Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

Àz országgyűlés képviselőházának 1 è fiatalok miatt. Tudomásom szerint Zichy János képviselő úr 28 éves korában került be a par­lamentbe (Egy hang a jobboldalon: Huszon­négy év es korában! — Égy hang a középen: El­felejtette!) és — azt hiszem — nagyon rosszul esett volna neki, ha úgy fogadták volna őt, ahogy itt, ebben a parlamentben nem 28 éve­seket, hanem 40 éveseket fogadtak. (Rupert Rezső: Mi szívesen fogadtuk! — Esztergályos János: Szeretjük a jó fiúkat! — Élénk derült­ség.) Mindenesetre sokkal okosabb dolog humor­ral, mint haraggal fogni fel ezeket a kérdése­ket és kár kétségbevonni egymás jóindulatát. Ha a fiatalok kijelentik ma, hogy ők nem sze­repelnek a részvénytársaságokban, hogy nin­csenek benne a Kompaszban. akkor kár min­den ok nélkül átkiáltani: Majd meg fogjuk nézni a Kompaszt egy év múlva. (Egy hang a jobboldalon: Megnézhetik nyugodtan!) Lehet, hogy a fiatalok hibásak a parlamenti hangnak bizonyos fokú eldurvítása miatt ezen rövid idő alatt, de — méltóztassanak elhinni i— az urak is hibásak voltak ebben; kölcsönös jóakarattal azonban rendbe lehet hozni még a dolgot, mert nekünk öt esztendeig kell itt együtt dolgoznunk, (Egy hang a baloldalon: Vájjon?) mert nem hiszem, hogy hamarabb lesz házfel­oszlatás. (Elénk derültség. — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rajniss Ferenc: Igen t. Ház! Allitom, azzal a jóindulattal, amelyet a magunk számára is kérünk, hogy mi ezt a parlamentet, őszi m új kezdetnek tartjuk. E tekintetben lényeges eltérés van sok képviselőtársunk között és kö­zöttünk a felfogásban. Minekünk mindig fájt az, a parlamentén kívül is, hogy itt a Bethlen­éra alatt komoly.izgalmakat csak azzal lehetett felkelteni, hogy àz urak régmúlt idős vádakat átkiabálnak egymásnak, ahelyett, hogy a ko­moly kérdéseket intézték volna. Azt kérdezték egymástól, ki milyen gyorsan jött Károlyira fel" esküdni s mit csinált ez vagy az a szocialista képviselő a kommün alatt. Nekem ma is őszintén fáj személyileg, hogy ez a metódus újra megho­nosodik a mostani parlamentben. Sokkal jobb volna közös fegyelmezettséggel arra törekedni, hogy ezeket a lehetetlen és hiábavaló kérdése­ket véglegesen kiküszöböljük a parlament éle­téből. (Rupert Rezső: Nagyon helyes!) Ne a múltra tekintsünk, hanem a jövő érdekében próbáljunk dolgozni, (Rupert Rezső: Nagyon helyes!) inert az volna a legnagyobb haladás, ha a képviselők elismernék, hogy ez a parla­ment tényleg új parlament. Elvégre nem lehet azt kívánni, hogy egy parlament, amely most ült össze, egypár hét alatt az összes reform­törekvéseket megvalósítsa, mert ha összeadjuk a kifogásokat, ha nem az egyes személyes fel­szólalásokat vesszük, hanem globálisan az egé­szet, abból az derül ki, hogy néhány hét alatt álmagyar életnek 50 esztendő óta késő reform­ját kellene ennek a kormánynak rövidesen meg­valósítani. (Ügy 'van! ügy van! jobb/elől.) Erre vonatkozott az a köabeszólásom, hogy »csak diktatúrával lehet megcsinálni«. Nem arra vonatkozott, hogy a parlament helyett diktatúrát akarok, mert igenis, ha nagyképűs­ködni akarnék, száz és száz nagy tudósnak azt a véleményét hozhatnám fel és mondhatnám el, hogy a parlamentáris procedúra a veszedel­mes, a végső szükséget ' jelentő időkben igenis túl lassú ahhoz, hogy gyors és az időkhöz, a viszonyokhoz mért intézkedések tétessenek meg. Ezt azonban az igen t. képivselő urak, különö­üiése 1935 május 24-én, pénteken. 431 sen a régi képviselő urak igen jól tudják. (Eckhardt Tibor: A jelenlegi kormány munka­tempóját bírja a parlamenti technika! — Zaj. — Scheftsik György: Szabad közbeszólni? — Eckhardt Tibor: Illedelmes hangon lehet! — Derültség. — Scheftsik György közbeszól.) Elnök: Scheftsik György képviselő urat ké­rem, ne szóljon közbe. Rajniss Ferenc: Azt a másik oldalon is fel­tétlenül el kell ismerni, t. Ház, hogy Magyar­országon tíz esztendeig egyfolytában nem volt politikai szelekció és Magyarország az egyet­len ország egész Európában, ahol nem volt. Minden más országban öt-hat olyan komoly kormányválság formálta át a politikai életet, amely újra, újabb elemeket szelektált a par­lamentbe. Magyarországon szükséges volt ez a szelekció és nem állítom, hogy nem lesz szük­ség újabb szelekciókra is. Az élet szelektáljon csak minden választáson és minden időkben, mert csak így lehet biztosítani... (Eckhardt Tibor: De nem nyilt szavazással!) Nem. nem így óhajtom! — ... a nemzet számára azt a sze­lekciót, a képességeknek, a tehetségeknek olyan átszervezését és munkábaállítását, amely a nemzeten tényleg segít. Tíz esztendő, mélyen t. uraim, túlságosan hosszú idő ahhoz, hogy a legnagyobb értékek el ne kopjanak és ezzel az értékkopással, a politikai értékkopással kap­csolatban méltóztassanak megengedni, hogy ki­fejezzem bámulatomat az újabb egységes ellen­zéki front kialakításának tervén. Méltóztassa­nak nekem megmondani, hogyan jusson poli­tikai erkölcshöz, bizalomhoz ez a magyar fiatalság, amely éhezik és nyomorog, amikor azt látja, hogy tíz esztendei Bethlen-uralom után, ugyanazok az urak, akiket itt láttam vele szemben, állandóan és sápadtan fellépni, — ami­kor az igen t. szocialista képviselő urak eszten­dőkön keresztül hiába követelték rajta a mun­káskérdések rendezését, amikor az igen t. Ras­say képviselő úr kijelentette volt, hogy Beth­len István a forradalom felé viszi rendszerével az országot, (Egy hang a baloldalon: Ez így is van!) amikor Sándor Pál ugyanezt kijelentette, amikor itt tíz esztendőn keresztül úri uralmat csináltak, — hogyan tudnak ugyanezek az urak, tisztán személyi kérdések miatt, most ellenzéki egységet kovácsolni evvel a régi ellenféllel. Méltóztassanak megmondani nekem, hogy a fiatal magyar politikusok miért mondják és higyjék, hogy ki kell tartani becsületesen amel­lett, amit gondolnak, amikor azt látják, hogy ha valaki tíz évig rosszal kormányoz, az lesz a jutalma, hogy ellenzéki vezér lesz. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — Eckhardt Tibor: Ki tolta ki a választójogi reformot négy évvel? Hol a titkos választójog? ^- Scheftsik György: Meg­lesz az! — Zaj. — Eckhardt Tibor: Hol a titkos választójog? Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Eck­hardt Tibor: Ezt követeljük!) Eckhardt képvi­selő urat figyelmeztetem, ne zavarja a szóno­kot. (Eckhardt Tibor közbeszót, — Zaj a balol­dalon.) A kritikát tűrni kell a baloldalnak is! (Egy hang jobb felől: Parlamentáris hangot! — Eckhardt Tibor: Tőlem kérik számon a titkos választójogot?! — Zaj.) Rajniss Ferenc: Igen t. Eckhardt képviselő úrnak csak annyit mondhatok, hogy én egész életemben Magyarországon egyetlen pártnak voltam tagja, soha más párthoz nem tartoztam, csak a független kisgazdapárthoz, soha más pártnak Magyarországon tagja még nenr vol­tam és két hónappal ezelőttig rajtam a titkos szavazati jogot ebben a formában, ahogy be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom