Ez a heálllítás tehát nem igazságos és nem logikus. (Zaj a baloldalon. — Rassay Károly: Bethlen alatt még nagyobb volt a deficit. Akkor miért nem volt reform?) Három szempontra hivatkozom csak a sok után. Az egyik az, (hogy a 76 milliós deficit kisebb, mint az önmagában 80 millió pengőt meghaladó^ trianoni nyugdíjteher, így teihát ne méltóztassék csodálkozni, iha nem tudunk deficitmentesen gazdálkodni. A másik, amire hivatkozom, az, hogy a 76 milliós deficitnek majdnem S

Á része. .. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. —• Friedrich István: Hágában lemondtunk a trianoni nyugdíjteherről ! Elég baj, hogy lemondtunk róla, most sírunk itt!) Nagyon kérem t. képviselőtársama.t, méltóztassék lehetővé tenni, hogy az idő tekintetében is deficitbe ne jussak. (Friedrich István: Nem lett volna szabad lemondani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Friedrich István képviselő urat kérem, hallgassa meg a pénzügyminiszter urat. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: ... mondom, t. Ház, hogy a 76 millió deficitnek majd-