Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-19

428 Az országgyűlés képviselőházának Makray képviselőtársunk beszéde volt. (Peyer Károly: Egy kicsit Rassayé is!) Az egyik közgazdasági síkon, a másik pedig közjogi síkon, igen értékes és sok gondolatot ébresztő beszéd volt. Eckhardt Tibor beszédével most az idő rövidsége miatt nem foglalkozom, de a pénzügyi vita során mindenesetre alkalmat fogok keresni arra, hogy bizonyítsam, hogy Eckhardt Tibor tételeiben — függetlenül attól, hogy a benyújtott határozati javaslatok alapján történik-e a segítség — igenis bennfoglaltatnak a magyar közgazdaságnak legsúlyosabb problémái. A pénzügyi tárca vitájával kapcsolatban szerény személyem is módot fog keresni arra, hogy arról, ami a magyar pénzzel történik és arról a módszerről, ahogy a magyar pénzt Magyarországon az utóbbi időben a síbereknek sáskahada tényleg mesterségesen megrontotta, a megfelelő szavakat használjam és a megfelelő intézkedésekre a lehetőségeket megmutassam. A másik sík, amelyen Makray igen t. képviselőtársam beszélt, a közjogi sík. Az ő egész beszéde remekül példázta azt, hogy milyen nagy szükség volt ebben a parlamentben az úgynevezett politikai újoncokra. Mert az igen t. képviselő úr meghatározása szerint is ő az urak előtt politikai újonc, (vitéz Gömbös Gyuía miniszterelnök: Régebben politizál már! Ismerem!) Kétségtelenül új színt és új erőt hozott ide a magyar parlamentbe és amit a katolicizmus örök értékeiből mint pap, mint katona és mint korszerű ember mondott, az mindnyájunkat megfogott. Megfogott, mert idehozta ebbe a terembe a megboldogult Hegedűs Gyulának orgonás, szép hangját és idehozta — bocsásson meg, ha megmondom — azt a megvesztegető igen logikusra álmodott romanticizmust, amely ellen tiltakozik. Makray képviselőtársunk az időtlen magyar álmokat, amikíben mindannyian hiszünk, összefogta számunkra és beállította a restauráció keretébe. A restauráció keretébe zárta azt, amiben mindannyian hiszünk és ezzel a kerettel zárta el az egészet a zavaró külvilágtól, az irgalmatlan külpolitikai tényektől, amelyekben élünk. Szép, misztikus, tompa színű volt a tétel, amelyet felállított a nemzetnek, a koronának és a királynak metafizikai egységéről, de sem a jelennek, sem a jövőnek realitásaiból semmi illúzióromboló fényforrást erre a szép és mesterséges konstrukcióra az igen t. képviselő úr nem vetett- Annak előrebocsátásával, hogy Magyarországon nagyon kevés ember van, _ akinek előre elfoglalt ellenséges álláspontja volna a királykérdésben és annak kijelentésével, hogy a képviselő urat mindig szívesen fogjuk hallgatni, kötelességemnek tartom, egy-két tételére mégis röviden reflektálni. Magyarországon igenis van egy türelmetlen, arrogáns, reakciós és dölyfös legitimiz mus, vagy ha nincs, akkor volt a mostani választásokig. Eddig két puccsot eredményezett ez a legitimizmus. Mostanában pedig eredményez külföldi híreket a Temps-ban, a New York Times-ban, eredményez egy külön diplomáciát, amelyet fenntartanak és olyan határtalan naivitást a külföld felé valő kijelentésekben, amilyet ritkán ért meg a magyar külpolitika. Magam is olvastam a New York Times-ban a volt képviselőnek. Griger Miklósnak a kijelentését, (Mozgás. — Gr. PálffyJ)aun József: Ismerjük!) hogy Ottó telefonált volna és bejelentette volt, hogy elítéli a választás módszerét. Kizártnak tartom, hogy ez megtörtént volna. (Rupert Re19. ülése 1935 május 24-én, pénteken. zső: Griger megcáfolta!) Ez az a legitimizmus, amely ellen mi, az úgynevezett reformnemzedék, a fiatal magyar nemzedék harcolni fog. (Rupert Rezső: Ne bántsák Grigert! Kár, hogy az a nagy érték innen kimaradt! — Ügy van! balfelől. — Zaj és mozgás a jobb- és baloldalon.) Sigray igen t. képviselőtársunknak három hónappal ezelőtt ugyanilyen nyilatkozata jelent meg a New-York Times-'ban s abban csak annyi foglaltatott, hogy: követei útgán Mussolini üzent nekem, hogy belátta, milyen rosszat tett eddig nekünk; MacDonald üzent nekem, belátta, milyen rosszat tett eddig; most másképpen fognak a külpolitikában és a restauráció kérdésében gondolkozni- Nem tudom, mi a demagógia, ha nem ez. Idehaza, Magyarországon, szintén veszedelmes ez a szélsőséges legitimizmus. Fel óhajtom hívni a figyelmet arra, hogy ennek a szélsőséges legitimizinusnak csak Dunántúl van talaj feudális nagybirtok árnyékában, (Ügy van! Ügy van! a középen.) ahol munkabérről nem beszéltek, hanem beszéltek a király azonnali visszatéréséről és meséket terjesztettek a nép között, olyanokat, amelyek a politikai békét feldúlták. Dunántúl, ahol a hisztérikusan kezelt pángermán veszedelem gondolata mellett igenis létezik egy ausztrogermanizmus is, a németség között, s a kettő egymással párhuzamosan halad; ahol idegen állampolgár hercegek beavatkozhatnak a magyar választások ügyébe: Dunántúl történik mindez s az ország többi részében nincs talaja, tehát csakis a birtokpolitikái és szociális struktúrából adódott a lehetősége ennek a szélsőséges irányzatnak. A ma,gam részéről azoknak a kijelentéseknek alapján, amelyeket vitéz Makray igen t. képviselőtársunk a parlamentben tett, végtelenül örülök, hogy a magyar legitimizmust ezen a, területen Makray igen t. képviselő úr fogja a jövőben képviselni. A tisztelt képviselő úrnak a Führerprinzipiumról mondott nézetét, ha megengedi, kissé egyoldalúnak tartom, (vitéz Makray Lajos: Ezeréves nézet!) mert a demokráciában a testületi és a személyi képviselet évezredeken keresztül mindig hullámzott apályban és dagályban, az idők parancsa és az idők szükséglete szerint. Nem új dolog, nem idegen eszme az, ami Németországban történik. (Rupert Rezső: Kossuth, Deák, Széchenyi, valamennyien egyenesen ezt vallották! Ezért haltak meg!) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot! Rajniss Ferenc: Makray igen t. képviselőtársam jelentette ki, hogy Magyarország az élet és a ihalál mesgyéjén botorkál. Ez történelmileg is igaz. (Rupert Rezső: Ezért rántsuk vissza az élet oldalára. A Führerprinzip lelökné a halál mélységébe!) Elnök: A képviselő urat ismét figyelmeztetem, ne szóljon közbe! Rajniss Ferenc: A halál mesgyéjén rendesen az egyéni hatalom és befolyás érvényesül a népek vezetésében. Ez mindig úgy volt. A királyságnak ép az a felbecsülhetetlen értéke és előnye mindenütt, hogy úgy az életnek, mint a halálnak útján, tehát a békés fejlődésben és a veszedelmekben is, a legjobb és a legbiztonságosabb vezetése az országnak. Ezt elismerem éppen úgy, mint az igen t. képviselő úr és ezért azt a megjegyzését, 'hogy hazánkban a hármas szuverenitásnak erkölcsi alapot is kell adni, nemcsak legális alapot, tagadom azzal, hogy Magyarországon a jelenlegi helyzetben igenis