Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-20
Az országgyűlés képviselőházának 20. színre kerül és nem vagyunk most abban a helyzetben, hogy harmadrangú kérdések miatt a nép létérdekét érintő igazi szociális bajok orvoslását elhalassz.uk . Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a munkáskérdést, amelynek érdekében t. képviselőtársam lándzsát tört, feláldozzuk azokért a közjogi kérdésekért, amelyekről most beszélt és amelyek nem aktuálisak. (Szabó József: A választójog nem harmadrendű kérdés!) Elismerem, hogy a választójog nem harmadrendű, hanem elsőrendű kérdés, de hiába alkotnók meg most a titkos választójogról szóló törényt, öt esztendeig úgysem tudnány vele semmit csinálni. (Peyer Károly: Legalább remény volna öt év múlva, így remény sincs!) Olyan törvényalkotások szükségesek tehát, amelyeknek a legközelebbi öt esztendőben is hasznát Iájuk, olyan törvényt akarónk elsősorban hozni, amelynek a nemzet azonnal hasznát látja, nem pedig öt esztendő múlva. Beszédének hangjából kiérzett az a gondolet és az a valóság, hogy az élő világ uralkodó jelensége a létért való küzdelem. Mát ez az alapja minden harcnak, minden szövetkezésnek, sőt minden politikának. Ha az egyének, a pártok és osztályok vagy a nemzetek harcát nézzük, kiderül, hogy mindenütt azok győznek, akik jobban szervezkednek, akik egységes alapon tömörülnek, egységes alapon jönnek össze; a győzelem mindig azokat kíséri. (Peyer Károly: Különösen, amikor az embert ezen az alapon beeresztik a képviselőházba! — Szabó József: Valamikor követelte a titkos választójogot!) Ma is követelem. (Szabó József: Elsőrendű követelése volt!) Ma is követelem változatlanul, ellenben ma a kenyérkérdéseket fontosabbaknak tartom. A negyedik esztendőben beszélünk a választójogról. (Zaj a baloldalon. — Szabó József közbeszól.) Elnök: Kérem Szabó József képviselő urat, ne szóljon közbe. Drózdy Győző: Ellenzéki koromban, amikor még a szívem fűtötte az agyamat, én is figyeltem a magyar politikában a jelenségeket. Otetor gyanánt hordoztam szívemben a nép fájdalmát, úgy amint ma is hordozom, de akkor mindig azokat a politikusokat tettem felelőssé a bajokért, akik éppen uralmon voltak. Néha a fején találtam a szöget, azonban néha bizony előfordult, hogy a szög feje helyett az ujjam hegyére ütöttem és ha az vérzett, mindjárt vértanúnak is képzeltem magamat. Ma azonban, amikor megismertem a világ tekintélyes részét, új és alapos szintézissel tudom taglalni a magyar viszonyokat, a magyar életet. Távoli hegyekről mindig tisztábban látta az, ember azt, ami messze földeken történik és mindig tisztábban látja az ember a hegyekről a helyzetet, m,int azok, akik a hegy tövében pipáznak vagy káromkodnak. Ma már látom, hogy az emberi társadalom olyan jelenség, mint a test; egyes részei törvényszerű összefüggésben vannak egymással. Az európai nyomort,még a csukesok vagy az eszkimók is érzik. Az egész földkerekség élete egység és a földön lebegő összes erőcsoportok egyének, szervezetek, nemzetek, kölcsönhatásban állanak egymással. Ma már látom, hogy a magyar probléma gyökere más országok talajába is befúródik. Tapasztalataim során filozofikusan mélyült ki ibennem azoknak az összefüggéseknek tudata és ma már a magyar politikát sem szemlélem úgy, mint valami elszigetelt jelenséget. Ha pedig az egész organizmuson keresztül figyelem, meg kell állapítanom, hogy ami baj itt van, az nem ülése 1935 május 25-én, szombaton. 493 , is speciális jelenség, a nyomor nem speciális magyari 'betegség. Betekintettem a világon sok helyre, megnéztem az embereket lakásukban, munkájxik helyén. Olvasom a statisztikákat, különösen a népszövetségi statisztikákat, amelyekből látom, hogy a földön még ma is 4'5 millió rabszolga van, akiknek megvan a maguk árfolyama. Polinéziában a kanakokat még ma is csordaszámra, adják el egymásnak az, emberek, Kínában 16 órát dolgoznak naponta 2—3 centért és a teremtés koronája, az ember önmagával szemben a legszívteienebb. Sokfelé a proletártcmegek lakása piszkosabb, mint az állatok barlangja. A Filippi-szigeteken cölöpökre, a csukesok gályákból, a rambesziek szalmából, a délin diai törzsek pedig fák tetejére épitik | házaikat, szóval mindenütt a világon baj, ! nyomorúság van és könnyű megállapítani, j hogy sehol sem fenékig tejfel ma az élet. j Nincs olyan ország a földön, amelyet ne érin! tenének a termelésnek és a fogyasztásnak a j gondjai és ahol az emberek ne a legteljesebb | mértékben harcolnának» küzdenének a ke-. 1 nyérért. i Nagyon sok osztályharcot láttam a ke[ nyérért. Láttam Amerikában, a civilizáció ! csúcspontján, amikor munkanélküli tömegek | rohantak a gázbombákkal felszerelt rend| őrökre, láttam azt a jelenetet, amikor Illinoisban felfegyverzett parasztság vigyázott a tej- és élelmiszerszállító vonatokra, nehogy a városok népe éhen maradjon. Láttam acélsisakos rendőrséget felvonulni a munkások ellen és láttam felgyújtani elevátorokat és láttam gyárat, amely a gépek mellé ágyút és gépI fegyvert is szállított, hogy azzal önmagát védje saját rendőrségével, saját katonaságával az esetleg majd fellázadó munkások ellen. Meg kell állapítanom, hogy ez a civilizáció a ferde irányban való haladásnak az eredménye. Amilyen szerencse az, hogy a gép levette az embeï válláról a baromi mmnkát, a nagy terheket, éppen o^yan bizsonycs az is, hogy a sok gép [következményeképpen állt elo az egész világon a munkanélküliség. Amikor Ford egy nap alatt 10.000 autót gyárt, tízezer munkással, téthát egy munkás egy nap alatt egy autót gyárt, amikor láttam, hogy a minneapolisi malomban száz munkás egy nap alatt ezer vagont őröl, tehát egy munkás egy nap alatt 10 vagont, amikor a new-yersei sellyemgyárban háromszor annyit dolgozik száz munkás mint a passaici selyemgyár tízezer emberrel, akkor meg kell állapítanom, hogy a fejlődés olyan irányba visz, hogy ha az etika nem jelentkezik és a gép ilyen szertelenül végzi a maga munkáját, akkor a civilizáció hatasztrófa elé ér. Mert a tőke mai munkája nem' más, mint a munkás verejtékének a desztillálása. A munikás, ha már egyszer kiizzadta a maga verejtékét, semmi köze többé r hozzá. A tőke olcsón megvette az energia értéktöbbletét, amihez a munkásnak, ha egyszer megvettélk tőle, többé semmi köze nincs. Valamikór boldogabb lény volt az ember a földön, játszhatott, vadászhatott, nevethetett, szerethetett, álmodozhatott és szabad volt. Ezt a gondta'an j életet vette el az embertől mindenütt a földön I a civilizáció és ezzel a szabadságaal együtt el' tűnt az ember boldogsága is. Marx a munka i nevében követelt új világrendet. Nietzsohe a.a j Übermensch eszméjét teremtette meg és ezzel | jelt adott az emberek átértékelésére. így lettek | ők a jövő emberének prófétai, mindketten di1 namikusak, mindketten társadalomszabaditok.
