Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. ülése 1935. évi május hó 25-én, szombaton, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Határozathozatal Temple Rezső azon indítványa felett, hogy az 1935/36. évi állami költségvetés általános vitájának tartamára az ülések ideje napi 12 órában állapíttassék meg. — A magyar állam • 1935/36. évi költségvetésének tárgyalása. Felszólaltak : vitéz Martsekényi Imre, Fábián Béla, Matolcsy Mátyás, Farkasfalvi Farkas Géza, vitéz Miskolczy Hugó, Tobler János, Drozdy Győző, gr. Apponyi György, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter, Malasits Géza. — Interpelláció : Osoór Lajos — a pénzügy- és igazságügyminiszterhez — a gazdaadósok elleni árverések tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen voltak : Darányi Kálmán, Fabinyi Tihamér, Hóman Bálint, vitéz Kozma Miklós* Lázár Andor. (Az ülés kezdődik délben 12 óra í perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. A jegyzőkönyv vezetésére vitéz Miskolczy Hugó, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Kakovszky Tibor, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Brandt Vilmos jegyző urat kérem fel. T. Ház! Mielőtt a napirend tárgyalására áttérnénk, a házszabályok 132. ^-ának 2. bekezdése értelmében határoznunk kell Temple Kezső képviselő úr azon indítványa felett, hogy az 1935/36. évi állami költségvetés általános vitájának tartamára az ülések ideje napi 12 órában állapíttassák meg. Kérem azokat a képviselő urakat, akik az ülések meghosszabbítására vonatkozó indítványt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Farkasfalvi Farkas Géza: Nem lehet 12 órát tárgyalni! Elbírja ezt valaki?) Többség. Kimondom a határozatot, hogy a Ház az indítványt elfogadja, A most hozott házhatározat értelmében a Ház tanácskozásait déli 12 órától este 12 óráig folytatja. Napirend szerint következik a magyar állam 1935/36. évi költségvetésének folytatólagos tárgyalása. (írom, 34.) Szólásra következik Haám Artúr képviselő úr. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik vitéz Martsekényi Imre képviselő úr. vitéz Martsekényi Imre: Mélyen t. Képviselőház! En azon választópolgáraim nevében, akiknek bizalmából itt ülök, és azon háborút járt frontharcos tábor nevében kívánok a költKÉPVI8ELÖHÁZI NAPLÓ I. . ségvetéshez hozzászólni, amelynek bizalmából öt éven keresztül a főváros törvényhatósági bizottságában helyet foglaltam. Ha előttem szólott képviselőtársaim beszédeit néhány tőmondatban foglalnám össze, akkor gondolatmenetüket azzal adnám vissza, hogy azt mondanám: köülbelül mindenki először numerikusan szólt a költségvetészhez, taglalta azt jó vagy rossz oldaláról s utána politikai konzekvenciákat vont le. A politikai konzekvencia levonása tagadhatatlanul bizalom kérdése. Ellenben egy közös vonás húzódott végig a beszédeken, akár bizalommal, akár bizalmatlansággal volt az illető felszólaló képviselőtársam a kormánnyal szemben: a gazdasági válság, amely a kormány iránti bizalmat mindenkor erősítette és a kormánnyal szemben való bizalmatlanságot mindenkor enyhítette. Mélyen t. Ház! Én ebből a gazdasági világválságból kiindulva óhajtanám a költségvetést taglalni, mert tagadhatatlan, hogy egy nagy világválság közepette született meg ez a költségvetés. Tagadhatatlan, hogy nemcsak egy ilyen kis ország büdzsetáris hajója nem stabil, hanem a körülöttünk levő nagy országok költségvetéseben is igen nagy deficitek fedezhetők fel. S amikor politikai paktumoktól hemzseg az egész világ, amikor egy régi gazdasági és politikai rendszer van letűnőben, amikor mindenünnen átalaalakulások hírét hozzák a lapok, a rádió és a telefon, amikor a nincstelenség, a nyomor, a munkanélküliség üli meg a lelkeket, amikor megrögzött gondterjesztők — így ahogy mondom, a szó legszorosabb értelmében — az egész világot igyekeznek különböző háborús vagy gazdasági hírekkel megőrjíteni: akkor kuriózumképpen megemlíthetem, hogy igaza volt annak az amerikai orvosnak, aki — úgylátszik — ráérő idejében kiszámította, hogy ha az idegbajosok száma ilyen arányban fog növekedni, mint ma, akkor 250 év múlva az egész világ idegbeteg lesz. Amikor ilyen körülmények között született meg ez a költségvetés, csak a legnagyobb objektivitással, minden néven nevezendő politikumot félretéve, nyúlhatok bírálatához és taglalásához, 70