Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

492 Àz országgyűlés képviselőházának i roly: Az a kérdés, hogy a munkáskamarát hogyan építik fel! — Szabó Jéísef: Ezt követeljük 15 esztendő óta!) Ha munkáskamaráról van szó, akkor azt hiszem, hogy közös megegyezésre és platformra fogunk kerülni, mert a munkáskamara a szociáldemokratáktól és a keresztény szakszervezetektől egyformán követelt intézmény. (Peyer Károly: Éii adtam anyagot a miniszterelnök úrnak a külföldi munkáskamarákra vonatkozólag!) Legyen szabad ezután egy másik dologra áttérnem, annál inkább, mert Rajniss t. képviselőtársam itt van és sóikkal jobban szeretem, ha a vele kapcsolatos kérdéseknél itt méltóztatik lenni (Müller Antal: Szemtől-szemhe!) Rajniss t. képviselőtársam tegnap pártunk elnökével foglalkozott, gr. Zichy Jánost aposztrofálta úgy, mintha ő ellensége volna annnak, hogy az ifjúság a Háziba bejusson. Meg kell állapítanom, t. képviselőtársam, hogy a keresztény párt ebben a vonatkozásban az első reformpárt volt, amely az ifjúságot behozta. A véletlen hozta most úgy az alkálimat, hogy itt ül három képviselő, aki 30 éves korában került ide: Csik t. képviselőtársam, Müller t. képviselőtársam és csekélységein nagyon fiatal korban jöttünk ide. Én magam a cseh parlamentnek is voltam tagja, ott bizony nem a legkellemesebb fogadtatásban részesültem, de egy évtizedek óta itt a magyar törvényhozásban dolgozó férfiút, volt minisztert, aiki a maga idejében a nemzetnek nagy szolgálatot tett, mégsem szabad úgy kezelni, amint tette a képviselő úr és beszéde alatt úgy nevetni, mintha a Busch-cirkuszban volna. Nem tehetek róla, de kénytelen voltam ezt felemlíteni. 10—12 év óta vagyok parlamenti tag a prágai képviselőség idejével egyetemben. (Rajniss Ferenc: Túloz a képviselő úr!) Nem tehetek róla, ha túlzok, mindenesetre hallottam azt a háromszori nagy kacajt, amely gróf Zichy János beszéde alatt végighangzott. T. képviselőtársam, Zichy Jánost talán azért kellett kikacagni, mert ő legitimista természetű beszédet mondott 1 Legitizmus és király kérdési Talán mi is vagyunk olyan magyarok, mint azok, akik a királykérdést másképpen gondolják elintézni?! Legyen szabad azonban egyet kijelentenem. En úgy tudom és meg vagyok róla győződve, hogy a legitimisták is és a kereszténypártiak is a legnagyobb hódolattal és tisztelettel vannak Magyarország kormányzója iránt. Nem tartjuk azonban szerenesés dolognak azt, hogy amikor erről az oldalról a 'királykérdésről szó esik, vakkor mindig a kormányzó úr nagyrabecsült személyét-állítják szembe velünk, akinek személye iránt valamennyien mély hódolattal és /tisztelettel vagyunk. T. képviselőtársam azt mondta, hogy a legitimizmust, a legitimista tábort nagy veszteség érte. Tagadhatatlan, hogy a legitimista tábor mélyen sajnálja, hogy Griger és a többi legitimista volt képviselőtársunk nincs itt. Az igaz, hogy ezen keresztül érhette vereség a legitimista tábort, de nem érte vereség az országban, mert méltóztassanak nekem elhinni, hogy a legitimizmussal ma ott is találkozunk, ahol azelőtt sohasem találkoztunk. Kerületemben egy Csepelen, egy Pesterzsébeten, egy Újpesten, ahol sohasem volt legitimizmus, ma igenis van legitimista tábor, amellyel számolni kell. Sőt én azt mondom: minél jobban méltóztatnak az egypárt-rendszer felé haladni, amely tulajdonképpen a diktatúrának mégis csak rejtett célja, annál erősebb lesz a legitimista tábor. ). ülése 1935 május Ê5-ên

> szombaton. Azt mondják, hogy a királykérdés nem aktuális. Ne méltóztassanak rossz néven venni tőlem, de ezzel a szóval, hogy nem aktuális, úgy vagyok, mint a házfeloszlatással. Délelőtt még nagy, egyhangú bizalom volt, délután pedig jött a házfeloszlatás. Ügy vagyok ezzel az aktuális kérdései, mint a titkos választójoggal. A kormány is azt mondta és mindenki azt mondta, hogy titkos választás lesz. a hirtelen kiírt választások azonban már csak nyilt szavazással történtek meg. A Führer-rendszert helyeselte a képviselő úr. Csodálom! A Führer-rendszer egyáltalában nem illik a magyar néphez. Az a magyar nemzet, amely harcolt a szabadságért, a demokráciáért, az a nemzet, amelynek Kossuthja, Rákóczija volt, most mondjon le mindenről és hajtsa fejét igába?! Nem, t. Ház! Ezt igazi magyar ember el sem tudja képzelni. Különben is egy bizonyos fokig tévedett is a képviselő úr, mert azt mondotta, hogy a reformnemzedék nemcsak az egységespárt felé küldte az ő tagjait, hanem a kereszténypárt és a független kisgazdapárt felé is. Ez nem egészen stimmel. Nem mintha nem történt volna meg. Mert az egységespárt felé forduló reformnemzedék a Führer-gondolatnak kell, hogy hódoljon... (Nagy zaj és felkiáltások a középen: Miért? Miért?) Én nem látom a logikát abban, hogy a reformnemzedék csoportja így felosztja I a dolgokat és a» egyiket küldi a Führergondolatot követő táborba... (Rajniss Ferenc: Nem értette meg a képviselő úr, mit mondtam. — Zaj.) Az megtörténhetik. (Rajniss Ferenc: A Führer-tekintélyt tisztelve, még a nevetést is listázza! A tekintély jele! Listát vezet a nevetésről!) Ha tévedtem, t. képviselőtársam, akkor tekintse meg nem történteknek az én szavaimat. Végtelenül örülni fogunk, ha mi keresztényszocialisták, akiki évtizedek óta hirdetjük a reformgondolatokat, a reformnemzedékkel és a reformnemzedék képviselőivel a reformokért valóban küzdeni fogunk. (Zaj a középen.) Minthogy azonban ezt nem látom, a költségvetést nem fogadom el. (Taps balfelöl.) Elnökr Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Drozdy Győző! Elnök: Drozdy Győző képviselő urat illeti a szó. Drozdy Győző: T. Ház! Tobler János t. képviselőtársamnak imént elhangzott beszéde fényes elokvenciával bizonyította be a munkásság tragikumát. Teljes mértékben egyetértek vele mindabban, amit a munkásság szomorú, nehéz sorsáról, szakszervezetei küzdelmeinek nehézségeiről mondott s teljesen egyetértek vele mindabban, amit ebben a tekintetben javasolt. Beszédének csupán legutolsó része, amely közjogi vonatkozású volt, tartalmaz némi olyan kisiklást, amelynek minden szagát nem írhatom alá. Nevezetesen, ha arról az oldalról annyira forszírozzák a reformokat, akkor mégsem volna szabad minduntalan elvenni az időt a reformok elől azzal, hogy elsősorban közjogi problémák felszínre hozásával óhajtják a Házat foglalkoztatni. (Gr. Apponyi György: Egyik a másikkal nem áll ellentétben!) Nem ezekre a beszédekre gondolok, hanem azokra a javaslatokra, amelyek a titkos választójog azonnal való letárgyalását (Peyer Károly: Tíz nap alatt el lehet intézni!) és a királykérdés sürgős elintézését célozzák. Ha mi most a királykérdéssel foglalkoznunk, amint az igen t, túloldalról néhányan javasolják, akkor mi lesz a reformokkal? Hiszen a király kérdésben még esztendők fognak elmúlni, míg ez a téma fel-