Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

Az országgyűlés képviselőházának 19, gyermekes családapáknak szükségük van támogatásra, hiszen nem tudják taníttatni, neveltetni, ruházni gyermekeiket. Hozza he tehát a pénzügyminiszter úr az agglegényadót. Erre nézve addig is, amíg általános adórendezési törvényjavaslatot be nem nyújt a kormány, ; határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani, amely a következőképpen szól (olvassa): »Ha- •• tározati javaslat. Utasítsa a Képviselőház a ; kormányt, hogy addig is, amíg egy általános adótörvényt, illetve javaslatot a Ház. elé terjeszthet, terjesszen be a kormány egy törvényjavaslatot az agglegény adó tárgyában a többgyermekes családok könnyítésére.« En még tovább is mennék: megadóztatnám az egyke-rendszer ellenszereként még a gyermektelen házaspárokat is. (Helyeslés jobbfelől.) Egy kicsit nehéz ennek a kérdésnek a , megoldása, nem tartom azonban lehetetlennek, hogy megfelelő módon ezt a ikérdést is meg lehetne oldani. Azt ihiszeooa, senki nálam jobban nem tudja, nem látja és nem ismeri, hogy mit jelent ma falun gyermeket nevelni. Én, aki közöttük élek, .tudom és látom azt, amiről fogalmuk sincs azoknak, akik nem élnek a falusiak között. En sokszor látom és tapasztalom, hogy annak a falusi embernek a sóravalója sincsen meg, petróleuima sincsen, télen egész estéket sötétben tölt el, mert nem jut neki petróleumra, sőt — mondom — van olyan eset is, amikor nem tud a levesébe sót vásárölni. Foglalkozni akarok azzal a kérdéssel, amelyet szintén szocialista részről Takács Ferenc képviselőtársam vetett fel, és ez a munkáskérdés. En nagyon örülnék neki, ha ebben a kérdésben tényleg mag tudnánk egyezni. A munkabér-megállapításra vonatkozó 1925. évi törvény hatályát felfüggesztette egy miniszteri rendelet. A 'mezőgazdasági munkások ügyeiben való bíráskodásról szóló 1925. évi törvényt nem tartom ugyan minden tekintetben helyesnek — és meg is fogom világítani, hogy miért — de a •munkabéregyeztető-bizottságot újból életre kell hívni. (Helyeslés jobb felől.) Erre a közigazgatási emberek, a munkaadók és a munkások érdekében egyaránt annyira szükség van, hogy ezt, azt hiszem, senki a világon nem el-. lenzi, akinek az érdekszférájába tartozik ez a kérdés, csupán csak az adminisztrációs költségeken múlik. Azt hiszem, húszezer pengőből meg lehetne oldani ezt a kérdést, pedig ennél '>. többet ér, ha ennek a törvénynek hatályát nem : szüneteltetik, hanem ezt újból életre hívják, mert ebben az esetben a munkaadó és a mun- , kás közti viszony nem kerülne a bíróság elé, és az ezzel járó költségek megtakaríthatók volnának. Ami a hitelkérdést illeti, nagyon szeretném, ha a földbirtokrendezéssel kapcsolatosan hamarosan megértésre találna az, amit mondani fogok. Különböző javaslatokat hallottunk el- , hangzani ebben .a tekintetben. Az egyik'a tartozások bizonyos részének eltörlését, a másik azok hosszúlejáratú kölcsönné való átalakítását ajánlja. Az én megfigyelésem alapján — és ez azoknak a kisgazdatársaimnak is a felfogása, akik objektíve gondolkoznak — leghelyesebb volna ezeknek a kölcsönöknek hosszúlejáratú konverziós kölcsönné való átalakítása, amely kölcsön megmentené azokat a gazdaságokat, amelyek életképesek. Nem tudom, volna-e lehetőség arra, hogy ezeknek a tartozásoknak egy részét eltörüljék, «mert hiszen ebben az esetben már bizonyos érdekeket sértenénk, á betétesek ülése 1935 május 2A~én, pénteken, 455 terhére meníie ez. Ha ugyanis a bankkal lehet elintézni ezt a kérdést, akkor ennek semmi akadálya sincs, de én azt hiszem, hogy a betétesek bizonyos mértékben károsulnának, ha ezt a kérdést törléssel intéznék el. Azt hiszem, hogy egy ilyen hosszúlejáratú kölcsön, mint ahogyan a múltban volt, ma is teljesen megfelelne^ ennek a kérdésnek a megoldása szempontjából. A másik feladat pedig: megszervezni a hitelkérdést, a hitelszervezetek révén. Ma az a helyzet, hogy a falusi ember alig kap hitelt, akármilyen tehermentes ingatlana van. Csak a falusi kis hitelszövetkezetek azok, amelyek még valahogyan el tudják látni hitellel azokat az embereket, akiknek feltétlenül hitelre van szükségük. Arra nézve, hogy milyen esetek fordulnak elő falun, legyen szabad egy esetet felhoznom, amelyet egyik ismerősöm levélben közölt velem. Ez az eset mindenesetre jellemző a falu egészségügyi kérdését illetőleg is, tanulságos az egyke, de azonkívül a hitelkérdés szempontjából is. Az egyik gazdatársamnak, akinek két gyermeke van, kisleánya megbetegedett. A körzeti orvos azt mondotta, hogy operációra van szüksége, tehát menjen be vele Egerbe, vagy Budapestre. Igen ám, de nem volt pénze. Ezért rögtön elment a bankba és kért 150 pengőt kölcsön. Megkérdezte tőle a bankigazgató, hogy mire szükséges. Elmondta az esetet: »A kisleányom beteg és az ő operációs és kórházi költségeire volna szükséges a pénz, mert egy fillérem sincs«. »Jó kérem, de az nem megy olyan könynyen, mert hiszen itt nem osztogatjuk olyan könnyen a pénzt«. »De kérem, a feleségemnek 80 hold ingatlana van, amely teljesen tehermentes. Kérek arra kiadni 150 pengőt«. »Nézze, az én feleségem orvos. Szeretném, ha elvinné hozzá a leányát és megmutatná neki. Ha a feleségem is azt mondja, hogy operáció alá kell bocsátani a gyermeket, akkor majd adunk pénzt«. A szerencsétlen apa kénytelen volt gyermekét, akit imádott, elvinni ahhoz az orvosnőhöz. Az megvizsgálta - és megállapította, hogy igenis műtétre van szükség, még pedig sürgősen. Akkor visszament az apa és elmondta ezt a bankigazgatónak, akinek, mint említettem, felesége volt az orvosnő. A bankigazgató erre a következőket mondta: »Hát kérem, mi az ingatlanra még sem adunk pénzt. Nem volna magának valami eladnivalója?« »Nem tudok mit eladni, ^mert nincs már készletem«. Megjegyzem, hogy neki is van 80 hold földje, tehát a feleségével együtt körülbelül 160 holdjuk van, igaz, hogy a 'férfié meg van terhelve. »Nem tudok mást eladni, mint zöld búzát«. »Na látja, nagyon helyes. Mi megvesszük a maga zöld búzáját«. 150 pengő kölcsönt nem kapott, de kapott 700 pengőt egy vágón zöld búzáért. Ügy kötötték meg az üzletet, hogy a legközelebbi állomásra kell kiszállítani a búzát csépelve. Ez körülbelül 6 kilométerre van, ahogy én ismerem azt a községet. Elsőrendű búzatermelő vidék az és az a búza tiszavidéki búzának van minősítve. Amikor a Tiszához szállították a búzát, ott két pengővel kapott érte többet a kereskedelem, mint másutt. Nyáron -már két éve lesz ennek. Amikor elcsépelték a húzat, behívatták az illető gazdát és azt mondották neki, hogy szállítsa a búzát, de nem arra az állomásra, amelyre a kötés szólott, hanem szállítsa a Tiszához, amely körülbelül 35 kilométerre volt a községtől. Ö mindenesetre megtagadta ezt, mert neki olyan faradságba és fuvarköltségbe