Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Az országgyűlés képviselőházának Ê0. győződve arról, hogy a magyar társadalom képének és a magyar agrártermelés rendszerének gyökeres átalakítása csakis oly módon lehetséges, ha a miai örökösödési illetékek néhány százalékát legalább kétszer vagy háromszorosára felemeljük, hangsúlyozva, hogy erősen progresszíven csak a nagybirtokoknál kezdve. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Természetesen nemcsak az agrároldalon, de ugyanennek a követelésnek kell érvényesülnie az egyéb, az ingó vagyonoknál is. Utolsó és befejező mondatul csak a következőket hangsúlyozom. Nem tudom, ki lehetett-e érezni beszédemből, hogy itt vannak a problémák és velük szemben a nagy mozdulatlanság, amely a Ház minden tagjának a beszédéből kisugárzott. Mindenki megrajzolta a diagnózist, mindenki követelte a megoldásokat és érzi, hogy itt nagy tehetetlenség uralkodik. Meg vagyok arról győződve, hogy eredményt elérni csak akkor lehet, ha a komoly eredményekért nagy áldozatokat fogunk hozni, ennek iránya az, amelyet most voltam bátor nagy vonásokban vázolni. A költségvetést, mint az előbb említettem, elfogadom. [Éljenzés jobbfelöl és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik. — Esztergályos János: Egy reformer ifjú, aki az életet nyitott szemmel nézi és látja. Gratulálok, Matolcsy úr, nagyszerű volt!) Elnök: Szólásra következik? Eötvös Lajos jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza; T. Képviselőház! Nagy élvezettel hallgattam az előttem szóló nagy statisztikus, teoretikus nagyon sokat tudó közgazdász megállapításait, fejtegetéseit. Azt hiszem, ha ő ezt a nagy tanultságot a mindennapi élettel össze fogja kötni, akkor az ő tudásának a nemzet még igen sok hasznát fogja látni. Külpolitikai kérdésekről nem kívánok beszélni, csak leszögezem azt, hogy mindenben teljesen egyetértek azokkal a megállapításokkal és iránymeghatározásokkai, amelyeket Sigray Antal gróf t. barátom fektetett le nagyszerű költséigvetési beszédében. A költségvetés vitáját uraló problémákról sem kívánok szólni, hiszen azok a vitának ebben az előrehaladott . stádiumában már csaknem teljes egészükben ki vannak merítve. Én inikább talán a mának, szerény véleményem szerint legfontosabb problémájával, a mindennapi élettel, a falu életlehetőségeivel kívánok foglalkozni. Mert mi. akik ott élünk a nép között, látjuk, hogy milyen a gazdasági helyzet, nem pedig azok, akik íróasztal mellől tanulmányokból — megengedem, hogy a legszebb tanulmányokból — és hivatalos jelentésekből ítélik azt meg. Mi látjuk azt, hogy milyen nagy nyomorúsággal küzd a falu népe, mi látjuk azt, hogy sokszor a mindennapi élelemre sincsen pénze egy-egy földművelő családnak; látjuk azt, hogy gyermekeik a rossz táplálkozástól sápadtan lézengenek, látjuk azt, hogy. télen alig tudják a szülők gyermekeiket iskolába engedni, mert nincsen meleg ruha, nincsen meleg lábbeli. Ismerek községeket, ahol összesen^ 5—10 pengőt nem lehet összeszedni. Én a valóságot mondom és énrám talán mégsem lehet azt mondant, hogy izgatok. (Ügy van! balfelől.) De látom a helyzetet és rá is mutatok arra, mint ahogyan rámutattam évek hosszú során át. De nemcsak rámutattam ezekre a bajokra, hanem meg is mondottam, hogyan lehet ezeket orvosolni. Rámutatott erre gazdaképviselőtársaim KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ I. ülése 19 $5 május 25-én

} szombaton, 479 legtöbbje is, rámutattak a gazdasági egyesületek, rámutattak a mezőgazdasági érdekképviseletek, rámutatott az agrársajtó is, de sohasem arra mutattunk rá, amit nem lehet orvosolni a mai helyzetben, aminek orvoslása nem mitőlünk függ, hanem a világválsággal vagy a külfölddel kapcsolatos. Mert én minden mai ellenkező gyakorlattal szemben azt állítom, hogy minden olyan ígéret, vagy minden olyan követelés, amely nem teljesíthető, népboilondítás, demagógia. (Ügy van! Úgy van! Taps a baloldalon.) Panaszaink, sajnos, nem találtak meghallgatásra és annak ellenére, hogy a miniszterelnök úr az úgynevezett nemzeti munkatervbe csaknem Összes agrárköveteléseinket átvette, sőt a nemzeti munkaterv előszavában azt mondja, hogy a kormánynak ezekkel a dolgokkal azonnal foglalkoznia kell, mert különben a falu és az ország népét a legnagyobb veszélybe sodorjuk, mondom, ennek ellenére sajnosán kell konstatálnom, hogy az első Gömbös kormány hivatalba lépése óta ezekben a kérdésekben úgyszólván semmi sem történt. (Ügy van! balfelől.) Pedig ugyancsak a miniszterelnök úr állapította meg a nemzeti munkaterv végszavában, hogy minden programm és így ez a nemzeti munkaterv is csak annyit ér, amennyit abból megvalósítanak. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nem beszélek én valamennyi 95 pontról, nem beszélek én az egész munkatervről, bár itt meg kell állapítanom a divatos elnevezésekkel szemben azt, hogy ez nem új programm, ez nem reformprogramm, hanem csaknem teljes kisajátítása a mi egész agrárprogrammunknak, amelyet évek óta hangoztattunk (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Szerzői jog bitorlása.) és összegyűjtése az országban elhangzó szinte összes kívánságoknak. (Drozdy Győző: Az is baj, ha a ti programotokat valósítjuk meg? — Zaj a bal- és szélsőbuloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkasfalvi Farkas Géza: Nem beszélek az egész programúiról, mert mi most csak annak az öt-hat pontnak teljesítését kívánjuk, amelyek teljesíthetők s amelyekre a miniszterelnök úr is azt mondta, hogy ezdket azonnal meg kell valósítani. Ezért kérdem én, mi az oka annak, hogy a miniszterelnök úr csaknem három év alatt még mindig nem csinálta meg ezeket az azonnal megvalósítható dolgokat. Ki akadályozta meg ebben? De hiszen a miniszterelnök úr kijelentette, hogy a többségipárt őt programmja megvalósításában sohasem akadályozta és minden javaslatát elfogadta. Ezek a miniszterelnök úr szavai. (Mozgás a középen.) Itt térek rá arra, amit a t. képviselő úr közbeszólásképpen mondott. Mi agrárképviselők boldogok lennénk, ha valahára a mi programmunkat megvalósítanák. Nem törődünk azzal, hogy ki valósífja meg, de valósítsák! meg, mindenkinek tapsolni fogok, ha megvalósítja. (Gr. Sigray Antal: Ez á helyes!) A nemzeti munkatervnek, ha jól emlékszem, 36. pontjában foglaltatik az egyik legnagyobb agrárkövetelés (Halljuk! Halljuk!^ a baloldalon.) és pedig az, hogy a mezőgazdasági termelést és általában a termelést olcsóbbá .kell tenni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Conditio sine qua non-ja a mezőgazdasági produktív termelésnek az, hogy ha már mezőgazdasági cikkeink, állataink árát nem. tudjuk a termelési költségek szintjére hozni, akikor legalább a termelési költségeket szállítsuk 72