Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-16

286 Az országgyűlés képviselőházának lyok, akár felekezetek ellen izgat, akár a várost és a falut akarja egymással szembeállítani, nem hazafiasán cselekszik és nem segíti elő, hanem éppen ellenkezőleg: hátráltatja a szebb jövő kialakulását. Engem Zala vármegye székhelyén választottak meg képviselővé. Ott módom és alkalmam volt látni az úgynevezett nyilaskeresztes irányzat túltengéseit. Kétségbeejtő az, mélyen t. Ház, hogy amikor egészen kicsi iskolásgyerekek egy úriembert látnak, kórusban kiabálják: Bátorság! Ha megkérdezi az ember felnőtt nyilasoktól, hogy kivel szemben akarnak bátrak lenni, — hiszen az ellenséggel szemben kellett és kell majd ismét bátornak lenni, ha hív a haza, egymással szemben pedig miért bátorkodnak — akkor nsm tudnak komoly feleletet, komoly programmot adni. Programmjuk csak a gyűlölet, az izgatás olyan mértékben, hogy még a választások után sem adnak a tisztviselőknek, a karhatalmi embereknek ételt, italt. Bosszúból, gyűlöletből teszik ezt azért, mert teljesen át vannak már itatva ettől a mondhatnám agrárkommunista felfogástól, amely felelőtlenül földet, pénzt és minden jót igér azoknak, akiknek semmijük sincs, akik tehát ezt örömmel hallják, akik már nem gondolnak semmire, ami közérdek, vagy ami a közérdekkel összefügg, hanem csakis ezt az egoista forradalmi felfogást akarják érvényesíteni minden áron. Kerülni kell azonban az olyan közjogi ellentétek kiélezését is, amelyeknek ma semmi aktualitásuk nincs. A királykérdés: nemzetközi hatalmi kérdés. Azt mondom, hogy egyelőre őrizzük meg a királyság előfeltételeit, dolgozzunk azon, hogy a keresztény és. nemzeti gondolat jegyében újból erős és nagy legyen az ezeréves Magyarország és újból diadalmasan felragyoghasson Szent István koronája, ha erre majd nemzetközi alkalom is kínálkozik. A választójogi és egyéb alkotmányjogi kérdésekről az a tiszteletteljes nézetem, hogy ezekre a reformokra is kétségtelenül szükség van. Mindjárt megemlítem a választókerületek arányosítását is. Az én választókerületem például egész országrész: 73 községgel és 22.000 választóval. Kétségtelen tehát, hogy itt elkel bizonyos arányosítás. De mindezek az alkotmányjogi és közjogi reformok nem a legsürgősebbek. Amit a reformnemzedék akar, amit őszintén, szívvel-lélekkel keresztülvinni akar, az, mint mái* voltam bátor említeni: az erkölcsi és gazdasági megújhodása ennek a szerencsétlen megcsonkított országnak. A főméltóságú Kormányzó Űr az országgyűlést megnyitó beszédében a következőket mondotta (olvassa): »Nehéz történelmi időkben kezdi meg tanácskozásait az országgyűlés s hazánk sorsa attól függ, hogyan tud a nemzet a történelmi idők követelményeihez felemelkedni. Fokozottabb mértékben lesz tehát szükség arra, hogy a magyar nép akaratának és bizalmának letéteményese: az országgyűlés, rendelkezzék azokkal az örökbecsű értékekkel, amelyek a nemzetet ezer éven át fenntartották; az önzetlen hazaszeretet, a lemondó áldozatkészség, a tűrni-, kitartani és akarni tudás erényeivel. Hazánkat ismét naggyá, nemzetünket megint boldoggá, az ország fiainak csak olyan összefogása teheti, amely, felülemelkedve minden elválasztó irányzaton, az egyetemes magyar gondolat jegyében egyesít minden építő erőt.« Mélyen tisztelt Ház! Én ezeket a szavakat szívembe zártam és azt mondom, valóban azokra az erényekre: kötelességtudásra, hűségre, fegyelmezettségre és áldozatkészségre van szükség, hogy tiszta közéletet teremthes16. ülése 1935 május 21-én, kedden. sünk. Egy nagy belső revízión keresztül kell a kisexisztenciákat felemelnünk, hogy mindenki megtalálja ebben az országban megélhetését s az elszaktott véreink is boldog örömmel kívánkozzanak vissza az anyaországhoz, hogy így azután megteremthessük újból az ezeréves NagyMagyarországot. Puritán módon tisztogatni kell az egyéni önzés mezején. Valóban meg kell szüntetni a kartellek és a favorizált nagyvállalatok túlzott jövedelmeit, le kell faragni a túlmagas többszörös illetményeket, viszont ki kell fejleszteni a család- és embervédelmet, szociális és pénzügyi reformok útján. Mi minden törekvésünket ennek a belső, valamint a nagy revíziónak szolgálatába kívánjuk állítani. Nemzetközi viszonylatban azt akarjuk, hogy hazánk egyenjogú legyen más országokkal és hogy elszakadt véreink addig is, míg visszakerülhetnek hozzánk, mint kisebbségek, megfelelő védelemben részesíttessenek. Mélyen t. Képviselőház! Mint a hadigondozottak országos elnöke és mint féllábú hadirokkant, szeretném a magyar kormánynak és a honvédelmi miniszter úrnak figyelmébe ajánlani ezzel a költségvetési beszédemmel kapcsolatban mindazokat a reális kívánságokat, amelyek a magyar hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák részéről még mindig teljesítésre várnak. (Halljuk! Halljuk!) Mi úgy érezzük, hogy elsősorban magyarok vagyunk és csak azután vagyunk hadigondozottak, tehát lehetetlent a csonka országtól nem követelünk. Mélységes hálával vagyunk eltelve Gömbös Gyula miniszterelnök úr iránt, aki a magyar miniszterelnökök között, elsőnek merte ezt a kérdést igaz magyar szívvel és lélekkel idehozni, jóllehet az ország pénzügyi teljesítő képessége nem tette lehetővé olyan rokkanttörvény megvalósítását, amilyent, egészen biztosan, ő is szeretett volna. (Propper Sándor: Kétpengős havi járadékokat adnak és ötpengős özvegyi járadékokat!) A mi első és legfőbb törekvésünk arra irányul, hogy a rokkanttörvény, amely nagyon sok előnyt tartalmaz a hadigondozottakra nézve, — nem a járadékok kérdésében, hanem egyéb vonatkozásokban — maradéktalanul végrehajtassák. Ma még ez a rokkanttörvény nincs végrehajtva és pedig legnagyobbrészt a társadalom indolenciája következtében. (Gr. Apponyi György: Ez is igaz!) Mi nem privilégiumokat kérünk, mi, csak a szenvedett veszteségek kiegyensúlyozását óhajtjuk az egyenlő elbánás elvénél fogva és meggyőződésünk az, hogy, aki a hadigondozottakon segít, az ezzel nemcsak emberbaráti és szociális tevékenységet folytat, hanem a nemzet jobb jövőjét is megalapozza, mert csak megfelelő elbánás biztosíthatja az új generáció részéről ugyanazt a hazafias áldozatkészséget, amelyet a mi generációnk tanúsított. T. Ház! A rokkanttörvény tartalmazza az alkalmaztatási kötelezettségek egész sorozatát. Sajnos, számtalan állami és városi üzem, továbbá közszállításokban részesülő nagyvállalat negligálja a törvény idevonatkozó szakaszait. Ezek végrehajtása a büntető szankciók szigorú alkalmazásával nagyon sok hadirokkantnak, özvegynek és árvának biztosítana még megélhetést és merem állítani, hogy nagyrészt meg is oldaná az eddig megoldatlan problémákat. A hadigondozottak megbecsülése törvénybe van iktatva, de még sajnos, sok kívánnivalót hagy maga után. Számtalanszor tapasztalom közlekedési eszközökön, hogy ott van a figyelmeztető tábla: »Fenttartott ülőhely«, de egyáltalán nem törődnek vele. Velem történt meg