Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. delemügyi tárca, a fejlődés azonban olyan irányú volt, hogy a háború előtti évben a két tárca költségvetési részesedési aránya már ugyanakkora. Ez az irányzat a háború után a szanálási évtized alatt tovább folytatódott, úgyhogy az előttünk fekvő költségvetésben a földmívelésügyi tárca költségvetése csak 3-9%-kai részesedik az összesből, a kereskedelemügyi tárca pedig közel 6%-kai. Igen t. Ház! Meg vagyok győződve arról és azt hiszem, az egész Ház egyetért, velem abban, hogy ez az eltolódás, amely azt jelenti, hogy a földmívelésügyi tárca részesedése folytonosan csökken, nem annak a következménye, mintha a mezőgazdaság problémái évről-évre csökkennének, hanem csak annak, hogy a földmívelésügyi tárca előirányzata elégtelen. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Meg vagyok győződve arról, hogy a kereskedelemügyi tárca másfélszeres részesedési aránya nem azt jelenti, mintha az ipari kérdések túlságosan bőven volnának kiszolgálva, hanem csak azt, hogy a mezőgazdasági problémák Magyarországon alárendelt és elhanyagolt kérdések, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Teljesen igaz!) pedig nagyon jól tudjuk, hogy ezen a téren a problémák a feszültségig duzzadtak. Fel lehetne éppen említenem azokat a problémákat, amelyeket az előttem szóló költségvetési szónokok már mind felemlítettek és ezek az árproblémák, az agrárolló, az adósságrendezés, a telepítés kérdése, de ezek részletes megvitatás tárgyát képezik. A telepítés kérdésével kapcsolatban csak azt vagyok bátor hangsúlyozni, hogy ezekre a feladatokra nagy áldozatot kell fordítanunk. Azt sohasem szabad elfelejteni,— s akkor majd mód lesz rá, amikor a telepítés kérdését itt a Házban tárgyaljuk — hogy semmi áldozat nem nagy ahhoz, hogy ezt a kérdést helyesen és reálisan oldjuk meg. Mert ezeknek a hátsó soroknak üressége annak a következménye, hogy a háború előtti kormányok ezt a kérdést elhanyagolták s erre soha áldozatot nem fordítottak; oda vezetett ez a politika, hogy a hétmillió holdat kitevő föld idegen népnek, jutott, a képviselőik pedig nem itt, hanem Bukarest, Belgrád és Prága parlamentjeiben ülnek. Igen t. Ház! Az idő élőrehaladottsága miatt nagyon röviden lehet csak kitérnem ezekre a kérdésekre, de éppen azért, (mert a földmívelésügyi tárca problémái óriásiak, azt hiszem, mégis helyes egy irányvonalat megrajzolni, amelyen haladva az erre a tárcára háruló feladatok feltétlenül helyes irányban oldassanak meg. Ha a költségvetési tétéleket a földmívelésügyi tárca keretén belül átvizsgáljuk s ha az ott felmerülő szükségleteket a kor követelményeinek megfelelően kívánjuk kielégíteni, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a földmívelésügyi tárca 30 millió pengős költségvetési összege jóval nagyobbra, 80—90 millióra adódik 'ki. Ennek az óriási összegnek, amely csak első pillanatra látszik óriásinak, égy nagy része, közel 20 millió pengő a mezőgazdasági szakoktatás fedezésére fordíttatnék, közel 5 millió pengőt állategészségügyi és egyéb ügyek megvalósítására, 25—30 milliós összeget pedig éveken keresztül az egész agrártársadalom életéi átalakító telepítési vagy helyesebben földreform céljaira kell előirányozni. Igen t. Ház! Meg vagyok győződve, Ihogy ez a látszólagosan nagy összeg nem aránytalan a költségvetés fő összegéhez képest, mert ez csak azt mutatná, hogy a földmívelésügyi tárca részesedése a költségvetésben ugyanÚése 19

è5 május È5-én, szombaton. 47Í olyan lenne, mint régebben volt s csak éppen megkétszerezné azt, ami a kereskedelemügyi tárcára esik. Nagyon jól tudom, hogy ennek az összegnek egyik évről a másikra való előteremtése teljesen lehetetlen, de azt hiszem, az a helyes, ha ezt a kalkulációt, ezt a számítást csak egy olyan emelkedésnek tekintjük, amelyre feltétlenül rá kell lépni, hogy néhány év múlva a földmívelésügyi tárca és a kormányzat tényleg hivatása magaslatán állhasson. Igen t. Ház! Nagyon jól tudom, hogy akik követeléssel élnek, rendese» abba a hibába szoktak esni, hogy nem mondják meg ezeknek az óriási összegeiknek fedezetét, Én erre később vissza fogok térni, de előbb át szeretnék térni a költségvetés szerintem legnagyobb hiányosságának ismertetésére, arra, hogy a költségvetésben nem érvényesül eléggé a szociális szempont, sémi a bevételi sem a kiadási oldalon. Közvélemény az, hogy mezőgazdiasági munkásságunk és törpebirtokoseágunk szociális biztosításának hiánya ma már nemzeti szégyen és amikor az ipari munkásság, a vasütasság, a tisztviselőtársadalom, sőt olyanok is, akiknek jövedelme akkora, hogy ebben a kategóriában biztosítva nem lehetnek, betegség elleni biztosításra, illetőleg ellátásra meg vannak szervezve. Ezzel szemben nélkülözi ezt az agrárlakosság széles rétege, ahol az évi 200—250 pengő keresményből, nem egyszer igen sok családtagnak kell megélnie. Pedig ez a helyzet agrár munkásságunkat a szociális biztosítás alanyává avatja és meg vagyok győződve arról, hogy itt föltétlenül sürgős beavatkozásra van szükség. (Buchinger Manó: Igaz!) De az sem felejtendő el, hogy amíg a városi lakosság túlontúl nagy megszervezése az orvostársadalom munkanélküliségéhez vezetett, addig a mezőgazdasági munkásságnak és a törpebirtokos napszámosoknak megszervezése nem jelenti és nem fokozza az orvostársadalom hanyatlását, hanem igenis az orvosmunkanélküliség csökkenését idézné elő, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) egyszerűen azért, mert ez a társadalmi réteg az orvosi ellátásnak költségeit megfizetni ma már úgy sem képes. (Ügy van! Úgy van!) A szülési segélynek kérdése szintén ennél a társadalmi rétegnél a legnagyobb fontosságú, mert a csecsemőhalandóság itt a legnagyobb, a műveletlenség mellett egyszerűen a szegénység miatt. Egy ilyen felszólalás keretében lehetetlen ismertetni a mezőgazdaság* szociális biztosításának tervezeteit. Csak felemlítem Kovrig Béla kitűnő szociálpolitikusunknak számításait, amelyek szerint a mezőgazdasági munkásság szociális biztosítása 34 millió pengőbe kerülne évenként. Ezt az eredményt az én számításaim ugyan túllépik, amint azt ősszel megjelent könyvemben közöltem és 48 millió pengős öszszeg adódik azért, mert a mezőgazdasági munkásság mellett a törpebirtokos, az öt katasztrális holdnál kisebb földtulajdonnal rendelkező törpebirtokos kategóriára is kiterjesztettem számításaimat. Tettem ezt azért, mert tapasztalatból tudom, hogy ennek a társadalmi rétegnek egyedeit, akiknek egy kis házuk vagy egy-két holdnyi földjük van, a magas kórházi költségek, 200—300 pengő összegű költségek a tönk szélére juttatják, tekintettel arra, hogy ezeket feltétlenül és minden körülmények között behajtják kis ingatlanukon. Ezzel kapcsolatosan szabad lesz felolvasnom egy kérvényt