Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

458 Az országgyűlés képviselőházának huszárok is kivették részüket abból a dicsőségből, hogy annak a nagy vezérnek jogosan az a híre, hogy csatát nem veszített. Ez az a falusi nép, amelynek 616.000 kis családjába ma a gond és kétségbeesés beköltözött. A másik fontos tétel pedig, t. képviselőtársaim e tekintetben az, hogy mi lesz azzal az 5 és % millió hold földdel. Árverésre lehet csak gondolni ugye, amikor a régi törvények alapjára helyezkedünk; ha tehát ma már megszűnnék a mai védettség és árverezésre kerülne a sor, hol van a magyar gazdaközönségnek a földfelvevőképessége, vagy majd a bankok vásárolják össze az összes földet? Leszáll tehát a föld ára, ami szintén óriási csapás a gazdasági életre. A harmadik szintén fontos szempont, amely figyelmet követel magának, a termelés megzavarása. Ehhez kapcsolódik a hitelkérdés és a hitelezők érdeke. Rámutattak már mások, de én is elmondom, hogy amikor itt magunk előtt látjuk megjelenni a falusi kisgazdát felszántott homlokával és lelkével, — mert hiszen gondok szántják a homlokát és lelkét — akkor mégis az első helyes álláspont, amelyet el kell foglalni, az, hogy nem ennek a kisgazdának érdekében kell elsősorban intézkedni, hanem igenis a köznek érdekében, az országnak érdekében, mert ez igenis az ország érdekében mielőbb megoldandó súlyos kérdés. Eddig a mentésnek nem volt más rendje, módja, minthogy moratóriumot, halasztást adtak a rendeletek az adósnak. Ezeket a kis házakat pedig védeni kell. A kicsiny családoknak százezreiből, millióiból tevődik össze a nemzet és ezek a milliók ott laknak a falvakban, azokban a kicsi házakban, melyeknek falai megrepedeztek, teteje pedig roskadozik. Valamikor ezer esztendővel ezelőtt sátrakban laktak az őseink és pedig azok az őseink, akik megszerezték nekünk ezt a ma annyira megcsonkítot földet. Ne méltóztassa

: nak mosolyogni azon, hogy ezer esztendős ősi példával hozakodom elő, de úgy vagyok, mint a magyar nép, a magyar falvak népe, amely az ő államalkotó, államot fenntartó lelkületével évtizedekre, évszázadokra is néz vissza és gondol előre amellett, hogy a mindennapi élet gondjaival küzd és birkózik. Különösen ismerem népemnek ezt a természetét az én kerületemben, mert én nagyatádi Szabó István kerületéből jöttem, ott vannak még nagyatádi Szabó Istvánok, Kalamár Jánosok, Domokos Józsefek, Szigeti Józsefek, Kisiván Jánosok. Vannak hozzájuk hasonlók, akik, ha küzdenek is a mindennapi élet nehéz terheivel, de azért szívükbe fogadnak minden gondolatot, minden eszmét, amelytől remélik az ország helyzetének megjavulását. Szívesen megfeszítik vállaikat, hogy egy irányzatnak, vagy akár egy férfinak alátámasszák csak azért, hogy ezáltal is előmozdítsák országuknak a jólétét s a jövőről is gondoskodjanak, mert e kérdésben nálunk nincs más feltétel, mint az, hogy abban az irányzatban és abban a férfiben, akinek segítségére vannak, bizalmuk legyen. Ez adta meg valamikor a piedesztált nagyatádi Szabó Istvánnak is. Idézőjelben mondom, a magyar falu bölcsője a magyar gondolatnak, a magyar akarásnak, a magyar függetlenségnek. Ez itt hangzott el. Ehhez hozzá lehet tenni azt is, hogy a magyar falu bölcsője a magyar jövendőnek. Védeni kell tehát a magyar falut s ezért nézzük meg azokat a rendeleteket, amelyek a magyar faluval foglalkoznak. 1933-ban végre megjelent a 14.000 számú rendelet. Ez a régi halasztó rendeletekhez képest némi haladást is jelent, mert rendszereid, ülése 1985 május 2U-én, pénteken. sítette az úgynevezett védett birtokot. Ennek a rendeletnek az intézkedései sem megfelelőek azonban és már nagyon kiegészítésre, helyesebben olyan intézkedésre szorulnak, amely ezt a kérdést alaposan, véglegesen és gyökeresen meg fogja oldani. Van azonban ennek a rendeletnek olyan intékedése is, amely intézkedés mintegy végleges jellegű kísérlet ebben a nagy rendelettömegben és ez az intézkedés az, hogy a 10 holdon aluli birtokoknál a kataszteri tiszta jövedelem 30-szorosán felüli bankterheket az állam fizeti ki. Fel lehet vetni azt a kérdést, hogy miért csak a bankterheket fizeti vissza és fel lehet vetni azt a másik kérdést is, hogy miért csak a 10 holdon aluli birtokoknál fizeti vissza a bankterheket? Hát a bankteherrel talán nem egyforma rangú teher az a másik teher, amelyet esetleg a parcellázónak tartozik fizetni a kisgazda és nem érdemel kíméletet és hasonló elbánást az a kisgazda, akinek fél holddal nagyobb birtoka van, mint 10 hold? Annak megvilágítására, hogy milyen nagy igazságtalanságokat hoz létre ez a helytelenül megfogalmazott szakasz, legyen szabad az életből vett egy kis példára hivatkoznom. Nagyatád mellett, Ötvöskónyiban, Jónás Vendel nevű kisgazdának van egy 10 holdon aluli kis birtoka, amelyet 5.000 pengőért vett, a vételárból eddig 1.500 pengőt kifizetett, 2.000 pengőt beépített. Be van kebelezve az eladó birtokosnak angol font sterling tartozása, amiből majd a megfelelő részt ' rajta behajtják, azonfelül azonban a parcellázó követelése is be van kelbelezve. El fogják tehát licitálni ennek a kis embernek a földjét, tekintet nélkül arra, hogy tartozásai jellegzetesen, speciálisan kisgazdatartozások. Mit tegyen most már ez a kis ember? Ne tegyen semmit, annak tudatában, hogy el kell pusztulnia, vagy pedig várjon a törvényhozástól, a kormánytól valamilyen mentő intézkedést? Talán annak az embernek a rosszízű, keserű humora fejezte ki a legjobban ennek a szegény kis embernek

? Jónás Vendelnek a helyzetét, aki azt a tanácsot adta neki, hogy átmenetileg addig is, amíg más megoldás nem kínálkozik legjobb, ha visszaköltözködik abba a bizonyos cethalba. (Derültség.) Van azután ennek a 14.000-es védettségi rendeletnek az a további hibája is, — amit t. képviselőtársaim már szintén felhoztak — hogy a kezesekről .nem intézkedik. A kezesség járulékos kötelem, osztja a fő'kötelem sorsát. A kezes tehát súlyosat» b helyzetbe nem kerülhet, mint az egyenes adós. A kezességről is kellett volna tehát intézkednie valamelyik rendeletnek, mindezideig azonban ez nem történt meg. Ennek a mulasztásnak következménye az, hogy a kezeseket vidéken a pénzintézetek irgalmatlanul végrehajtják, ellicitálják és behajtják rajtuk annak a kisgazdának az adósságát, aki a védett birtokosok fedezékében meghúzódik. Ennek a rendeletnek egy további baja és hiánya az a kaoszi, amely e körül a rendelet körül uralkodik. Itt tulajdonképpen egy egész rendeletcsomó van. A 14.000-es számú rendelethez 30 pótrendeletet adtak ki, ami ezeknek a rendeleteknek az áttekinthetetlenségét bizonyítja. T. Ház! A továbbiakban fel kellene hoznom a záloglevelek kérdését is, de ezt a kérdést t. képviselőtársaim már annyira kimerítették, hogy csak rámutatok arra, hogy milyen végtelenül nagy nehézséget támasztanak a bankok abban a tekinteten, hogy a záloglevelek ellenében kihelyezett kölcsönöket zálogleve-