Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

480 Az országgyűlés képviselőházának 20. ülése 19$ 5 május 25-én, szombaton. le. (Rassay Károly: Sehol a világon nem jöttek rá erre, csak a 95 pontban. — Kun Béla: Az üzemanyagok folyton drágainak!) De megakadályozta ezt — szinte szégyelem ezt a szót kimondani, mert évek óta mindig ezt hangoztatjuk — a karteleknek óriási módon megnövekedett hatalma és befolyása, amellyel szemben — nem akarok erről hosszasabban szólni — a kormány teljesen tehetetlen. Elsősorban Tyler állapítja meg, hogy a mezőgazdasági helyzetnek ez a legnehezebb pontja Magyarországon. Az úgynevezett nemzeti egység pártjának élharcosai, nagyon jól fizetett párttitkárai . . . (Mozgás a jobboldalon. — Rassay Károly: Ez relatív dolog.) Bocsánatot kérek, 200—300 pengő fizetés és ellátás, elég jó fizetés. (Fábián Béla: Ellátás is? — Zaj.) Ha Budapestre jönnek. (Zaj a jobb- és baloldalon.) Egyes élharcos urak ki vannak küldve bizonyos szónoklatokat tartani külön díjazás mellett. (Bródy Ernő: Díjazás mellett?) Igen. Hiszen méltóztatik talán a törvényszéki rovatot olvasni. Miért méltóztatik akkor kérdezni ezt? (Bródy Ernő: Cicerók fizetve! — Derültség. — Zaj.) Különben, ha már ezt méltóztatik mondani — én magamtól igazán nem tértem volna ki erre — nem tudom, hogy ez a külföldi mintára megcsinált óriási szervezet, amely behálóz mindent ebben az országban, miből lesz fizetve ebben a nyomorult, elszegényedett országban, honnan van erre pénz? (Igaz! Ügy van! bal felől. — Bródy Ernő: A rendelkezési alapból. — Zaj.) Nem elég ahhoz a rendelkezési alap. (Rassay Károly; Azt látjuk, mert felemelték! — Derültség és zaj-) Ez az élharcos-párttitkár társaság hirdeti, hogy a kormány máris elbánt a kartelekkel. Hát mi gazdák ezt nem érezzük. Egy statisztikusunk mondja, hogy közel 400 kartel van. Hiszen ez már egész kartelország! Vagy. méltóztassék venni azt, amikor azt mondják, hogy leszállították a nagyipari cikkek árait. Hol, miben"? Megengedem, hogy olyan dolgoknál leszállították, amelyek minket, gazdákat, abszolúte nem érdekelnek, de vegyük sorra a legfontosabb cikkeket, amelyekre a gazdáknak a mindennapi termeléshez szükségük van, vegyük például a vasat, vagy a szenet. Leszállottak-e ezeknek az árai? Ha a statisztikai hivatal hivatalos indexszámait vesszük, amelyeket az 1913-as utolsó békeévhez képest állapít meg, akkor azt látjuk, hogy à barnaszén indexszáma 1933 elején, tehát néhány hónappal azután, amikor az első Gömbös-kormány hivatalba lépett, 126 volt és ma ugyanannyi; a kőszéné 168 volt. ma ugyanannyi; az épületfáé 75 volt, ma 97! (Igaz! Úgy van! balfelöl.) De összegezzük a mezőgazdaság és állattenyésztés együttes indexszáma 1933-ban 72 volt, ma 73 annak ellenére, hogy a inult évi rossz termés folytán a .terményárak nagymértékben emlkedtek. Mármost vegyük ezzel szemben az ipar általános index-számát. Ez volt 1933-ban 105 és ma 109. Amíg tehát a mezőgazdaság indexszáma 1-gyel emelkedett, addig az ipar általános index-száma 4-gyel emelkedett. (Kun Béla: És a szérum-kartel áraival mi van?) Hogy mennyire védjük a nagyipart a konkurrencia ellen, erre is felhozok egy példát. Hogy a sziléziai szén be ne jöhessen, a Szob-Budapest közötti távolságra 400%-os fuvardíjdrágítást léptettünk életbe. Ezt természetesen nagyon jól kihasználják a mi hazai szénbányáink, annyira kihasználják, hogy például békében a gazda egy métermázsa szénért fizetett 6 kilogramm búza-értéket, ma pedig\ fizet 17 kilogramm búza-értéket. (Esztergályos János: Közben a bányamunkások ébenhalnak, Vida Jenőnek pedig egymillió pengő évi jövedelme van!) A részvényjogi reformot kellene megcsinálni, t. képviselőtársam. (Igaz! Ügy van! balfelől és a szélsőbaloldalon.) De menjünk tovább. A vas ára nagyban mázsánként ma is 36 pengő, kicsiben 42 pengő. De hogy ezt nem agrárius elfogultsággal mondom, bátor vagyok megmutatni az egyik legelőkelőbb gépgyárunk levelét, amely gyárnak szemrehányást tettem, hogy géprészeket magas áron ad el. Ez a gépgyár nekem a következőket írja mentegetődzéskép (Olvassa): »A szén ára öt esztendő alatt alig változott, sőt a 3%-os forgalmiadó és a nemrég életbeléptetett 7%-os szénilleték folytán végeredményben ez az ár ma magasabb, mint amikor a búza 30 pengő volt.« Ezt egy gépgyár mondja. (Tovább olvassa): »A vas ára ugyanaz, mint öt évvel ezelőtt volt. Mi mindent elkövettünk, hogy termelésünk ezen egyik legfontosabb komponensét olcsóbban szerezzük be, azonban ezirányú fáradozásunk sikertelen maradt, mert a Máv. Gépgyár, a RimamuránySalgótarjáni Művek rt. és a Weisz Manfréd Acél- és Fémművek rt., az a három cég, amely a vasat a szakma részére szállítja, olyan kitűnően megértik egymást, hogy a mi ezirányú igyekezetünk mindezideig eredménytelen maradt.« (Rassay Károly: Az Állami Gépgyár is? Tizenkétmilliót ráfizetünk!) Ezért a megállapításért felelős az a legelső gépgyárunk, amely ezt mondja. Ezt csak azért hoztam fel, nehogy azt higyjék, mintha agrárelfogultság beszélne belőlem, amikor ezeket konstatálom. (Zaj a baloldalon.) De ha már a gépgyáraknál vagyunk, akkor vagyok bátor megemlíteni azt a rettenetes anomáliát, amely azokkal a szegény emberekkel történik, akik a konjunktúra idején gépügynökök rábeszélésére gépeket vettek. (Kun Béla; A foldmívelésügyi minisztérium propagálására.) Körülbelül 10—12 ezer pengőért vették ezeket a gépeket, hosszú ideig fizették is a részleteket, de azután, amikor jött a dekonjunktúra, nem bírták tovább fizetni, jóllehet sokszor már 6—7—8 ezer pengőt is kifizettek. Ekkor jöttek az árverések, jöttek a fenyegetések, az ügyvédi költségek, úgyhogy ma, annak ellenére, hogy sok gazdának már el is árverezték a gépét, mindezekkel a költségekkel együtt még mindig 6—8—9 ezer pengővel tartoznak. Ebbe igazán bele kellene avatkoznia az igazságszolgáltatásnak. (Esztergályos János: 100 pengőért árvereztek el cséplőgépeket! — Kun Béla: A kormány propagálására történt ez a nagy gépvásárlás! — Zaj a baloldalon.) De menjünk tovább. A bőrkartel a múlt évben 30%-kal. ,a textilkartel 40%-kal emelte árait. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: És leszállította a munkabéreket!) Azt önök méltóztatnak a legjobban tudni, hogy milyen béreket fizet; etekintétben • önök autentikusabbak, mint én. Még egy különös dolog is történt ezen a téren, amely kormányintézkedéssel kapcsolatos. A sertéspestis-szérum (Kun Béla: Itt vagyunk már!) a legfontosabb állatgyógyászati cikk; mint preventív eszköz, egyike a legfontosabbaknak állategészségügyünk szempontiából. A kormány leszállította az árát 10%-kal. Demi történt? Abban a pillanatban az előállító intézetek az állatorvosok megrendelési összegéből adott 10%-os kedvezményt elvonlak. Erre az-