Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

430 Az országgyűlés képviselőházának gyár népet semmiféle külön világpolgári és semmiféle pacifista filozófiával, bármilyen szép legyen az elmélet önmagában, elpuhítani nem szabad, mert létéről és jövendőjéről van szó. És nem szabad ránevelni a magyarságot a tiszta kalmárszellemre és a romantikára sem. A mi nemzeti mérlegünkben nem az a fon­tos, hogy 15 esztendő múlva mi lesz, hanem az az óriási kérdés, hogy egy vagy két esztendő múlva, ha Európában robbanásra kerül a sor, ez az amúgy is megcsonkított, amúgy is meg­nyomorított Magyarország hogy és mint tudja a" helyét megállani. (Rupert Rezső: Nagyon ob­jektív beszéd!) Nekünk akkor sem szabad, hogy végünk legyen. Ezért kívánjuk mi való­ban és szívünk szerint — nem csalással, aho­gyan egyesek mondották és állították — az egész magyar nép védelmének organikus ki­építését. Ezért nem óhajtunk semmiféle igaz­ságtalanságot eltűrni a gyengékkel szemben, mert bennünk őszintén és belülről, érdektele­nül törte fel az a mozgalom, amelynek célja volt: megújítani valami úton-módon ezt a társadalmat, amely aránytalanságában és el­maradottságában nem rendelkezik elég kohé­ziós erővel önmaga védelmére. Mint egyetlenegy reformnemzedékes képvi­selő a parlamentben (Felkiáltások a balolda­lon: Nana! — Rupert Rezső: A többi hol van? —- Esztergályos János: Mi van a többivel? — Fábián Béla: A kereskedelmi miniszter úr is reformnemzedékes! Ö volt az elnök! — Derült­ség.) méltóztassanak megengedni, hogy erre felelhessek. A mandátumhoz a reformnemzedé­kes Programm csak nálam van feltüntetve. (Fábián Béla: Az érzés a fontos! — Folytonos zaj a bal-és a szélsőbaloldalon. — Homonnay Tivadar: Szűzbeszéd! Ne zavarjátok!) Nem óhajtom ezt a védelmet, szívesen válaszolok bárkinek. Kötelességemnek tartom nem a kép­viselőknek védelmében és nem saját védel­memben, hanem a mozgalomnak a tíz ég tíz­ezer magyar intelligens és értelmes bajtár­samnak nevében felszólalni, akik ebben a moz­galomban komolyan és becsületesen hittek és programmja mellett kitartottak. A reformnemzedék név alatt, az a frontot járt fiatalabb, de nem fiatal politikai generáció iparkodott összeverődni, amely az utóbbi 12 évben, az összes magyar ifjúsági mozgalmak­ban vezető szerepet játszott, akiknek jobboldali, világnézetük volt és akik becsületesen^ végig­ellenezték az egész Bethlen-korszakot. Önzéssel azért nem vádolhattak volna meg bennünket, mert a 10 hosszií konszolidációs esztendő alatt, sokkal jobb volt bent, mint kint. Mi pedig kint voltunk az egész idő alatt. A vezetők és a szétszórt egyesületek az elmúlt esztendő végén egyesültek és pedig a titkos szavazati jog je­gyében. (Kun Béla: Hol a titkos szavazati jog? — Eckhardt Tibor: A Felsőházban be lett ígérve most, hogy négy év múlva — sohanapján .megcsinálják !) Mi nem választási küzdelemre tömörültünk, hanem tömörültünk küzdelemre, a titkos szava­zati jog érdekében. Erről mindenki, aki a re­formnemzedék programmjával tisztában van, vagy tisztába akar jönni, meggyőződhetik. Mi nem voltunk soha párt, mi egy jobboldali moz­galom voltunk, amelyben köteleztük tagjain­kat, hogy vagy a nemzeti egységben vagy a kereszténypártban, vagy a független kisgazda­pártban aktív munkát végezzenek. Mi becsüle­-tesen és őszintén hittünk egy jobboldali front kialakítása lehetőségében és mi hidat akartunk építeni a. fiatalokon át ehhez a jobboldali front­hoz. Társadalmi programmunkat elkészítettük IV. ülése 1935 május %U-én } pénteken. és higyjék el, szívesen vártunk volna munká­ban és küzdelemben még két esztendőt, a vá­lasztások kiírásáig. A választás azonban ne­künk éppenúgy tégla módjára esett a fejünkre, mint az igen t. ellenzéknek. (Derültség a jobb­oldalon.) Elvi különbség nálunk nem volt, mert , célkitűzésünk, hogy ezt a három jobboldali pár­tot összehozzuk, elmosta a közöttünk lévő kü­lönbségeket, s ezért mindegy volt az, hogy ki, hol indulhat ebben a hirtelen bekövetkezett vá­lasztási küzdelemben; mindegy volt és nem tehetünk arról, hogy a legtöbb embert Gömbös Gyula miniszterelnök indította a fiatalok kö­zül. (Taps a jobboldalon.) A keresztény gazda­sági párt ugyanúgy indíthatta volna a reform­nemzedékhez tartozó embereit, sajnos azonban, a keresztény gazdasági párt igen t. vezére ép­pen a legjobb és legrégibb hívét tagadta meg választás közben. Tény az is, hogy a másik két rokon, és hoz­zánk tartozó pártból nagyon sokan kimaradtak, de ez nem a mi bűnünk és nem a mi bűnünk az sem, hogy a reformnemzedék jelszó divatba jött Magyarországon, (Rupert Rezső: Régen divat volt! 48-ban!) hogy túlságosan sokan ne­vezték magukat reformnemzedéknek, de nem tartom faire dolognak minden futóhír alapján a nevetséges dolgokat, a reformnemzedék tás­kájába gyömöszölni. Itt van a Kenyeres-ügy. A Kenyeres-ügy­ben azt mondották és írták, hogy Kenyeres a reformnemzedékhez tartozik. Akkor ml meg­állapítottuk, — de nem cáfoltuk természetesen — hogy a reformnemzedéknek soha semmiféle összeköttetése Kenyeres igen t. képviselő úrral nem volt. Különben végtelenül csodálkozom ezen az egész nagy izgalmon, amely a Kenye­res-ügy körül tombol. Különösen nem értem az izgalmat a baloldalon, mert tudom, hogy tíz esztendőn keresztül folyt itt Magyarországon a harc azzal a jelszóval, hogy nem kell az em­berektől keresztlevelet kérni; ki hogyan dolgo­zik, hogyan mozog, hogyan él, az legyen a ke­resztlevele minden embernek, — és most egy­szerre arisztokratikus előkelőséggel vették elő a keresztlevelet. (Élénk derültség és taps a jobboldalon.) Nem első és nem utolsó eset nemcsak Ma­gyarországon, hanem egész Európában is, hogy nagyon törekvő, nagyon okos zsidó fiatalembe­rek az életüket rá tudják tenni arra az egy játszmára, hogy az emberek ne nézzék őket zsidóknak. (Élénk derültség.) Ez történt ebben az esetben is és miért méltóztatnak annyira haragudni, hogy voltak jóhiszemű emberek, akik ezt elhitték neki. (Élénk derültség. — Ru­pert Rezső: De ilyen jóhiszeműséggel nem le­het országot vezetni! — Egy hang a jobbolda­lon: Ő csak saját magát akarta vezetni! — De­rültség) Igen t. Képviselőház! Nagyon sok panasz volt a viharsarok és a fiatalabb képviselők hangja miatt. Ez a hang volt az, amely a viha­rokat és a viharsarkot megteremtette, amit az igen t. képviselő úr most használt. (Rupert Rezső: Én szelíden szóltam közbe!) Méltóztas­sanak megengedni, habár sok kritikát gyako­rolnak a fiatalabbak felett, mégsem fogadták őket a régiek sem — nem mindannyian, de sokan — azzal a szeretettel és megbecsüléssel, amely önmagától kiváltotta volna a béküléke­nyebb és barátibb hangot ebben a parlament­ben. (Rupert Rezső: Dehogy nem, szívesen fo­fagadtuk!) Zichy János igen t. képviselő úr nagy gya­nújának és aggodalmának adott kifejezést a

Next

/
Oldalképek
Tartalom