Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

5Ö0 Az országgyűlés képviselőházának 20. ülése 1935_ május 25-én, szombaton. amely önmagáért beszél. Itt van Kaufmann Mózes képviselőtársunk megválasztása Tarpán. {Zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Kenyeres Miklós!) Nem tudom; majd a bíróság fogja tisztázni a nevét. • Ezek csak olyan példák, amelyek igazol

7 ják, hogy igenis ezért sürgős és aktuális á választójogi reform, ezért igenis sürgős és aktuális, hogy a megyék autonómiája megint az legyen, ami régen volt, ne csak papiroson, hanem a gyakorlatban is, mert a megyék mindig az alkotmányosságnak, a szabadságnak őrei voltak, hiszen történelmünkben számtalanszor a megyék voltak azok, amelyek kiállottak az alkotmány védelmére. (Ügy van! balfelŐl. — Egy hang a baloldalon: Most is!) Most is előfordul ez egy-két vármegyében. (Zaj a középen.) Én ugyanis a szabadság eszméjét, az egészséges haladást, a demokratikus felődést, amelynek irányában — hiába — haladnunk kell Magyarországon, amint az előttem szólott számtalan szónok igen helyesen és szépen kifejtette, nem tudom elképzelni anélkül, hogy nagy nemzeti tradícióinkhoz he ragaszkodnánk, Mert a haladás kerékkötője sohasem a nemzet igazi tradíciójához, igazi alkotmányos hagyományaihoz való ragaszkodás, hanem éppen ellenkezőleg, az azoktól való elszakadás. TTgyszólván minden diktatúrát, parancsuralmat Európában forradalmak előztek meg; a rendes, alkotmányos evolúcióval szemben a revolúció útjára való térés okozta, hogy az egyik oldali szélsőségek ellenében kénytelenek voltak felvonulni a túloldali szélsőségek és megalapítani a fegyverekre, az erőszakra támaszkodó diktatúrákat. Magyarországon erre semmi szükségünk sincs. Magyarországon Führer-re semmi szükségünk nincs. Magyarországon a vezér nem ismert közjogi fogalom, (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Felkiáltások jobb felől: Árpád! — Fábián Béla: Gejza volt az utolsó vezér!) Magyarországnak miniszterelnöke van, alkotmányos miniszterelnöke, aki alkotmányos felelősséggel tartozik a királynak és a nemzetnek, vagy — fordítsuk meg a sorrendet — a nemzetnek és a királynak, de Magyarországnak vezére nincs. Igenis, ragaszkodnunk kell alkotmányosságunk teljességéhez éppen annak a fejlődésnek, annak a reformpolitikának érdekében, amelyet pártkülönbség nélkül, úgy látom, valamennyien hirdetünk. Ennek a reformpolitikának gazdasági téren, szociális téren, politikai téren gyorsabb üteműnek kell lennie, — ezt is elismerem — mint amilyen más államokban, mert nekünk igen sok mulasztást kell pótolnunk, mert nálunk igen sokáig tartott a stagnáció, az egy helyben való topogás, amely miatt ma is panaszkodunk és amely miatt az egész ország közvéleményéből úgyszólván elemi erővel tör fel a reformok után való vágy, és amelynek okából oly nagy népszerűségnek örvend mindenki, aki észszerű reformokat hirdet. Nem az én közjogi felfogásom, a tradíciókhoz való ösztönszerű ragaszkodásom, hanem éppen az, hogy a gyorstempójú haladás embere vagyok, hogy az igazi reformok híve vagyok, — mert, igenis, átfogó, sok tekintetben az ultrakonzervatív elemek szemében talán már felforgató jellegű reformokat is hajlandó vagyok elfogadni, hiszen ami rossz és elavult, azt fel kell forgatni — ez is egyik oka annak, hogy szükségünk van arra az abszolút tekintélyre, amely az országot az alkotmányosság útján megtartja és elejét veszi a revölúciónak. Ha én is azt mondom, hogy teljes mértékben csatlakozom — amit nekem tulajdonképpen mondanom sem kell — azokhoz, amiket a jogfolytonosságról és az úgynevezett királykérdésről Sigray Antal gróf és vitéz Makray Lajos t. képviselőtársaim elmondottak, ezt teszem azért is, mert éppen a gyorstempójú reformokat, a szabad eszmék megnyilvánulását, a demokratikus haladást én csak a törvényes magyar királysághoz való törhetetlen ragaszkodásban látom biztosítva, mert ellenkező esetben megtörténhetik velünk az, ami nem célunk, hogy a reformok olyan irányban szaladnak el velünk, amelyben nem akarjuk. En koncedálom azt az álláspontot, hogy valaki republikánus, hogy valaki a köztársaság híve. Ez elvi álláspont. Nem írom alá, lévén a királyság híve, de, mondom, elismerem és koncedálom. Nem koncedálom azonban az úgynevezett szabadkirály választó álláspontot, legnagyobb sajnálatomra még mint elvi álláspontot sem, azért, mert tudjuk, hogy Magyarországon még egy képviselőválasztás is milyen nagy esemény azon a vidéken, ahol lezajlik. (Zaj a jobboldalon.) Nem akarok most hosszú közjogi fejtegetésekbe kezdeni, felszólalásomnak ez nem célja, sokkal érdekesebben, szebben és jobban elvégezte ezt Makray Lajos t. képviselőtársam, mint akár a képviselő úr, akár én el tudnám mondani. f

: Visszatérek arra, hogy a magyar trón betöltésének kérdésében két, felfogás, két álláspont van: a legitimista és a iszabadkirályválasztó. (vitéz Scheftsik György: Ki döntötte el, hogy melyik a legitimista állásponti Eddig még senkisem!) Nem vagyok hivatva ezt eldönteni, csak azt indokolom meg, hogy én miért vagyok legitimista. Azért vagyok legitimista, mert a szabadkirályválasztás azokban az országokban, amelyekben megvolt, az ország romlását, pl. Lengyelország romlását okozta, és látjuk azokat az országokat, ahol a régi alkotmányos monraehiát felrúgták... (vitéz Scheftsik György: Hol rúgták fel?) Hol rúgták fel? Németországban, Oroszországban, Spanyolországban, ahol ma sem tudnak megnyugodni a kedélyek. Ezekkel szembenállnak azok az országok, ahol minden gazdasági és társadalmi krízis el

r

" lenére kitartottak az alkotmányos parlamentarizmus és a demokrácián alapuló törvényes királyság mellett. Itt van Anglia, amely megúszta a világválságot, és ma megint egy újabb nagy prosperitás elején van. Itt vannak a kis államok, mint például éppen a szociáldemokraták által mindig mintaképpen felhozott Dánia, amely szociális felfogás tekintetében talán legelőréhaladottabb állama Európának. (Felkiáltások a középen: Es Magyarország! — Peyer Károly: Belgium, Hollandia!) Itt vannak ezek az országok, amelyek kimondottan demokratikus fejlődésben,, úgyszólván az összes művelt államok élén haladnak, amelyeknek szociális berendezkedésük, ha nem is ideális, — mert hiszen az ideális állapotot sohasem lehet elérni — mintául szolgálhat bármely más nagyobb országnak. Ezekben az országokban a politikai pártok küzdelme teljesen fair módon, teljesen nyíltan folyik le. Ezekben az országokban, mint a király miniszterelnökei, gyakran szerepelnek szociáldemokraták, máskor meg konzervatívok, anélkül, hogy az ország lakossága, bármely párt is van uralmon, azt érezné, hogy ő most egy forradalmi, vagy ellenforradalmi társaság kormányzása alatt áll. Miért van ez így? Azért, mert ezekben az országok-