Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.
Ülésnapok - 1935-20
Az országgyűlés képviselőházának 20. illése 1935 május 25-én, szombaton. 1er? (Baross Endre: És nyugdíjat sem kap!) Ny ugbert kap, de az kevés. Teljesen indokolt tehát az, hogy a munkásság problémáit felhozzuk. Szerény véleményem szerint a gazdasági élet tele van súlyos, halálos vétkekkei, amelyek az V.és VII. parancsolatokkal szembenállanak. A XIX. század szabad kapitalisztikus rendszere egymással szemben kijátszotta a munkaerőket. így a női munkát szembeállította a férfimunkával, azért, hogy a férfimunka árát leszorítsa. A férfi- és a női munkával szembeállította a gyermekmunkát. Az idős munkás sorsa pedig ma az elbocsátás. Akárhány ilyen munkást látunk, aki á 40 éven felül van, és a 40 éven túl levő munkásnak elhelyezkedni majdnem lehetetlenség. Mélyen t. Ház! A magam részéről azt mondom, hogy itt súlyos ellentétbe kerül az erkölcsi tételekkel, a Tízparancsolattal az a termelési rendszer, amely — tisztelet újból a kivételeknek — ma be van vezetve. Azt hiszem, vétkezik ez a termelési rend az V. parancsolat és vétkezik a VII. parancsolat ellen. A Tízparancsolatnak az a parancsa, hogy: »Ne lopj!« — nemcsak azt jelenti, hogy lop az a (munkás, amikor nem adja meg a munkaadóinak- azt a munkát, amely a munkaadónak dukál, de lop az a munkaadó is, aki nem adja meg a munkásnak azt. ami dukál. Az a parancs pedig, hogy: »Ne ölj!« — nemcsak azt jelenti, hogy öl az a munkás, illetve öl az, aki a társait megbicskázza, hanem öl az a rendszer is, amely tűri, hogy a dolgozó ember ne tudjon gyermekének kenyeret és tejet adni. Reformokat és reviziót akarunk. Hogyan és kivel akarhassunk revíziót, amikor a munkások gyermekei, a jövő nemzedék ilyen lehetetlen viszonyok között nevelődik fel? Ha ez a helyzet a dolgozó munkásaknál, akkor milyen lehet a helyzet azoknál a tízezreknél és százezreknél, akik munkanélküliek 1 ? A munkanélküliek pontos számát, sajnos, nem tudjuk. Ha jól emlékszem, éppen Csik t. képviselőtársam volt az, aki egyszer a munkanélküliek számát 300—500.000 főben állapította meg itt ebben a Házban. Pontos statisztika nincs, tagadhatatlan azonban, hogy az ipari munkásság munkanélküliéinek számát meszsze túlhaladja a mezőgazdasági munkanélküliek szánnia. Amióta Jézuisi megtanította az ő apostolait a Miatyánkra, azóta naponta milliók és milliók mondják el, íhogy: »Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!« De bár Jézus Krisztus tudta, hogy az ő mennyei atyja elegendő kenyeret ad, mégis azt is tudta, hogy ezért a mindénnapi kenyérért ádáz harc fog a világon kitörni. A Népszövetségnek a világ nyomorúsága ellen küzdő bizottsága jelentette például, hogy a múlt évben 276.000 zsák cukrot, 2 millió zsák kávét, 56 millió métermázsa gabonát, 14 millió métermázsa rizst, 250.000 métermázsa konzervet, 1-5 millió métermázsa húst, 2-5 millió métermáizsa cukrot, azaz több milliárdos értéket semmisítettek meg készakarva. Öriási és szörnyű hiba és baj, hogy amikor az emberi társadalom egy nagyon nagy része éhezik, akkor a kapitalizmus eltünteti, megsemmisíti ezeket a javakat, csak azért, hogy az ő kalkulációjába és áraiba hiba ne csússzék. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy a munkanélküliekről beszélve hangsúlyozzam, hogy a munkanélküliséget nem tudjuk elég sötét színekkel megfesteni. Szomorú esetek voltak az én szakszervezeti praxisomban, és valószínűleg másoknak is voltak ilyen eseteik. Egy nap elljött például égy hétgyermekes atya és elmondotta, hogy este nem mer korán hazamenni, amikor még fennvaunak a gyermekei, mert ha fennvannak, enni kérnek tőle és ő nem tud adni. Egy hétgyermekes atya meséli, hogy este 11 órakor jár haza, és ha felébred a kisgyereke és zsíroskenyeret kér, nem tudja megadni a zsíroskenyeret, mert nincs. Méltóztassék elhinni nekem, nincsen erkölcsileg rombolóbb dolog, mint a munkanéküliség. Ha a Markó utcai fegyencek statisztikáját nézi az ember, egészen biztosan azt találja, hogy számtalan fiatalember és fiatal munkás a munkanélküliségből kifolyólag került a Markóutcába. Tagadhatatlan, hogy a prostituáltak tekintélyes számát is a munkanélküli munkáslányokból kikerülő szám lényegesen növeli. De általában borzasztóan lesújtó, erkölcsileg lesújtó, hogy nem tud gyermekeinek megfellelő ellátást adni egy apa, aki végeredményben nem azért nősült meg és nem azért alapított családot, hogy ő azután abban a családban egy senki, egy niemand legyen, mert nem lehet egy apának tekintélye, amikor a legelsőbbrangú szükségletről, a kenyérről sem tud gondoskodni. Hiszen vasárnapról-vasárnapra hozzák a rendőri krónikák az elszomorító híreket. A vasárnapi rendőri krónika szerint: megölelték, megcsókolták egymást, azután leugrottak a IV. emeletről és meghaltak. Majd ismét egy házaspár. Miért akartak meghalni? Nincs a férjnek állása, nem akarunk a városligeti padokon aludni — volt a válasz. Mindenütt, ahol az idő : sebbek állást keresnek, az a válasz, hogy: ím csak a fiatalembereket alkalmazzuk. Ha viszont a fiatalság elhelyezését nézzük meg, mit látunk! Legyen szabad erre vonatkozólag a genfi Munkaügyi Hivatal legutóbbi statisztikáját ismertetnem, amely megállapítja, hogy Németországban 100-ból 26, Dániában 28, Amerikában 27, Finnországban 33'5, Angliában 30.5, Magyarországon 42, Olaszországban 41, Norvégiában 27, Hollandiában 27, Svédországban 33, Svájcban 15 és Csehországban 22 azoknak a munkanélküli fiatalembereknek a száma, akik 24 éven aluliak. Magyarország tehát a genfi Munkaügyi Hivatal szerint első helyen áll a fiatal munkanélküliek számában. (Rajniss Ferenc: A magyarorszgi jelentést az elnöknek iki készítettel Ez az elnök jelentésében van!) Rajta van: Internationales Arbeitsamt, Genf, C. B. 20/1935, Ez hiteles statisztika. A munkanélküliség kérdéséről még csak a következőt akarom mondani. Vasárnap kint voltam a kerületemben — nem akarom megnevezni azt a községet, ahol voltam, mert nem akarok a község tekintélyének ártani — és ott munkanélküli testvéreimmel beszéltem, akik azt mondották: kőművesek vagyunk, két év óta nem kerestünk semmit, munkanélküliek vagyunk. Azt kérdeztem tőlük: emberek, mondjátok meg nekem, miből éltek, miből tartjátok fenn családotokat? A munkások nem válaszoltak. Kétszer-háromszor kérdeztem, nem válaszoltak. Este azután a családban, amikor már úgy látták, hogy senki sincs ott, újból megkérdeztem: mondjátok meg nekem, — mert ez nekem lelkiismereti furdalás! okoz — miből éltek? Erre azt mondották nekem, hogy: »Képviselő testvér, ebben a községben vagyunk vagy százan, akik naponkint este kimegyünk az erdőbe, ott lopjuk a fát és azután összegyűjtjük. Ezért kapunk 1 pengő 80 fillért, 2 pengőt, és abból élünk.« »Na, és a hatóság?« »A hatóság tudja.
