Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

430 Az országgyűlés képviselőházának gyár népet semmiféle külön világpolgári és semmiféle pacifista filozófiával, bármilyen szép legyen az elmélet önmagában, elpuhítani nem szabad, mert létéről és jövendőjéről van szó. És nem szabad ránevelni a magyarságot a tiszta kalmárszellemre és a romantikára sem. A mi nemzeti mérlegünkben nem az a fontos, hogy 15 esztendő múlva mi lesz, hanem az az óriási kérdés, hogy egy vagy két esztendő múlva, ha Európában robbanásra kerül a sor, ez az amúgy is megcsonkított, amúgy is megnyomorított Magyarország hogy és mint tudja a" helyét megállani. (Rupert Rezső: Nagyon objektív beszéd!) Nekünk akkor sem szabad, hogy végünk legyen. Ezért kívánjuk mi valóban és szívünk szerint — nem csalással, ahogyan egyesek mondották és állították — az egész magyar nép védelmének organikus kiépítését. Ezért nem óhajtunk semmiféle igazságtalanságot eltűrni a gyengékkel szemben, mert bennünk őszintén és belülről, érdektelenül törte fel az a mozgalom, amelynek célja volt: megújítani valami úton-módon ezt a társadalmat, amely aránytalanságában és elmaradottságában nem rendelkezik elég kohéziós erővel önmaga védelmére. Mint egyetlenegy reformnemzedékes képviselő a parlamentben (Felkiáltások a baloldalon: Nana! — Rupert Rezső: A többi hol van? —- Esztergályos János: Mi van a többivel? — Fábián Béla: A kereskedelmi miniszter úr is reformnemzedékes! Ö volt az elnök! — Derültség.) méltóztassanak megengedni, hogy erre felelhessek. A mandátumhoz a reformnemzedékes Programm csak nálam van feltüntetve. (Fábián Béla: Az érzés a fontos! — Folytonos zaj a bal-és a szélsőbaloldalon. — Homonnay Tivadar: Szűzbeszéd! Ne zavarjátok!) Nem óhajtom ezt a védelmet, szívesen válaszolok bárkinek. Kötelességemnek tartom nem a képviselőknek védelmében és nem saját védelmemben, hanem a mozgalomnak a tíz ég tízezer magyar intelligens és értelmes bajtársamnak nevében felszólalni, akik ebben a mozgalomban komolyan és becsületesen hittek és programmja mellett kitartottak. A reformnemzedék név alatt, az a frontot járt fiatalabb, de nem fiatal politikai generáció iparkodott összeverődni, amely az utóbbi 12 évben, az összes magyar ifjúsági mozgalmakban vezető szerepet játszott, akiknek jobboldali, világnézetük volt és akik becsületesen^ végigellenezték az egész Bethlen-korszakot. Önzéssel azért nem vádolhattak volna meg bennünket, mert a 10 hosszií konszolidációs esztendő alatt, sokkal jobb volt bent, mint kint. Mi pedig kint voltunk az egész idő alatt. A vezetők és a szétszórt egyesületek az elmúlt esztendő végén egyesültek és pedig a titkos szavazati jog jegyében. (Kun Béla: Hol a titkos szavazati jog? — Eckhardt Tibor: A Felsőházban be lett ígérve most, hogy négy év múlva — sohanapján .megcsinálják !) Mi nem választási küzdelemre tömörültünk, hanem tömörültünk küzdelemre, a titkos szavazati jog érdekében. Erről mindenki, aki a reformnemzedék programmjával tisztában van, vagy tisztába akar jönni, meggyőződhetik. Mi nem voltunk soha párt, mi egy jobboldali mozgalom voltunk, amelyben köteleztük tagjainkat, hogy vagy a nemzeti egységben vagy a kereszténypártban, vagy a független kisgazdapártban aktív munkát végezzenek. Mi becsüle-tesen és őszintén hittünk egy jobboldali front kialakítása lehetőségében és mi hidat akartunk építeni a. fiatalokon át ehhez a jobboldali fronthoz. Társadalmi programmunkat elkészítettük IV. ülése 1935 május %U-én

} pénteken. és higyjék el, szívesen vártunk volna munkában és küzdelemben még két esztendőt, a választások kiírásáig. A választás azonban nekünk éppenúgy tégla módjára esett a fejünkre, mint az igen t. ellenzéknek. (Derültség a jobboldalon.) Elvi különbség nálunk nem volt, mert , célkitűzésünk, hogy ezt a három jobboldali pártot összehozzuk, elmosta a közöttünk lévő különbségeket, s ezért mindegy volt az, hogy ki, hol indulhat ebben a hirtelen bekövetkezett választási küzdelemben; mindegy volt és nem tehetünk arról, hogy a legtöbb embert Gömbös Gyula miniszterelnök indította a fiatalok közül. (Taps a jobboldalon.) A keresztény gazdasági párt ugyanúgy indíthatta volna a reformnemzedékhez tartozó embereit, sajnos azonban, a keresztény gazdasági párt igen t. vezére éppen a legjobb és legrégibb hívét tagadta meg választás közben. Tény az is, hogy a másik két rokon, és hozzánk tartozó pártból nagyon sokan kimaradtak, de ez nem a mi bűnünk és nem a mi bűnünk az sem, hogy a reformnemzedék jelszó divatba jött Magyarországon, (Rupert Rezső: Régen divat volt! 48-ban!) hogy túlságosan sokan nevezték magukat reformnemzedéknek, de nem tartom faire dolognak minden futóhír alapján a nevetséges dolgokat, a reformnemzedék táskájába gyömöszölni. Itt van a Kenyeres-ügy. A Kenyeres-ügyben azt mondották és írták, hogy Kenyeres a reformnemzedékhez tartozik. Akkor ml megállapítottuk, — de nem cáfoltuk természetesen — hogy a reformnemzedéknek soha semmiféle összeköttetése Kenyeres igen t. képviselő úrral nem volt. Különben végtelenül csodálkozom ezen az egész nagy izgalmon, amely a Kenyeres-ügy körül tombol. Különösen nem értem az izgalmat a baloldalon, mert tudom, hogy tíz esztendőn keresztül folyt itt Magyarországon a harc azzal a jelszóval, hogy nem kell az emberektől keresztlevelet kérni; ki hogyan dolgozik, hogyan mozog, hogyan él, az legyen a keresztlevele minden embernek, — és most egyszerre arisztokratikus előkelőséggel vették elő a keresztlevelet. (Élénk derültség és taps a jobboldalon.) Nem első és nem utolsó eset nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában is, hogy nagyon törekvő, nagyon okos zsidó fiatalemberek az életüket rá tudják tenni arra az egy játszmára, hogy az emberek ne nézzék őket zsidóknak. (Élénk derültség.) Ez történt ebben az esetben is és miért méltóztatnak annyira haragudni, hogy voltak jóhiszemű emberek, akik ezt elhitték neki. (Élénk derültség. — Rupert Rezső: De ilyen jóhiszeműséggel nem lehet országot vezetni! — Egy hang a jobboldalon: Ő csak saját magát akarta vezetni! — Derültség) Igen t. Képviselőház! Nagyon sok panasz volt a viharsarok és a fiatalabb képviselők hangja miatt. Ez a hang volt az, amely a viharokat és a viharsarkot megteremtette, amit az igen t. képviselő úr most használt. (Rupert Rezső: Én szelíden szóltam közbe!) Méltóztassanak megengedni, habár sok kritikát gyakorolnak a fiatalabbak felett, mégsem fogadták őket a régiek sem — nem mindannyian, de sokan — azzal a szeretettel és megbecsüléssel, amely önmagától kiváltotta volna a békülékenyebb és barátibb hangot ebben a parlamentben. (Rupert Rezső: Dehogy nem, szívesen fofagadtuk!) Zichy János igen t. képviselő úr nagy gyanújának és aggodalmának adott kifejezést a