Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. dése alapján terjesztette a Képviselőház elé. Miután az előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a gazdasági bizottsághoz utasíttatott* a gazdasági bizottság folyó év május 3-án tartott ülésén ezt a jelentést letárgyalta, tudomásulvette és javasolja a t. Képviselőháznak, hogy a Képviselőiház volt elnökének jelentését tudomásul venni és az elnök úr részére a feknentvényt megadni méltóztassék. Elnök: Kíván valaki szólni*? (Nem!) Szólni senki sem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a képviselőház elnökének jelentését tudomásul venni és az elnök úr részére a felmentvényt megadni? (Igen!) A Ház a jelentést tudomásul veszi és az elnök úr részére a felment vényt megadja. Napirend szerint következik a gazdasági bizottság jelentése a képviselőház háznagyának az Országház épületének leltári állományáról és az 1931/36. évi országgyűlés feloszlatásától az új országgyűlés összehívásáig teljesített hivatali (működéséről szóló jelentéséről, (írom. 4, 22.) Az előadó urat illeti a szó. Létay Ernő előadó: T. Képviselőház! Az Országház épületének leltári állományáról és az 1931/36. évi országgyűlés feloszlatásától az új országgyűlés összehívásáig teljesített hivatali működésről szóló háznagyi jelentést a képviselőház háznagya a házszabályok 218. §-a alapján terjesztette a képviselőház elé, amely azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a gazdasági bizottsághoz utasította. A gazdasági bizottság folyó év május 3-án tartott ülésén ezt a jelentést letárgyalta, tudomásul vette és javasolja a t. Képviselőháznak, hogy a képviselőház háznagyának jelentését tudomásul venni és a háznagy úr részére úgy a leltári állomány, mint a szóbanforgó időtartam alatt tett intézkedések tekintetében a felmentvényt megadni méltóztassék. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Szólni senki sem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a képviselőház háznagyának jelentését tudomásul venni és a háznagy úr részére úgy a leltári állomány, mint a szóbanforgó időtartam alatt tett intézkedések tekintetében a felmentvényt megadni? (Igen!) A Ház a jelentést tudomásul veszi és a háznagy úr részére úgy a leltári állomány, mint a tett intézkedések tekintetében a felmentvényt megadja. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém benyújtani a magyar állam költségvetését az 1935 július 1-től 1936 június 30-ig terjedő 1935/36. számadási évre. Kérem, méltóztassék a költségvetést szétosztatni, előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából a pénzügyi bizottsághoz utalni. Kérem továbbá, méltóztassék a költségvetés bizottsági tárgyalására a sürgősséget kimondani. Van szerencsém benyújtani továbbá törvényjavaslatot a közmunkák céljaira állami kölcsön felvételéről. Kérem a javaslat kinyomatását, szétosztását, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz leendő utalását. Végül van szerencsém egy jelentést előterjeszteni a rendkívüli házadómentességről szóló 1929 :XXIX te. 3. és 6. §-ai alapján engedélyeülése 1935 május 6-án, hétfőn. 31 zett rendkívüli ideiglenes házadómentességek tárgyában. Kérem, méltóztassék e jelentést kinyomatni, szétosztatni, előzetes tárgyalás és jelentés-, tétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: A beterjesztett költségvetést a Ház a képviselő urak között szétosztatja, a törvényjavaslatot és jelentést pedig kinyomatja s ugyancsak a képviselő urak között osztatja szét; úgy a költségvetést, mint a törvényjavaslatot és a jelentést előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a pénzügyi bizottságnak. Minthogy a pénzügyminiszter úr a költségvetés bizottsági tárgyalására a sügőisség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, kimondom, hogy a Ház a sürgősség kimondásához hozzájárult. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha szá; mot akarunk adni gazdasági és pénzügyi helyzetünkről, amire szükség van akkor, ha a jövő költségvetési évre a financiális előirányzatokat összeállítjuk, legelsősorban is azt a hátteret kell szemügyre vennünk, amelyen csonkaországunk gazdasági és pénzügyi élete lejátszódik, azt a hátteret, amelyet röviden úgy nevezhetünk, hogy világgazdasági helyzet. Ennek egy jellegzetes vu; nása van, amely igen lényegesen különbözteti meg a jelen század harmincas éveinek állapotát a húszas évekétől és ez az, hogy a világgazdasági alakulásban az országok közötti egyöntetűség nem érvényesül azzal a szinte szükségszerű párhuzamossággal, amellyel a háború előtt találkoztunk. Ezért szinte zavarba jön a megfigyelő, hogy vájjon szabad-e egyáltalában világgazdasági helyzetről, mint valami összesítő egészről beszélni. Az alaposabb megfigyelés azonban meggyőz arról, hogy ha szoros párhuzamosság nincs is, az egyes országok gazdasági helyzete nem független egymástól, hanem szoros összefüggés áll fenn különösen olyan értelemben, hogy kivált a kisországok nem függetleníthetik magukat a világgazdasági befolyások alól. Ezért nagy figyelmet kell fordítani a világgazdaság alkulására. A helyzet ugyanis, ha szabad magamat egy hasonlattal kifejeznem, az, hogy a válság látszólag megszüntette a nemzetközi gazdasági életben a közlekedő edények rendszerét és részben maga a válság, részben a nyomában járó deviza-korlátozások trombózis-gócokat hoztak létre a gazdasági vérkeringés útvonalain. A nagy gond, amely mindenkit megül, aki hivatva van a világgazdaságnak, ennek a nagy nemzetközi betegnek bármelyik parányi szervét is gondozni, az, hogy ebből a trombózisból ne fejlődjék embolia, amely végzetes volna az egész szervezet számára. Ennek elkerülésére és a gazdasági helyzet előnyösebb alakulására vannak is kilátások. A gazdasági válságok folyamán ugyanis szabályszerűen és egyre kifejezettebben — ez tapasztalati igazság — előtérbe szoktak lépni olyan elemek, amelyek >magukhan hordják a gyógyulásnak, az enyhülésnek a forrásait. Az 1931-iben kitört nagy világgazdasági krízis folyamán is láttuk ezeknek az érvényesülését és 1933-ban már úgy látszott, mintha, e gyógyító erők rövidesen a helyzet általános gyökeresebb javulásához vezetnének. A felhalmozott árukészletek, amelyek a piacot nyomták, megfogyatkoztak, a termelési költségek különböző ne-