Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

438 Az országgyűlés képviselőházának megfelelő kosok beosztásával. Kernelem, hogy ennek eredményei is rövidesen mutatkozni fognak. Telepítési kérdésekkel ez alkalommal nem óhajtok foglalkozni, hiszen a telepítési törvényjavaslat tárgyalásánál vagy a Ház plénumában vagy pedig a bizottságban módom lesz ezzel a kérdéssel tüzetesebben foglalkozni, de ezzel kapcsolatban legyen szabad az igen t. Háznak és az igen t. kormánynak figyelmét felhívnom arra, hogy indokoltnak vélem, hogy a tavasszal megejtett és a legapróbb részletekig menő statisztikai felvételek bizonyos irányban is feldolgoztassanak. Még pedig abban az irányban vélem őket külön feldolgozandóknak, 'hogy vannak az országban egészen jelentős területek, amelyek községeknek, azonkívül legeltető társulatoknak, volt úrbéreseknek, telkes gazdáknak, szóval különböző címeken szereplő tulajdonosoknak birtokait alkotják és ezek nagy részét legeltetésre használják. Telekkönyvileg ezek a birtokok a íközép- vagy a nagybirtokokhoz tartoznak. Amikor ez a statisztikai felvétel, a tavasz folyamán, márciusban történt, akkor például az egyik általam igen jól ismert birtokon a felvevő a következőt tudta megállapítani. A birtok 2500 katasztrális hold, amelyből körülbelül 600 katasztrális hold szántó és 1900 hold pedig legeltetési célokat szolgál. Tekintettel arra, hogy a szántó — igen helyesen — apró bérletekben van hasznosítva és ebből a^ faluból kijárva gazdálkodnak azok a kisgazdák, akiík ezeket a parcellákat és részeket bérlik, a felvevő csak azt tudta megállapítani, hogy ezen a 2500 holdon összesen két család lakik és ennek a két családnak volt néhány apró és egyéb jószága, azonkívül ezen a birtokon még néhány apaállat volt, azonban egy darab eke, vagy egy darab gazdasági felszerelés sem volt található. Valószínű, hogy hasonló birtokokon ugyanez volt a helyzet máshol is. Már most kétségtelen, hogy ezek a birtokok a kisbirtok céljait szolgálják, a kisbirtok gazdálkodásának alátámasztására szolgálnak, ez a hivatásuk. En ezeknek a birtokoknak hozzávetőleges nagyságát a mezőgazdaságilag használt területnek, amely 3,226.000 katasztrális (hold, körülbelül 6%-ára, tehát körülbelül 800.000 holdra becsülöm. Vannak, akik többnek számítják, de az erdőt nem lehet ideszámítani, sem pedig az adómentes területet, mert ha az gazdaságra használható lenne, akkor azt egy finánc sem hagyta volna ki, mert nem teremtett még az Üristen olyan fináncot, aki hogy ha valami megfogható volna, azt kihagyná, tehát ezeket a területeket, mondom, le kell ebből ütni. Lehet, hogy tévedek valamit, de az ország egyes részein, például a Tiszántúlon, azonkívül a Duna-Tisza közén, ezek jelentős területet foglalnak el és nézetem szerint a Dunántúl déli részén lesznek ezek a területek a legkisebbek. Ha már most azt vesszük fel, hogy a birtokmegoszlás akként alakul, hogy 60%-a kis üzem és 40% nagy üzem, akkor ez a terület a kisbirtoknak körülbelül 10, vagy 8%-ára rug, ha pedig ezt a, nagybirtokhoz vesszük fel, — mivel a nagy- és középbirtok összterülete eszerint a számítás szerint 5,290.000 katasztrális holdat tesz ki — akkor ezek a területek a nagybirtokot 15%-kal felhígítják és ezzel a felhigítással felhígítják mindazokat a statisztikai adatokat is, amelyeket nagy költséggel és szorgalommal feldolgoztak, Ez nem a kisbirtok elleni állásfog19. ülése 1935 május %U-én, pénteken. lalás akar a részemről lenni: és igenis, híve vagyok a telepítésnek és híve vagyok a kisbirtokososztály minden módon és eszközzel való megerősítésének is, (Helyeslés jobbfelől.) de hogy hamis és nem számbavehető adatok alapján döntsünk lényeges kérdésekben, csupán ezt óhajtottam elkerülni. T. Képviselőház! A termelésre még elhatározó befolyást gyakorol az is, hogy a mi csapadékviszonyaink meglehetősen kedvezőtlenek, hogy a mi csapadékmennyiségünk nyugatról keletnek és délről északra fogy. A minimumot 531 mm-es csapadékmennyiséggel Szolnok vármegye és az ezt környező részek tartják, a leges apadékosabb vármegyével, Vas megyével szemben, ahol a csapadék 789 mm, mégis 47%-os eltérés van. Ez is olyan körülmény, amelyre figyelemmel r kell mezőgazdasági termelésünk átalakításánál lenni, figyelemmel kell lenni azért, mert területünknek 60%-a száraz jellegű és 40%-a a mérsékelten száraz jellegű részekre esik. Ez adja meg nálunk a búzakérdésnek döntő jelentőségét, különösen ezeken részeken, (Ügy van! a jobboldalon.) amelyeken nagy eltolódásokat eszközölni, nagy változásokat előidézni, sajnos, nem lehet. Elismerés illeti ezen a téren a földmívelésügyi kormányzatot, amelynek a magyar búza jó hírnevét néhány évi céltudatos és ernyedetlen munkával sikerült helyreállítania, és hogy ez az eredményes munka okvetlenül befejezés előtt áll. Az értékesítés kérdésével kapcsolatosan több képviselőtársam szóvátette és bírálta a római egyezményt. En, igen t. Képviselőn idő rövidsége miatt nem tudok a római egyességgel behatóbban foglalkozni, de ama nézetemnek kifejezést óhajtok adni, hogy a római megegyezéssel a kormány az országnak és az ország mezőgazdaságának igen nagy szolgálatot tett. (Ügy van! a jobboldalon.) A terményárak alakulására nagyon jelentékeny és nagyon előnyös befolyást tudott ezzel a megegyezéssel gyakorolni, de az én meggyőződésem szerint más téren is elkövet a kormány mindent abban az irányban, hogy terményfeleslegeink a külföldön elhelyezhetők legyenek. T. Ház! A külföldi piacokon kívül a belső fogyasztásnak is nagy jelentősége van, a budapesti piacnak pedig agrárterményeink szempontjából egész egyszerűen döntő a jelentősége, mert a szorosan vett élelmezési kivitelünk értékének, a 182 milliónak majdnem a kétszerese fogy el Budapesten. A budapesti piaccal szemben azonban a gazdáknak számos jogos kívánsága van és számos kifogás hangzik el. Ezek közül a kifogások közül mindössze egyetleneggyel óhajtom az igen t. Ház türelmét igénybevenni, éspedig tekintettel arra, hogy a falusi lakosságnak, a falusi kisembereknek standardja, életlehetősége és életszínvonalának emelése egyrészt attól függ, hogy miként keres az aratás alatt, hogyan terem a kukorica és hogyan tudja ő az aprójószágát és hízóját eladni, azt az egy adatot leszek bátor ismertetni, amely a fővárosban értékesülő cikkek közül ma az úgynevezett szedett sertésre vonatkozik. Arra a sertéstípusra, amelyet a kisember hoz forgalomba, a 110 kilogrammosra. Itt tekintetbe vettem egy körülbelül 100 km-es távolságot a fővárostól. Ha ezeknek az értékesítési költségét elemezzük, akkor azt látjuk, hogy az értékesítési költség, amely 1914-ben a sertés értékének 8-64%-át vonta el, 1924-ben már majdnem 11%-át, pontosabban 10-87%-át, 1925-ben 12V4, 1930-ban 16%, 1932-ben közel 21 %, 1933-ban 28V«, 1934-ben pedig már 26-31%-át. Ez azt jelenti, hogy minden ha-