Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-6

32 Az országgyűlés képviselőházának ínéi idomultak az alacsonyabb árakhoz, a veszteségeket leírták, újabb (befektetések szükséglete^ jelentkezett, konjunktúrapolitikai intézkedések történtek, a tőkeerős államokban nagy közmunkák indultak meg-. Mindezeknek hatása alatt a gazdasági feszültség engedett, a munkanélküliség ősökként és egy kedvezőbb fejlődés körvonalai kezdtek kibontakozni. Bár az. 1934. év vége felé ez a fejlődés, nálunk főleg a kevésbbé kedvező gabonatermés folytán, meg is akadt, alá kell húznom, hogy a válság gyógyulásának azok az elemei, amelyekre utaltam, fennállanak és hatóerejük sem szűnt meg. Ha általános diagnózisomnak a világgazdasági 'helyzetről mégis nagyon tartózkodónak kell lennie, úgy ennek két fő oka van. Az egyik a nemzetközi politikai helyzet bizonytalansága, a másik pedig a nemzetközi valutáris viszonyok zavara. Az elsőről 'bővebben nem kell nyilatkoznom, hiszen az általánosan ismeretes. Itt osak annak rögzítésére szorítkozhatom, hogy a nemzetek közötti politikai helyzet megfelelő tisztázása nélkül nemzetközi kooperáció révén a gazdasági helyzet gyökeres változása a javulás irányaiban nem várható. Aimi .a másik okot, tudniillik a valutáris zavarokat illeti, ezeknek a nemzetközi gazdasági életre gyakorolt befolyása főként abban nyilvánul, hogy a különböző országok valutáinak folytonos ingadozása a nemzetközi árupiacon a versenyfeltételeket olyan mértékben és olyan hirtelenséggel változtatja meg, hogy hosszabb időre szóló kalkuláció, avagy a nemzetközi árukeresike d elemnek nyugodt, bevált medrek hen való folyása, amely előfeltétele volna a gazdasági élet nekilendülésének és amely a 'nemzetközi munkamegosztáson alapszik, nem válik lehetővé. E politikai és valutáris bizonytalansági tényezőknek a hatása alatt a nemzetközi gazdasági összeműködésben nemcsak, hogy haladást wem látunk, hanem az elzárkózási tendenciának még fokozottabb kifejlődését kell, sajnos, észlelnünk. Ilyen körülmények között kicsiny és gazdasági javakkal mostohán ellátott országunk pénzügyi és gazdasági politikájának meggyőződésem szerint csak a következő kötelességei lehetnek : 1. A legmesszebbmenő óvatossággal kerülni mindent, az ország saját anyagi erejét meghaladó kockázatot, mert hiszen, legalább is egyelőre, túlnyomóan a saját erőnkre vagyunk utalva, (Ügy van! Űgy van!) 2. keresni a többi nemzetekkel a gazdasági együttműködést (Helyeslés.) és azt főleg ott, ahol erre megértő hajlandóságot látunk, regionális egyezmények útján a lehetőséghez képest még jobban kiszélesíteni, (Helyeslés.) 3. nem téveszteni szem elől a nem általunk kezdeményezett, hanem a viszonyok által reánk kényszerített autarchikus rendszabályok hátrányait, de okosan számolni azzal a sajnálatos lehetőséggel, hogy az elkövetkezendő esztendőkben mégis ez a, szerintünk hibás, irányzat maradhat világszerte a gazdasági politika alaptendenciája, amely esetben annak hatása aíói mi sem vonhatjuk ki magunkat; viszont 4. állandóan és éberen figyelni és nyitvatartani a lehetőségeket arra, hogy mihelyt a nemzetközi gazdasági fejlődés egy bizonyos irányban elindul, erőinket abba az irányba koncentrálhassuk. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Belső vonatkozásban pedig a Nemzeti 6, ülése 1935 május 6-án, hétfőn. Munkaterv célkitűzésednek <megfelelő ihaíadó reálpolitikát kell követni, amely a nemzeti erők összegyűjtésére és fokozására irányul. A pénzügyi és gazdasági élet konkrét kérdéseinek kormányzati intézésénél ez jelenti azt, hogy azokat azzal a lelkiismeretességgel kell kezelni, amelyet a »rendes gazda« és a »rendes kereskedő« gondosságaként szokás kvalifikálni, de egyben azzal az előrelátással is, amely a mindennapi élet ezernyi problémájának az intézését a nemzeti erőgyűjtés nagy egyetemes szempontjaiba is bekapcsolja. Jelenti ez a költségvetési és a pénzügyi politika szolidságát és realitását, az okos takarékosságot, amely gondoskodik a gazdasági élet vérkeringésének megélénkítéséről is. Jelent pozitív cselekvő gazdasági és szociális politikát, amely a termelő tényezők: a föld, a munka és a tőke harmonikus megerősítésére törekszik, mert ez a pozitív gazdasági politika — higyjék el, t. képviselőtársaim — egyben a legjobb és a legpozitívabb pénzügyi politika is. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Rassay Károly: Elhiszem, csak közelebbről szeretném már látni!) Jelenti a kormányzásnak olyan irányát, amelyet én dinamikusan konzervatívnak nevezek, mert konzerválja, megőrzi a nemzet erőit, de nemcsak nemzeti energiaként halmozza fel őket, hanem dinamikus erőkifejtéssel a haladás irányában latbayeti és átgondolt reformalkotásokba fekteti őket. E reformokat a gazdasági élet folytonosságának megtörése nélkül, zökkenésmentesen, gondos pénzügyi megalapozással kell keresztülvinni, hogy valóban széles rétegek boldogulását és a nemzeti erők fokozását eredményezzék. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Ezeknek a vezérlő gondolatoknak jegyében készült az új költségvetés, amelynek főbb adatait a következőkben van szerencsém ismertetni. (Haltjuk! Halljuk!) Az 1935/36. évre előirányoztatott 1176'1 millió pengő kiadás és 1100"2 millió pengő bevétel, vagyis a költségvetés 75'9 millió pengő hiánynyal zárul. Az előző évi költségvetésben 1150*7 millió pengő kiadás, 1084'6 millió pengő bevétel és 66*1 millió pengő hiány volt előirányozva. A jelen költségvetésiben tehát a kiadások 25'4 millió pengővel, a bevételek 15'6 millió pengővel, a hiány pedig 9'8 millió pengővel több, mint az előző évben. Ha a költségvetési tételek emelkedését arányszám okban fejezzük ki, akkor azt látjuk, hogy a kiadások 2'2%-kal, a bevételek l*4%-kal emelkedtek, a költségvetési hiány pedig a kiadások végösszegével szemben az 1934/35- évi 5*7%-ról 0'8%-kal 6*5%-ra emelkedett. Az egész költségvetés, tehát úgy a közigazgatás-, mint az üzemek összesített kiadásait a fő kiadási csoportok szerint tekintve a következő képet mutatja. A személyi járandóságoknál, amelyek 362*5 milliót tesznek ki, 1*2 millió többlet mutatkozik, amely csekély többlet annak a következménye, hogy a rendszeres illetményeknél csökkenés állt be ugyan a létszámapasztás folytán, de azt egyes helyeken meghaladja a nem rendszeres járandóságok emelkedése. A nyugellátások, amelyekre még visszatérek, 231*6 milliót tesznek ki. Ezeknek 3*2 milliós többlete egyrészt a létszámapasztások folytatásából, másrészt abból ered, hogy a nyugellátottak száma automatikusan emelkedik. Az önkormányzati alkalmazottak és nyugdíjasok járandóságaihoz adott állami hozzájárulás 200.000 pengővel emelkedett, mert még^ nincs mindenütt teljesen végrehajtva az a létszám-