Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-16

Az országgyűlés képviselőházának részletezni, egyrészt tarra irányult, hogy a költségvetésben semmi sincs, ami a reformpolitikát alátámasztaná, másrészt, ha van esetleg valami ilyén, az nem jó, vagy nem időszerű, avagy nem őszinte. Ami azt illeti, vájjon a költségvetésben van-e a reformpolitikának valamelyes alátámasztása, Eckhardt Tibor képviselőtársammal szemben meg kell állapítanom, hogy igenis van, mégpedig nagyon erős alátámasztása van akkor, midőn mintegy 200 millió pengőt irányzott elő a kormány ebben a költségvetésben és ebben kapcsolatosan beruházásokra. Erre az összegre az 1100 millió pengős költségvetésben, ami az új életet megindítani akarná, talán mégsem egészen helytálló. Igaz, hogy Eckhardt képviselőtársam foglalkozott azzal is, hogy a költségvetés nincs egyensúlyban. Erre csak azt mondhatom, hogy sajnos, eddigi költségvetéseink Trianon folytán éppen úgy nem voltak egyensúlyban, mint ahogy ez a költségvetés sem és az új kormánynak, amely nem akar sötétbe ugrani, nem lehetett olyan radikális változtatásokat eszközölnie a költségvetésen, hogy az máról-holnapra az eddigiektől teljesen eltérővé változzék. E a költségvetés éppen úgy egyensúlyiban van, vagy nincs egyensúlyban, mint az előző költségvetések. Ami pedig a pengő értékelését illeti, óva intenék mindenkit attól, hogy devalvációt vigyünk keresztül, mert nem hiszem, hogy ezt csak úgy meg lehetne oldani, amint Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam gondolja, hogy tudniillik a mai díszparítást eltüntetjük s azután megyünk tovább és most már stabil a pengő. Amint ezt a díszparítást devalvációval tüntetnők el, abban a pillanatban megrendülne a pengőbe vetett bizalom, zuhanna tovább a pengő értéke és nem volna megállás. Méltóztassék arra gondolni, hogy az állami hivatalnokok és mindazok, akik az állam pénzéből élnek, micsoda szörnyű csapásnak volnának kitéve egy ilyen kísérletezés következtében. Sokkal helyesebbnek tartom azt, ha a díszparítást úgy igyekszünk kiküszöbölni, hogy a nemzet gazdasági értékeit növeljük és hiszem, hogy a nagyrészt mesterséges okokból is fennálló diszparítás megfelelő erős kormányzati politikával éppúgy megszüntethető, mintha egyszerűen eszkomtáljuk a helyzetet és devalváljuk a pengőt, hogy ezzel végeláthatatlan romlást idézzünk fel Mint említettem, voltak azután az ellenzék soraiban, akik elfogadták alapként, hogy tényleg vannak bizonyos reformpolitikái törekvések a költségvetésben, ezeket azonban nem találták jónak és hiányosnak minősítették. Hogy mindjárt az egyik legaktuálisabb témát fogjam meg, a telepítés kérdését, hallottuk' a pénzügyminiszter úrtól, hogy az előző költségvetésben talán 20.000 pengő volt erre a célra beállítva s most 10 millió pengő, amely további 10 millió pengővel kiegészíttetik. A kormány tehát 20 millió pengőt kíván a telepítés céljaira fordítani. , Erre azt mondani, hogy ez kevés, hogy ez nem elegendő, hogy ez nem alkalmas a megsegítésre, talán szintén nem lehet. Amiket egyébképpen Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam különböző határozati javaslataiban előterjesztett, mind olyan dolgok, amelyek mondhatnám 99 százalékban mitőlünk is kiinduló törekvések, mert az, hogy a nagyipar és a bankokrácia túltengései lebontassanak, azt hiszem közös kívánságunk és az. hogy esetleg az ingó jelzálog behozatalával és egy részvény jogi reformmal igyekezzünk segíteni a jelenlegi viszKÉPVI8ELÖHÁZI NAPLÓ I. 10. ülése 1935 május 21-én, kedden. 285 szásságokön, ugyancsak olyan törekvés, amelyet, azt hiszem, erről az oldalról is esak helyeselhetünk. Természetesen voltak maliciózusabb kritikák is. Meg kell említenem Rassay Károly igen fc. képviselőtársamnak azt a kritikáját, amelyet különben mások is hangoztattak, hogy nem időszerű reformok valósíttatnak meg és hogy ezek a reformok nem őszinték. Mélyen t. Ház! Lehet arról beszélni, hogy mi a sürgősebb, a gazdasági reform-e, vagy a közjogi és politikai reform, de aki ismeri a helyzetet az országban és tudja, hány embernek nincs betevő falatja, annak feltétlenül a gazdasági reformokat kell előtérbe helyeznie. A közjogi reformok megvalósításával még lehet várni, mint ahogy merem állítani azt is, hogy a nép nagy tömegei ezek iránt a közjogi reformok iránt semmiféle különös érdeklődést nem tanúsítanak.JtJgy van! a szélsőjobboldalon.) Az őszinteségről azután nem érdemes sokat beszélni, hiszen ez szubjektív momentum. Rassay Károly t. képviselőtársam ismertette a korábbi kormányzatokat és bizonyos inkonzekvenciát akart imputálni a miniszterelnök úrnak eddigi politikai pályafutásában, amivel szemben én éppen az ellenkezőt állapítom meg, azt, hogy a miniszterelnök úr egyenes irányban tör egy új, egy boldogabb Magyarország kiépítése felé és ebben mindannyiunknak szent kötelességünk őt segíteni. Elvégre vannak a politikusok életében pillanatok, amikor esetleg revideálják korábbi álláspontjukat Kérdezem Rassay Károly igen t. képviselőtársamat, nem revideálta-e politikai álláspontját akkor, amidőn tudtommal valamikor a keresztény pártban működött, míg ma már — aminek őszinteségében nem kételkedünk — teljes mértékben liberális felfogást hirdet. Csak egy pár szóval kívántam tehát érinteni azt az ellenzéki kritikát, amely egyébként nagyon mérsékelten és igazán reális vizén evezve tárgyalta és bírálta az előttünk fekvő állami költségvetést. Méltóztassék most megengedni nekem, hogy néhány szóval foglalkozzam még a reformpolitikával és a reformnemzedék kérdéséről, mert a túloldalról ezt is igen erős támadásokkal illették, valószínűleg azért, mert sokan még nem is tudják, hogy miről van szó. A reformnemzedék — amint bátor voltam már kifejteni — a hadban résztvetteknek tábora, tehát azoké, akik valóban legtöbbet szenvedtek a haza védelmében és akik ma életük delén végre a magyar politikában is szóhoz jutottak, meg az ifjú generáció, amely utánunk növekedett fel, ugyancsak szenvedve, nélkülözve, keserves ifjúságon átesve. Ez a reformnemzedék az én szerény nézetem szerint a reformpolitikának dinamikai erejét jelenti. Ez a reformnemzedék az, amely igenis akarja, hogy változás legyen ebben az országban és pedig olyan változás, hogy minden magyarnak meg legyen a kenyere a magyar nap alatt. Azt hiszem, hogy amikor ilyen evolúciót, ilyen fejlődési folyamatot kívánunk, amikor ebben közreműködni akarunk és szívvel-lélekkel támogatjuk a reformkormányt, akkor ezzel éppen a szélsőségek ellen is harcolunk és meg akarjuk akadályozni azt, hogy a nemtörődömség, a semmittevés következtében esetleg újból forradalmi állapotok közé kerülhessen ez az ország. Minden olyan irányzat, amely a nép elkeseredését, fájdalmát, nélkülözéseit kihasználva, szembe akarja állítani egymással a társadalmi osztályokat, felekezeteket, súlyosan sérti a nemzet érdekeit; akár a tisztviselők, akár az osztá45