Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. azt a pompát, >a reklámnak minden lehetőségét. Ott lehet kapni aranytól, ezüsttől, selyemtől kezdve mindent, ami szép, és méltóztassék meg­kérdezni — ugyan nem ott, az áruházban, mert ott szegény nem meri megmondani — az áru­ház női alkalmazottját, milyen díjban, bérben, fizetésben részesül. A t. Ház érdeklődő tagjai meg fogják tudni azt, hogy az áruházakban se­lyem és bársony és fényes kivilágítás mellett reggeltől estig dolgozó munkásnők és tisztvi­selőnők heti 10 pengő bért, fizetést kapnak. Kér­dem, ha ebből a 10 pengőből még levonják neki az Oti-járulékot és az adót, !ha még beleszámítjiuk a heti 1 pengő 80 filléres villamos-díjat, ame­lyet ki kell adnia, mennyije marad? Marad en­nek a munkásnőnek 'heti 7—7'50 pengője. Tisz­telettel kérdem, csoda-e, ha a fény és a pompa, az ezüst és az arany mellett otthalad a prosti­túció? A dolgozó munkástársadalomnak, a jövő munkásának anyái tulajdonképpen megméte­lyezve mennek ki nagy társadalmi útjukra. A túloldalnak igen t. képviselője és t. bará­tom azt mondotta a múltkor egyik beszédében: »A magyar munkás belátja, hogy a mai gazda­sági viszonyok között jobb életlehetőséget ki­vívnia nem lehet és iparkodik életigényeit a minimumra csökkenteni.« (Szabó József: Ki mondta ezt?) Csik József. T. Ház! Ezzel a kijelentéssel nem azono­síthatjuk magunkat, a magyar munkás be­látja ugyan, hogy nagyon rossz viszonyok között élünk, de az igazságtalanságot is látja, mert hiszen a termelésből eredő ha­szon legnagyobb része a másik oldalra megy és az ő részére — tisztelet a kivételnek — csak a nélkülözés marad. Azt mondotta szintéin a túl­oldalnak egyik képviselője: »Egy kultúrállam törvényhozásában sem megengedett eszköz a sztrájk.« Én tisztelettel kérdem, vájjon nem indokolt-e ezeknek az alkalmazottaknak a sztrájk fegyveréhez nyúlni? 1 De én megfordí­tom ezt a tételt és azt mondom: egy kultúr­államban sem fizethetnek ilyen alacsony bére­ket, és egy kultúrállam sem tűrné meg, hogy ilyen éhbérekkel fizessék ki a társadalomban élő alkalmazottakat. Igen t. Ház! A múlt ciklusban többször elhangzott az a kívánság, hogy a bérminimu­mot állapítsák meg, vagyis hajtsuk végre azt a két évvel ezelőtt Genfben hozott egyezményt, amely nekünk is kötelességünkké teszi, hogy legkisebb munkabérekről szóló törvényjavas­latot a Ház elé terjesszük és azt fogad­juk el. Tudom, hogy a kereskedelmügyi mi­nisztériumban már volt is erről szó. A ke­reskedelemügyi miniszter úr és közegei vet­ték maguknak azt a tiszteletreméltó fárad­ságot, hogy megtárgyalták az érdekeltek­kel a legkisebb munkabérekről szóló tör­vényjavaslatot. A Gyáriparosok Országos Szövetségének — röviden Gyosz.-nak — azon­ban egyszerűen nem tetszettek ezek azi előter­jesztések, és ahogyan Genfben is a gyárosok a legkisebb munkabérekről szóló törvényjavas­lat ellen szavaztak, éppen úgy — úgy látszik — idehaza m módot találtak arra, és volt annyi erejük, hogy ennek a törvényjavaslatnak a Ház elé való hozását és elfogadását meggátol­ják. Pedig hogy a legkisebb munkabérekről szóló törvény milyen fontos és szükséges volna, méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag ismertessem a sárbogárdi járás területére hivatalosan megállapított és a teg­napi napon, tehát május 24-én az »Ujfehérvár« című lapban leközölt legkisebb napszámbére­ket. A bizottság — ahogyan a lap momdja — KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I. ilése 1&35 május 25-én, szombaton. 487 hosszas eszmecsere után egyhangúlag állapí­totta meg a sárbogárdi járás egész területére a legkisebb napszámbéreket. A munkásokat há­rom csoportba osztotta. Az első csoportba tar­toznak a 18—60 éves teljes munkabírású fér­fiak, a kaszások és a zsákolok; a második cso­portba a 18—60 éves nem teljes munkabírású férfiak és a teljes munkabírású nők; a harma­dik csoportba a 13—17 éves mindkét nembeli ifjú munkások és gyermekek. Ezekre a kate­góriákra vonatkozólag megállapították a nap­számbért. Első csoportbeli teljes munkabírású férfiaknál, tehát a zsákoióknál és a kaszások­nál, az évnek egyetlen hónapja van, a július hónap, amikor ezek napi 2 pengőt kapnak. Tehát az évben csak egyetlenegy olyan hónap van, amikor ez a munkáskategória napi két pengőt kap, mert egyébként ezeknél a map­számbér novemberben 60, decemberben pedig 50 fillér. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Én végtelenül sajnálom, de ilyenkor eszem­be jut az a tárgyalás, amelyet a legkisebb munkabérek ügyében folytattunk Genfben. (Egy hang a középen: Ez nem Gyosz.-kérdés!) A Gyosz.-é még rosszabb. Amikor a legkisebb munkabérekről folyt a tárgyalás, felállt az angol munkások egyik vezetője és azt mon­dotta: félek a legkisebb munkabérek törvényé­től azért, mert esetleg a legkisebb, a minimális munkabérekből maximális bérek lesznek — és azt ajánlotta, hogy a minimális munkabéreket arra a kategóriára állapítsa meg a törvény­hozás, amelyben t előreláthatólag nem lesz olyan erős munkásszervezet, amely a maga részéről biztosítani tudná a munkabéreket. Amit itt tegnap hallottunk, hogy a munkás­szervezkedésbe, a munkások szervezkedő éle­tébe erősen bele fognak szólni, ez bennünket arra késztet, hogy igenis csináljuk meg a leg­kisebb munkabérekről szóló törvényjavaslatot. Éppen azért a magam részéről ebben a kérdés­ben tisztelettel benyújtok egy határozati javas­latot, amely a következőképpen szól (olvassa:) »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a genfi egyezmény szellemiének megfelelően terjessze a Ház elé a legkiseblb munkabérek megállapítá­sáról szóló törvényjavaslatot.« (Helyeslés a bal­oldalon.) Az imént közbeszólt t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ezt nem csinálta a Gyosz. Le­gyen szabad ezzel kapcsolatban egy másik — ipari — kategóriára hivatkoznom. A napokbau egy bányász bércédulája jutott a kezembe, amelyből meg lehetett állapítani, hogy ennek a bányásznak a havi keresete 57 pengő volt. Ebből a havi 57 pengőből levonások és előlegek voltak az előző hónapról, amelyeknek az ösz­szege 42 pengő volt, a bányász tehát 15 pengőt kapott kifizetve a hónap elsején. Tisztelettel kérdem: amikor a 'hatalmas vállalatok igazga­tói és külföldi tőkései itt ezen a földön paradi­csomukat élik. indokolt-e, hogy a bányászok pedig a pokol kínjait szenvedjék el a mai idők­ben? (Zaj.) T. képviselőtársaimnaik módjukban áll meggyőződni arról, bogy a péos-ibányíi­vidéki bányánál a bányász osaláídi pótléka 3 fillér. Az egyház azt mondja, és nem csak az egy­ház, hanem a törvényhozás is jogosan, nyiltan és bátran azt mondja: harcoljunk az egyke ellen, mert az egyke elleni harc keresztényi kötelesség és ez a nemzetnek érdekeben van. De tisztelettel kérdem, vájjon az a bányász hogyan harcoljon az egyke ellen, amikor 52 ' pengő fizetést kap, családi pótléka pedig 3 til­73

Next

/
Oldalképek
Tartalom