Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. ban nemcsak papiron van meg a királyság, mint ahogy sajnos, ma nálunk van. A királyi hatalom azonban korlátozva van az alkotmány által, korlátozva van igazi népképviselet által, ami olyan szép, 'harmonikus egész, hogy emellett igenis fejlődésképes tud lenni az ország, hogy emellett egy nemzet ki tudja élni politikai életét. Es ha ez áll mindezekre a nemzetekre, akkor különösképpen áll olyan politikailag érett nemzetre, mint amilyen a magyar, különösképpen áll olyan politikai múlttal rendelkező nemzetre, mint amilyen a magyar, olyan, a szabadsághoz és önrendelkezési joghoz szokott nemzetre, mint a magyar, (vitéz Scheftsik György közbeszól.) Kérem, képviselő úr, úgy látom, hogy elvben mi teljesen egyetértünk, de a tények sajnos, még nincsenek ott, ahol papíron vagyunk. Van ugyan parlamentarizmusunk, de csonka. (Vázsonyi János: Látszatparlamentarizmus.) Választójogunk kiterjesztése ellen talán nem is lenne kifogás, sőt azt kell mondanom: nem értem, miért van a nők választójoga magasabb korhatárhoz kötve, mint a férfiaké? De ez részletkérdés. Mindenkinek van nálunk választójoga, de igazán csak a városokban, néhány titkos kerületben van a polgárságnak választójoga. A képviselő úr is éppen olyan jól tudja, mint én, hogy mit jelent az úgynevezett nyiltszavazásos rendszer. (Rajniss Ferenc: Megvalósítjuk a titkos választójogot!) Kendben van, meg fogják valósítani a titkos választójogot, de már is folyton hallunk korrektivumokról beszélni. Mi is az a korrektivum? A korrektivum a választóközönség valódi akaratának valami módon való meghamisítása. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Bocsánatot kéj rek, képviselő úr, én nem tudok szavak mögé bújni, én nyíltan beszélek és bizonyítani akarom, hogy azokban az országokban, ahol az alkotmányos királyság intézménye nemcsak papíroson, hanem a gyakorlatban is megvan, — mert a gyakorlatban csak az a királyság, ahol király is van, tehát, ha Magyarországon egyáltalában királykérdésről beszélünk, akkor az államforma kérdéséről kell beszélnünk és nem királyról, hanem a trón betöltésének a kérdéséről kell beszélnünk, — mondom azokban az országokban van haladás, van demokrácia. Minálunk mindkettő hiányzik. Mi királyság vagyunk király nélkül, parlamentáris ország vagyunk valódi parlamentarizmus nélkül {Igaz! Ügy van! half élői.) és én a kettőt úgy tekintem, mint egy alkotmányos tradíciónknak és történelmi fejlődésünknek megfelelő követelményt, amelyet meg kell valósítani; nem mondom, hogy rögtön, mert nem akarom, hogy azt vessék a szemünkre, hogy mi holnap akarjuk a királyt behozni, hogy most akarjuk megoldani ezt a kérdést, de ez egy olyan kérdés, amelyről beszélni kell, egy olyan kérdés, amelynek megoldását elő kell készíteni . és melynek a legitimista megoldáson kívül más észszerű és hazánk létét további évszázadokra biztosító megoldását nem látom. Ha itt a kormánypárt részéről azt szegezik velünk szembe, hogy mi ennek a kérdésnek megoldását forszírozzuk, hát azt mondom, hogy mi sokszor hangoztattuk ennek ellenkezőjét. Egy olyan ember, akit ebben a kérdésben igazán nem lehet elfogultsággal vádolni, Rassay Károly igen t. barátom is azt mondja erről a kérdésről, hogy nem szabad ezt ab ovo lomtárba tenni, mert egy olyan kérdést, amely esetleg külpolitikailag fontos adú lehet a mi kezünkben, nem lehet egyszerűen félretenni, ez egy olyan kérdés, ilése 1935 május 25-én, szombaton. 501 amely, ha arra sor kerül, igenis fel lesz használható a nemzet nagyobb külpolitikai érdekeinek biztosítására, (vitéz Scheftsik György: Akkor nem is lesz ennek semmi akadálya!) Rendben van, de most ezt akarják megakadályozni, (vitéz Scheftsik György: Kicsoda?) Hivatkozom továbbá egy másik elfogulatlan forrásra, gróf Bethlen Istvánra. (Peyer Károly: Többet ér egy rendes királyság, mint egy ilyen grenadirmarsch, ami itt van! — Elénk derültség. — Zaj a jobboldalon.) A másik forrás tehát Bethlen István gróf. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Bethlen István grófot igazán nem lehet mint elfogult legitimistát ideállítani. Bethlen István gróf a trón betöltésének kérdéséről szólva, először tiltakozik a kisantant részéről jövő beavatkozások ellen, amelyek — mint mondja — illetéktelenek, mert mi annakidején az úgynevezett detronizációs törvény meghozatalakor csak a nagyhatalmakkal szemben vállaltunk bizonyos kötelezettségeket. Tehát így a kisantant beavatkozását illetéktelennek mondja Bethlen István gróf. Azt mondja továbbá (olvassa); »Minél jobban áll Magyarországon valaki szabadkirályválasztó állásponton, annál inkább kötelessége azt biztosítani, hogy valóban szabadon oldja meg a nemzet ezt a kérdést és hogy külbefolyás folytán ki ne zárassanak olyanok, akik mögött a magyar közvélemény egyrésze áll, mert ilyen külföldi befolyások a polgárháborút készítenék elő.« Azok alatt^ akik mögött a magyar közvélemény nagyrésze áll, a legitimistákat érti Bethlen István gróf. Mindent összegezve, fenntartom magamnak azt a jogot, hogy az egyes^ tárcák vitájánál egyes részletkérdésekre kitérjek. T. Ház! Ezt a költségvetést azért nem fogadom el, mert gazdasági téren az anyagi alapját sem látom biztosítva annak, hogy a kormány beígért nagyszerű reformtevékenységét végre is fogja hajtani; utóvégre egy 75 millió deficittel rendelkező költségvetés — amivel már a választások alatt tisztában kellett lennie a kormánynak — nem ad semmi lehetőséget a nagyszerű gazdasági reformokra, közjogi téren pedig először is nem látom biztosítottnak azt, hogy a kormány egyáltalán hozzáfog-e nyúlni a közjogi kérdésekhez, s közjogi reformjai olyan irányúak lesznek-e, melyeket én elfogadhatok? Különben is sürgősebbnek tartom, hogy egy becsületes titkos választói jog alapján összeülő parlament tárgyalja le azokat a reformjavaslatokat, amelyekkel a. kormány idejönni akar. Minthogy tehát ezt a parlamentet, amely nem fejezi ki a magyar választóközönség 'többségének hamisítatlan akaratát, nem ismerhetem el arra hivatottnak, hogy az ország jövőjét hosszú évtizedekre kiterjedően biztosító reformokat megszavazza, a 'költségvetést nem fogadom el. (Elénk éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amidőn az általános vita végéhez közeledvén, felszólalok, legyen szabad egy rövid visszapillantást vetnem a vitára. Jellemezte ezt a vitát az előadó úr komoly, reális beszéde, amelyért köszönetet mondok és az a sok felszólalás, amelyen átrezgett a gazdasági válság, átrezgett a mezőgazdaság nehéz sorsával való törődés és az azon való javítás igyekezete, amelyekben, úgy hiszem, Ltnindnyájan egyek vagyunk. Általában véve annak