Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-20

464 Âz országgyűlés képviselőházának 20. ülése 1935 május 25-én, szombaton. különösen akkor, amikor ezt annak a tábornak nevében teszem, amely majdnem háromnegyed millió hősi halott-áldozatot hozott ezért az országért. Maga ez az ország azonban nemcsak háromnegyed millió hőst adott, hanem a háború utáni idők is sok-sok millió ember életét tették halódóvá. Ez az a bizonyos gazdasági háború, amelyben ma élünk és ebben az atmoszférában egy ilyen költségvetés — mint ahogy említettem — csak a legnagyobb objektivitás alapján bírálható. . Mindezen objektivitás és bizalom ellenére tagadhatatlan, hogy a költségvetés deficites oldalának fedezetére bizonyos adófedezeteket kell, hogy találjunk. Ha veszem azt, hogy a költségvetés deficitjét hogyan tüntethetjük el, akkor először felvetődik az a gondolat, hogy a kiadásokat kell csökkenteni. Tekintetbe véve, hogy a budgetnek a személyi kiadása a legnagyobb, erre nem én, hanem a túloldalról Éber Antal t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a kereseti átlagot lejjebb csökkenteni nem lehet, a fizetésekből elvenni nem lehet. Kiütközik tehát egy novum, egy valami új ebben a költségvetésben, amiről talán még egyik képviselőtársam sem beszélt és ez az ember, mélyen t. Ház, az az ismeretlen adófizető, az az ismeretlen hőse ennek a mai állapotnak. És ha veszem a másik oldalát, hogy tudniillik a bevételeket emeljük, megint odajutok, hogy az adóprést kell, hogy mozgásba hozzuk és végeredményben megint kiugrik belőle az ember, aki ezeket a terheket már nem bírja. Ebben a vonatkozásban sem lehet tehát mást csinálni, mint amit a pénzügyminiszter úr expozéjában nagyon helyesen, szerintem igen jól kifejtett, hogy tudniillik bizonyos hitelműveletekkel fedezzük ezt a deficitet. En nemcsak azon az alapon, hogy választóim bizalmából vagyok itt, szólok ehhez ia költségvetésihez, mint mondottam, 'hanem úgy érzem, hogy jogom van annak a tábornak a nevében kritikát gyakorolni a költséglvetés felett, mert ahlhoz a generációhozí tartozom, amely vérrel váltotta meg ehhez való jogát. Ahhoz a generációhoz tartozom, amely Európa többi államaiiban ma nemcsak, hogy szóhoz jutott, hanem vezetőszerepet kapott országa sorsának intézésében. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A háború óta az elmúlt 15 év alatti kormányok egyike sem gondolt arra, hogy ennek a generációnak itt, az országgyűlés Házában helyet biztosítson. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az első volt vitéz jákfai Gömbös Gyula bajtársunk, (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) aki a nyugati államok mintájára nekünk itt helyet biztosított és ezért viseltetünk mi bizalommal az ő személye és politikája iránt. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Mi nem'politizálni jöttünk ide, mert mi négy éven keresztül nem politikát csináltunk, hanem történelmet; még pedig úgy csináltuk a történelmet, hogy amíg a mi kezünkben tvolt az egész nemzet képviselete odakint, addig egy talpalatnyi földet idegen bitorló kezére jutni nem engedtünk. (Ügy van! a jobboldalon.) Most sem pártpolitikát csinálni jöttünk ide, hanem ezt a bizonyos magyar történelmet folytatni és csinálni a legnagyobb objektivitás és a legizzóbb! hazaszeretet alapján. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ha valaki, akkor, úgy érzem, mi, frontharcosok, mindig és mindenkor a legobjektjvebb 'hangot ütöttük meg és úgy érzem, hogy aa/t a bizalmat, amellyel minket idejuttattak, meg is fogjuk szolgálni. Mi azt mondjuk, annak ellenére, hogy az egész világ tele van azzal, hogy gazdasági válság, gazdasági krizis van, — lehet, hogy ebben a megfogalmazásban is helyes, de mi másképpen fogalmazzuk meg, és azt mondjuk — hogy emberválság és emiberkrizis van ebben a trianoni cölöpökkel szűkreszabott kis csonka országban. Hiszen ebből keletkezik tulajdonképpen a mi egész deficitünk. Nincs fogyasztóközönségünk elég és nincs adófizetőnk elég. Es itt lütközik ki az a novum, az ember. Érdemes volna megnézni, hogyan is állunk mi azzal a névtelen adófizetővel, szaporodik-e az, vagy kevesbedik? (Fábián Béla: Kevesbedik!) Mert én minden numerikus okadatoláson felül ennek a költségvetésnek reális és egyedüli bázisát abban látom, hogy a népesség száma emelkedik-e, tudunk-e neki munkát és kenyeret adni, hogy a reáeső adót ennek következtében megfizethesse. Lehet, hogy bizonyos valutáris elgondolások szintén befolyásolják a deficitet, de mi ebben a vonatkozásban azt kell, hogy tényként leszögezzük, hogy egy nemzet igazi pénzfedezete nem a pincékben lévő aranya, vagy pedig idegen nemzetek valutája, hanem az egy igaz magyar érzésben összefogott dolgozó magyar nép az igazi fedezete a mi pengőnknek. (Ügy van! Taps a jobboldalon.) — Fábián Béla: Egy kis aranyat is kell azért félre tenni!) Mélyen t. Ház! Ez az a bizonyos nemzeti egység gondolata, amelyet a , miniszterelnök úron keresztül a magyar kormány képvisel, ez az a bizonyos nemzeti egység gondolata, amelyet mi 17, meg 20 évvel ezelőtt odakinn a harc

1 tereken nemcsak hirdettünk, hanem át is éltünk és ezért áldozatot hoztunk, mi sem természetesebb tehát, mimt hogy ez a tábor e nemzeti egység gondolatának jegyében véli sérelmei orvoslását megtalálni. Mélyen t. Ház! Arra vonatkozóan, hogy hogyan állunk mi azzal, a névtelen adófizetővel, Benesnek, a csehszlovák külügyminiszternek egyik tudományos társaságban tartott beszédéből idézek, amelyben azt mondotta, hogy: »ösehszlovákiának 30—40 év mulvá a mai népszaporodás mellett, 20 millió lakosa lesz, ebből 15 millió csehszlovák. Ezzel Csehszlovákia kilép a kis nemzetek sorából, mert egy 15 milliós nemzetiséget már nem lehet elnyomni, vagy kir irtani.« Azután így folytatja: »Ugyanez fog történni Romániában és Jugoszláviában is. Az új nemzetek előretörése az európai politika tengelyét Közép- és Kelet-Európa felé tolja el.« Mit jelent ez? Egészen kulináris megfogalmazásban azt jelenti, hogy Európa politikai és gazdasági tengelye a Duna-medence felé, tehát felénk tolódik el. Nem közömbös tehát, hogy a körülöttünk lévő népek miként szaporodnak -a mi népszaporulatunkkal szemben. Itt kezdődik a költségvetés deficitje, itt kezdődik a magyar nép deficitje, itt kell a kormánynak minden vonatkozásiban annak a földhözragadt népnek a hóna alá nyúlni, amely utolsó filléreivel járul hozzá, hazafias érzésein keresztül ahhoz, hogy ezt az állami gépezetet fenn lehessen tartani. Tagadhatatlan, hogy a népi erő gyarapítását egyetlenegy államférfiú sem hagyhatja figyelmen kívül, mert erre épül fel az egész állam. En minden kommentár nélkül, egy pár statisztikai adattal szeretném illusztrálni, hogyan állunk a mi népszaporulatunk tekintetében. 1960-ra, a statisztikusok szerint, a germán és román nemzetek 293 millióra fognak szaporodni, a szláv nemzetek ezzel szemben 303 millióra. Ezt Európára értik. Nézzük ezzel szemben a magyar adatokat. Az 1920. évi népszámlálás adatai szerint, 15 évnél fiatalabb volt Magyar-»